A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIX. ÜLÉS. nekik több anyagi érdekük fűződik mint nekünk, és mert a hajóépités jövedelmeinek legnagyobb része 1867 óta az ő zsebükbe folyt. Es mégis azt látjuk, hogy — nem is térve vissza távoli időkre — a lisszai csata előtti esztendőben jeles osztrák politikusok, Griska, Rieger, Schindler, a birodalmi gyűlésben a leghevesebben támadták a hajóhadat, vesztét jósolták. Kijelentették, hogy az feltétlenül áldozatul fog esni hatalmasabb ellenfelének. S bár háború szele fujdogált, s erre való tekintettel a hadi vezetőség két uj hajót kért, ennek a két uj hajónak megszavazását az osztrák birodalmi gyűlés megtagadta és a háború előestéjén 2000 matrózt szabadságolt. Sőt törléseivel abba a helyzetbe hozta a tengerészeti ministert, hogy szerződésszegővé vált a hajóépítő vállalatokkal szemben. Azt hiszem, t. országos bizottság, ez nem annak a bizonyítéka, hogy az osztrák közvéleménynek nagyobb volna a fogékonysága a tlotta- fejlesztés iránt, mint a magyar közvéleménynek, sőt ellenkezőleg, én azt merem állítani, hogy a magyar nemzetnek a nagy conceptiók iránti fogékonyságát bizonyítja, hogy sohasem rajta múlt, hogy ha a monarchia a flotta megerősítésének, a flotta fejlesztésének kedvező alkalmait elszalasztottá. Minden kiskáté szerint a flotta czélja a kereskedelem megvédése és a partvédelem. A mi a kereskedelmet illeti, itt többen igen kiváló beszédekben kijelentették, hogy a mi tengeri kereskedelmünk bár fejlődésképes, annyira elején van a fejlődésnek, hogy ezért bizony egy méregdrága flottát tartani, nagy fényűzés volna. En e tekintetben Wahrmann Mór álláspontjában osztozom, a ki kijelentette, hogy előbb kell megteremteni a világkereskedelmet, és csak azután kell egy erős hadiflottát szervezni a világkereskedelem megóvására. Ennél azonban sokkal fontosabb a partvédelem, és én itt nagyon sok delegatus tagtár- sammal homlokegyenest ellenkező véleményben vagyok, különösen a mi a partvédelem fontosságát illeti. A partvédelem fogalma nem azt jelenti, hogy elégedjünk meg egy kis flottával, néhány katonailag megerősített kikötővel, vagy erőddel, vagy, a mint Mezőssy Béla igen tisztelt tagtársam kijelentette, hogy elégedjünk meg szárazföldi hadseregünk felsőbbségével, mert hiszen tengerpartunk sorsa szárazföldi háború által fog eldőlni. Én ezt az álláspontot el tudom képzelni, de akkor le kell annak vonni a teljes consequen- tiáit, egész munkát kell végezni és azt kell kijelenteni, hogy egyáltalában nincsen szükségünk hadiflottára, tehát oszlassuk fel az egészet. De nagy költségekkel fentartani egy hajóhadat, a melyet a haladó idő túlszárnyalt, a mely tehát az első támadásnál egy nálánál erősebb és újabb hajókkal rendelkező flottának okvetlenül áldozata lesz, ezt nem csak katonai, de még humanistikus szempontból sem lehet el- A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bízott fogadni, hogy fiaink életét ilyen elavult hajókra bízzuk, a melyeknek biztos sorsa az ellenség által \aló összelövetés. Hogy mekkora tengeri erőre van szükség egy partvidéknek a megvédel- mezésére, az attól függ, hogy milyen hosszú az a partvidék, milyen a jelentősége, gazdasági és más szempontból, milyenek a kikötők, és főleg, hogy a tengerpart elvesztésével micsoda nagy nemzeti kár következnek be. Mert ez is men fontos. A mi tengerpartunkkal szemben egy a mienknél erősebb hajóhad, egy hatalmas kikötőkkel rendelkező másik tengeri hatalom van, a melynek gazdagabb, műveltebb, népesebb, tehát erősebb tengerpartja dominálja a mienket. Az igen tisztelt előadó ur kijelentette, hogy malom alatt való politizálás volna egy olasz- osztrák-magyar tengeri háborúról gondolkozni; a külügyminister ur pedig diplomaticusabban, gondolom, az osztrák albizottság ülésén — legendának minősítette ily háború lehetőségét. Ezt én is aláírom, de bátor vagyok kijelenteni, hogy ez a tényeken és az adott geographiai helyzeten mit sem változtathat. Úgy is, mint magyar ember, úgy is mint ember, a legnagyobb sympathiával viseltetem Olaszország iránt és aláírom mindazt a szépet és jót, a mit ellenzéki delegatustársaim, de az előadó is e szép ország iránt kifejezett, de azt tartom, hogy ezekben a lelkes szavakban mégis mértéket kell tartani, mert nagyon veszedelmes volna, ha ezeknek az áradozó szavaknak odaát azt a jelentőséget tulajdonítanák, hogy minden körülmények között ki van zárva az, hogy mi a magyar nemzet beleegyezésével Olaszország ellen háborút viselhessünk. Ez nem a békének tett szolgálat lenne, hanem ellenkezőleg, ártalmára lenne a békének, a melyet mindnyájan fenn akarunk tartani. Közöttünk csak az a különbség, hogy én talán elevenebben átérzem tengerpartunk fontosságát és kijelentem, hogy tengerpartunk elvesztésével ez a jobb sorsra érdemes monarchia mintegy bezáratnék a gazdasági elsorvadásnak, a kikötök és tengerek nélkül való életnek sírboltjába. A mi tengerpartunk ennek a monarchiának legsebezhetőbb pontja, az Achiles-sarka. És ne méltóztassék elfelejteni, hogy a napóleoni időkben ez a tengerpart már meg volt szállva, hogy Trieszt, Fiume, Buccari ellenség kezében volt,hogy 1866-ban az elsülyesztett Red Italia hajófedélzetén ott volt a kormányzó, a ki Dalmáczia részére volt kirendelve Olaszországrészéről és hogy akkor az olasz kormány azt az utasítást adta Persano tengernagynak, hogy semmisítse meg egy hét alatt az osztrák hajóhadat és szállja meg Isztriát. Nem azért hoztam fel ezeket a történelmi emlékeket, mintha nem bíznám Olaszország legteljesebb szövetségi hűségében, mintha nem tartanám azt, hogy részünkről egy Olaszország ellen viselt háborúnak semmi értelme, semmi i w g naplója. 137
