A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

182 XXI. ÜLÉS. czosokat, ma már helyes alapja nincs és nem is lehet. Ellenkezőleg ! A zászló mindig a legérté­kesebb erejét a harczoló seregnek, a csapatok­nak lelkesedését legnagyobb mértékben leköti és igy elvonja a maga tnlajdonképeni feladatától : a mikor az a zászló védelmére megy és természe­tesen pour l’honeur du drapeau mindent el kell követnie, hogy el ne veszszen a zászló, hogy azt megvédjék, erre a katonai erő egyik jelen­tékeny részét vonja el igazi harczászati köteles­ségének teljesítésétől. En tehát ezen az állásponton vagyok és a nem­zeti követelmények megoldása ebben a kérdésben, ha a többi tényező részéről is tapasztalhatjuk ennek felismerését, igénytelen egyéni megítélésem szerint, nehézségekkel nem járna, ha a tengerészetnél, a mint bátor voltam kijelenteni, ebben a tekin­tetben minden irányban érvényesül a mi kíván­ságunk, a melyhez teljes erővel ragaszkodunk. T. országos bizottság ! Talán némi joggal állíthatom, hogy akármilyen határozottan kör- vonaloztam is a magam álláspontját, nem vet­hetik nekem szememre sem a t. többség részé­ről, sem katonai oldalról, hogy ne igyekeztem volna teljes tárgyilagossággal megvilágítani a függő kérdéseket. Ezzel szemben azonban mély sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy inig itt a radicalis ellenzék is tőle telhető erővel igyekszik azon, hogy objective foglalkozzék a kérdésekkel, addig odaát Ausztriában daczára a szép szavakkal kifejezett törekvéseknek, melyek az osztrák hadügyi albizottság munkálatainak résumé-jében az első pontban foglaltatnak, min­dig a legvehemensebb támadásoknak vagyunk kiszolgáltatva, valahányszor a közös vonatkozású ügyek ott tárgyaltatnak. Nagyon szépen tudják kifejezni a t. urak odaát azt, a mit mi sem vonunk tagadásba, hogy Ausztria és Magyarország egymásra van­nak utalva, hogy itt nem szabad egyik állam­nak sem arra törekedni, hogy a nagyhatalmi állás ereje meggyengüljön. Nem tudom eléggé és kellő nyomatékkai hangsúlyozni, hogy Magyar- országon nincs olyan komoly és számbavehető párt és politikus, a ki kétségbevonná annak szükségét, hogy Európának ezen a pontján, a Duna mentén Ausztriának és Magyarországnak nagyhatalmi állást kell elfoglalni. Ez világtör­ténelmi szükség, és mindkét állam biztonságá­nak és jövőjének érdekében áll. Azonban ezt odamagyarázzák, hogy a nagyhatalmi állás csak abban volna megmenthető, a mi azt épen com- promittálta, veszélyeztette, összedüléssel fenyegette mindig és a legnagyobb válságok forgatagába sodorta, tudniillik a Gesammtmonarehie rögesz­méjének fentartásában és érvényesülésében. Azt mondják, hogy ha nincs egységes birodalom, akkor ne legyen dualismus sem, és hogy ne legyen dualismus, rátérnek egy fantomnak a megtestesítésére, a trialismus eszméjének meg­valósítására, és tesznek e mellett igen tekin­télyes oldalról odaát nyilatkozatokat. T. országos bizottság ! Hogy a trialismus azoknak a köröknek azért képezné ideálját, mert az Ausztriában és Magyarországon élő fajok egy részének akarnak külön állami létet biztosítani, én ezt, ismerve azoknak a köröknek a históriai psychológiáját, tisztelettel kétségbe- vonom. Ok a trialismust azért akarják nyélbe­ütni, hogy feszitő rudja legyen a dualismusnak, hogy azt kiforgassák sarkaiból, hogy azután annak romjain rögeszméjüket, a Gesammtmonar- ehiet mielőbb megvalósíthassák. Hogy ez igy van. azt az osztrák delegatió- ban nemrég történtek a legkétségbevonhatatla­nabb erővel bizonyítják. Egyik t. osztrák dele­gátus ur, kinek a nyilatkozatára nem tudok olyan súlyt helyezni, mint annak a másiknak a kijelentésére, a kiét mindjárt idézni fogom, Tresics Pavisic. délszláv képviselő, azt mondja, hogy nincs olyan hatalom, mely a délszlávok- nak az összetömörülését és a trialismust meg­akadályozhatná. Én azt hiszem, t. országos bi­zottság, hogy van ilyen hatalom, és hogy az én hitem szerint melyik az a hatalom, azt beszé­dem legvégén leszek bátor megmondani. De a kire én nagyobb súlyt helyezek egyéniségénél fogva, azon históriai jelentőségnél fogva, melyet már a neve is képvisel, Schwarzenberg herczeg tegnapelőtti beszédében igy nyilatkozik (olvassa) : »És wird und es muss die Zeit kommen, wo der Gedanke zur Reife gelangt sein wird, dass die beiden Reichshälften vielleicht durch ge­wisse Gebietsabtretungen Concessionen an die Machtstellung des Hauses Habsburg, an die Gesammtmonarehie werden machen müssen.« (Mozgás.) T. országos bizottság ! Ez a jóslat — azt hiszem — sohasem fog megvalósulni. Nem fog megvalósulni mindaddig, mig ebben az országban a magyar állam történeti létének a jövőre való átvitele iránt egy csepp érzés él a szivekben, és a mi ezzel egyerejü, az iránt az uralkodó ház iránt, melynek alkotmánytiszteletétől, a magyar törvények szentségébe letett esküjének megtartá­sától mi épen nemzetünknek megerősödését, és azzal együtt Ausztriával való törvényes kapcso­latnak, a nagyhatalmi állásnak biztos megóvását reméljük. Hogy ez igy lehessen és igy marad­hasson. épen ezért én a magyar állam bizton­ságát megőrizni hivatott fegyveres erőnek meg akarom adni azt a nemzeti tartalmat, a melynek megadásától függ egyedül az. hogy hatalmas védő és sújtó fegyverévé lehessen annak a törek­vésnek. a melynek tekintetében nincs közöttünk különbség, hogy t. i. itt legyen egyerős, hatalmas magyar nemzeti állam annak a nagyhatalmi állásnak a megőrzésére, a melyet olyan nagyon hangoztatnak velünk szemben, a mikor egyben a gyűlölködés elvakultságával annak igazi lénye­gét elhomályosítani akarják t. osztrák szom­szédaink. Hiába mondja tehát az a délszláv t. kar­tácsunk odaát, hogy nincs az a hatalom, amely

Next

/
Thumbnails
Contents