A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIX. ÜLÉS. 133 kimutattam, hogy a folyó évben szükséges ugyan, hogy nagyobb erőfeszítést tegyünk arra, hogy az előttünk levő actiót megindítsuk, de a következő években, ha négymilliós, hárommilliós, kétmilliós évi többlet beállításával meg tudjuk oldani ezt a feladatot, a mely előttünk áll, — pedig meg tudjuk oldani — hát azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy semmi esetre sem vállaltunk olyan terhet, a mely az országot minden más irányban meddőségre fogná kárhoztatni. T. országos bizottság ! A midőn a magyar kormány az ausztriai kormánynyal és a közös ministeriummal ezen kérdésekben megállapodott, a következő szempontokat és czélokat tartotta szem előtt. Először bizonyos rendet kívánt behozni a közös költségek megállapításába, mert hiszen a tapasztalat azt bizonyította, hogy addig, a mig bizonyos rendszer megállapítva nem volt, minden évben uj és uj alkudozások és tárgyalások folytak, a melyeknek eredménye teljesen bizonytalan volt. Ez a körülmény igen súlyosan nehezedett különösen a pénzügyi kormány vezetőjére, mert sohasem tudta, hogy a legközelebbi esztendőben közös költségek czimén minő terhekkel, minő összegekkel lesz kénytelen számolni, Én azt hiszem, az országnak igen nagy érdeke az, hogy hosszabb időre, mondjuk öt-hat esztendőre, tiszta kép állíttassák a kormány elé is, az ország elé is, hogy mindenki tudja, mik azok a szükségletek, a melyek ebben a periódusban fel fognak merülni, és a melyeknek ha a két kormány eleget tesz, a közös ministerium nincs abban a helyzetben, vagy nem szabad, hogy abba a helyzetbe jusson, hogy túlkiadáso- kat tegyen és ennek következtében utólagosan követelésekkel lépjen az ország elé. Hogy ez mit jelent, t. országos bizottság, méltóztassék megítélni abból a körülményből, hogy daczára annak, hogy az utóbbi években, mint méltóztatik tudni, a közös költségek folytonosan emelkedtek, mégis minden esztendőben a delegatiók kénytelenek voltak a zárszámadások, illetőleg a költségvetés tárgyalásakor pótköveteléseket, túlkiadásokat megszavazni. 1907-ben, t. országos bizottság, a hiteltúllépés a hadseregnél egymagában véve volt 11,424.000, 1908-ban 24,470.000 korona, 1909-ben, miután ez még nem egészen positiv szám, hozzávetőleg, 28 millió, 1910-ben, szintén egy hozzávetőleges adat szerint 24,800.000 korona, úgy hogy ezen négy esztendő alatt majdnem 80 millió korona volt a túllépés, a mely- lyel a kormányoknak számolniok kellett. Azt hiszem tehát, hogy mindenesetre helyesen jártunk el akkor, a midőn egy pénzügyi tervet állítottunk fel, a melyben gondoskodás van arról, hogy azok a nem egészen helyesen praeliminált tételek, a melyek a múltban előfordultak, most helyesen és megfelelő összegekben praelimináltassanak, és pedig oly módon, hogy a hadügyi kormányzat felelősséget vállal a tekintetben, hogy ha ezeket a tételeket meg fogja kapni, a jövőben ilyen túllépések, túf- kiadások nem fordulnak és nem fordulhatnak elő. (Helyeslés.) Ez volt az egyik dolog, t. országos bizottság. A másik dolog az volt, hogy ismeretes, hogy a flottának a kiépítése és a véderőnek átalakítása már évek óta folytonosan napirenden vannak, és tekintve, hogy” a monarchia nagyhatalmi állása és positiója Magyarországra nézve nem kevesebb fontossággal bir, mint a monarchia másik államára nézve, azt hiszem, józanul ezen feladatok elöl hosszasabban elzárkózni semmi körülmények között nem lehetett volna. Okvetetlenül meg kellett oldani ezen kérdéseket és meg kellett kísérelni, hogy nem lehet-e azokat dűlőre vinni oly alapon, hogy finaneialiter az ország teherviselési képességét túl ne lépjék. Mert ha, t. országos bizottság, az eddigi rendszert követtük volna, hogy folytonosan struczpolitikát követve, a homokba dugtuk volna a fejünket és ezen kérdések elől elzárkózunk, a mellett pedig a véderő követelményeit kénytelenek lettünk volna kielégíteni a nélkül, hogy bizonyos rendszer, bizonyos czél vezetné a kormányokat, akkor azt értük volna el, hogy nagy áldozatokat hoztunk volna a jövőben is, mint a hogy hoztunk a múltban, a nélkül, hogy ez a két fontos kérdés megoldásra jutott volna. Hogy mit jelent ez, t. országos bizottság, legyen szabad egypár számadattal illustrálni, a melyek föltiintetik, hogy rendkívüli hadügyi kiadásokra, vagyis a hadseregnél és a haditengerészetnél előfordult felszerelésekre minő összegeket költöttünk az utóbbi években a nélkül, hogy akár a flottaprogrammot, akár a véderő reformját megvalósítottuk, vagy akár csak megközelítettük volna. 1902-től 1905-ig terjedő idő alatt ilyen rendkívüli hadiszükségletekre fordított a monarchia 94 millió koronát, 1906-ban, egy évben 92,900.000 koronát, 1907-ben 92,600.000 koronát, 1908-ban 76,500.000 koronát, 1909-ben 15 milliót és ezenkívül természetesen az annexiós költségeket, 170 milliót, úgy hogy 1909-ben összesen 186 milliót fordítottunk rendkívüli hadászati kiadásokra. Ezek óriási terhek, t. országos bizottság, a nélkül, hogy azokat a nagyfontosságu czélokat, a melyek előttünk vannak, s a melyeket meg kell oldanunk, megvalósítottuk, vagy csak megközelíthettük volna. Ha tehát nekünk sikerül ez alkalommal olyan megállapodást létesíteni, a mely tiszta helyzetet teremt az ország finan- cziáira nézve öt esztendőre, és sikerül olyan összegben, — redukált összegben ; biztosíthatom a t. országos bizottságot, az eredeti követelésekkel szemben igen jelentékenyen redukált összegben sikerült megállapodnunk a melyből Magyarországra az említett 275 millió esik, mikénti emelkedés 4 3 2 milugy, hogy az eve lió koronát b>g kitenui ; azt hiszem, hogy az
