A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XXIII. ÜLÉS. 217 nyitó erővel, hanem lehet mondani nagy befo­lyással van a tőlök egészen messze eső egyes államokra is. Ebből kifolyólag merem állítani, hogy mindjobban előnyömül, sőt mind biztosab­ban előre tör egy jól szervezett kiváló fegyve­res erőnek értéke. Hiszen látjuk, és ezt nem is tagadjuk, hogy Amerikának politikája érezhető egész Európában, hogy Ázsia helviszonyainak változása az egész angol, az egész orosz politikát befolyásolja, sőt Európa minden államában ébren tartja az intézők figyelmét. A világkereskedelem, a világ­ipar lendülete, nagy értéke mind jobban és jobban magához fűzi, szorosabb kapcsot alkot fegyveres hatalmunk nagy erejével, annak a nagy szerepre való hivatottságával és mindezekből kifolyólag és azonkívül, hogy a technika gyors vívmányai is mindjobban előtérbe lépnek, szük­sége van minden államnak arra, hogy fegyveres erejét minél jobban szervezze, és merem állítani, hogy mindazon tekintélyesebb katonai vezetők, a kik hivatva vannak, hogy a mindennek véd- bástyájaként szereplő fegyveres erő vezetői legye­nek, szükséges, hogy általános, nagy áttekintés­sel bírhassanak mindazon nagyfontoságú ese­ményekről, a melyekkel találkozunk nemcsak Európában, de az egész világon. (Igaz!) Ennek folytán szükségesnek tartom azt is, hogy megadhassuk a módját mindazon katonai vezetőknek, a törzstiszteknek, hogy a kellő ta­pasztalatokat elsajátíthassák. Azt tartom, köte­lességünk nemcsak a létezőkkel megelégedni, de kötelességünk előrehaladni, hogy oly utódokat is nevelhessünk, a kik észlelni tudják e maga­sabb politikai vonatkozásokat. Ha kérdem, hogy megadjuk-e módját a jövendőbeli tábornokoknak arra, hogy maguknak időt szabjanak ily na­gyobb látképek szerzésére, sajnos, semlegesen kell válaszolnom, mert sem időt nem adunk, sem anyagi erőt. Bátor volnék tehát e tekin­tetben egy dolgot említeni és egy kérdéssel for­dulni a hadügyi kormányhoz. De mielőtt ezt tenném, bátor volnék felhozni, a mint Holló Lajos t. képviselőtársam egyszer a pénzügyi bi­zottságban felvetette, hogy nekünk most, miután a véderőrendszerünk folytonosan intensive fej- lesztetik, szükségünk volna elsősorban a tiszt­képző iskolákat bizonyos reformnak alávetni. Ugyanis, a mint épen Holló Lajos kép­viselőtársam megjegyezte : iparkodnunk kellene arra, hogy összes fiatal tiszteink egyfajta iskolát végezzenek, egyniveauju végzettséggel bírjanak. E tekintetben foglalkoznia kellene a t. hadügyi kormányzatnak azzal, hogy ezen hadapródisko­lákat fokozatosan megszüntesse, és hogy azok, a kik a katonai főreáliskolát is elvégezték, mind­járt egy akadémiai jelleggel biró felső taninté­zetbe jöjjenek. Ez által elérnék azt, bogy az a fiatal tiszt egyrészt nagyobb képzettséget nyerne, másrészt pedig hogy mindjárt mint tiszt, mint havidíjas szolgálhatna, nem pedig mint zászlós, 'agy kadét, tehát-,ezzel ezen fiatal tisztek anyagi helyzetén is segítenénk, de még szülein is se­gítve lenne. Azonkívül meg lenne ennek az az előnye is, hogy ha az a fiatal tiszt, a ki a fő­reáliskolát elvégezte, később ki akar lépni a katonaságtól, magasabb végzettséggel bírna. Azzal a kérdéssel is fontos volna foglal­kozni, hogy a mennyiben csak a főreáliskolát tartjuk fenn es ennek folytatásaképen az aka­démiát, jó volna, ha a hadügyi vezetőség érint­kezésbe lépne az államok kormányzatával abban az irányban, hogy ezt a főreáliskolai végbizo­nyítványt bizonyos olyan rangra emeljük, mint a milyen az érettségi bizonyítvány, hogy a meny­nyiben valamely fiatal tiszt családi viszonyainál fogva vagy egészségi tekintetből kénytelen lenne előbb elhagyni a katonai pályát, legyen alkalma beiratkozni más valami iskolába és más ke­nyérkereset után nézni. (Általános helyeslés.) A mi a tisztikar másik részét, az u. n. hadiiskolát végzetteket illeti, ebben a tekintet­ben is vagyok bátor egy tiszteletteljes kérelmet előterjeszteni. Ma a hadiiskolában három évi tanfolyam van. Ezen három év alatt a hallga­tóknak átlagos napi óraszáma hat és hét között váltakozik ; az első és második évi tanfolyamban tartatnak előadások a politikai tudományokból is heti két órában. Szerintem szükséges volna azzal a kérdés­sel is foglalkozni, hogy a hadiiskolát végzett tiszteknek a legeslegjavából, a mikor már kijöt­tek újra a csapatszolgálathoz, mikor az életben is bebizonyosodott kiváló tehetségük, akkor, a mikor már az alezredesi rangot elérték a vezér­karnál, nem-e lehetne egyeseket, mondjuk, két évre szabadságolni a végből, hogy ők ezen két év alatt magukat mindenféle politikai tudomá­nyokban továbbképezhessék. A t. hadügyminis- ter ur az államkormányzatoktól bizonyos össze­get eszközölhetne ki abból a czélból, hogy eze­ket a tiszteket nagyobb világvárosokba, mint Berlin, London, Chicago, Xew-York stb. ki- küldje, hogy maguknak világtapasztalatokat sze­rezhessenek. Most is van ugyan ilyen czélra költség felvéve. De ez miből áll? Abból, hogy a legjobbnak talált hadnagy, főhadnagy, ezredes csinálnak egy kirándulást Velenezébe, Kómába, Pompejibe és azután hazautaznak. Ezzel valami sok tapasztalatot nem szerez­hetnek. Ha azonban a hadügyi kormányzat bizonyos összeg beállításának engedélyezését kéri, akkor igenis minden évben egy-kettőt a legkiválóbbnak talált vezérkari törzstisztekből hosszabb időre hosszabb tanulmányútra küldhet ki, és ezzel a jövendőbeli tábornoki kar számára egy sokkal kiválóbb képzettségű és nagyobb látkörrel biró tisztikart fogunk nyerni. Bátor volnék továbbá a t. hadügyminister úrhoz az orvos-kérdésben is kérdést intézni. Háborúban elég orvossal rendelkezünk, mert akkor be lesznek híva az összes tartalékos orvo­sok, a kik bizonyos tekintetekből nincsenek fel­mentve a ‘bevonulás kötelezettsége alól; béké­A küzösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója. 28

Next

/
Thumbnails
Contents