A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
NIX. ÜLÉS. mérjük abból a őzéiből, hogy Adriánkat biztosíthassuk és a szabad kereskedelmi forgalmat ott fentarthassuk. Nagy tengeri hatalmasságokkal — mert ebben a combinatióban Olaszország nem áll szemben velünk, hanem segitő társ — még Olaszországgal egyesítve tengeri haderőnket, sem volna helyes dolog megütközni és általában magunkat olyan veszélyeztetett positióba belevinni, hogy nagy tengerészeti hatalmassággal legyünk kénytelenek megküzdeni, a melyeknek készültsége, berendezkedése, még ha a kifejlesztés megtörténik is, még mindig olyan óriásian túlnyomó lesz, hogy lelkiismeretlenséget követünk el, ha odaviszszük a mi kis haderőnket és becsülettel szolgáló, lélekkel küzdő harozosainkat, mert annak a nagy tengerészeti hatalomnak túlnyomó ereje őket egy végzetes és veszélyes hadijáték tárgyává tenné. A mi berendezkedésünk mindig bizonyos túlhaladott álláspontot jelent, mindig elkésünk bizonyos idővel és mindig egy letűnt, egy elmúlt korszakot képviselünk. Midőn legelőször rendezkedtünk be 1893-ban, 5600 tonnás csatahajókat építtettünk akkor, a midőn az igazi tengeri hatalmak már 8, 10 15 ezer tonnás berendezkedéssel bírtak. Ezután 1890-ben 8300 tonnás hajókra rendezkedtünk be, holott akkor a tengeri hatalmak már sokkal modernebb berendezkedéssel bírtak, 1902-ben 10.600 tonnás, 1907-ben 14.500 tonnás hajókat építtettünk, most pedig a 20.000 tonnásokra térünk át, úgy hogy haditengerészetünk felszerelése túlhaladott állásponton áll, mert a modern nagyhatalma.«- súgok, részint a technika fejlődését már igénybe vették, részint pedig az az utolérhetetlen vágy által hajtva, hogy őket a kisebb államok túl ne szárnyalhassák, terjedelemben mindinkább fejlesztik tengerészetüket és óriási befektetéssekkel teszik magukat hozzáférhetetlenné. A mikor tehát minden időpontban bizonyos mértékben úgyis elkésett és úgyis háttérben áll a mi tengerészeti felszerelésünk, nem helyes dolog egy ilyen eszme kedvéért, hogy hivatásunk az Adria biztosítása, hogy ott a szabad utat fenn kell tartanunk, csekélyebb haderőnket odaállítani és felvenni a liarczot nagy tengeri hatalmasságokkal és a megsemmisülésnek tenni ki magunkat. Hiszen az, a ki veszteni nem akar, annak ott kell kezdenie, hogy nem ül le a hazárdjátékhoz, a hol a koczkázat oly nagy, hogy abból csak a megsemmisülés óriási veszélye keletkezhetik. Ennek következtében, ha az a hitünk, hogy az Adrián nyílt csatában offenzive nagy tengeri hatalmakkal kell összemérnünk erőnket, ettől inkább tartózkodnunk kelT'éíülozárólag oly berendezkedésre kell törekednünk, a mely partvédelmi zükségleteinknek eleget tesz és kikötőink biztosságát megvédelmezi. Ebben az irányban az áldozatokat senki i ' sem tartja feleslegeseknek, bizonyára az országos bizottság is készséggel meghozná azokat, de már aira, hogy képessé legyünk az Adrián offensive fellepni, vag\ a minket támadó ellenséges tengeri nagyhatalommal szemben defensive sikerrel működni és a támadást visszautasítani, úgysem leszünk képesek berendezkedni, mert ez erőinket' messze felülmúlja. Nem lehet czélunk, hogy odáig fejleszsziik tengeri haderőnket, mint Anglia, Francziaország, vagy más nagy tengeri államok, a melyeknek nagy a világkereskedelmük és kiterjedt gyarmataik vannak. Micsoda képzelődés az, hogy ezekhez mérve, belekapcsoljuk magunkat azokba az érdekkörökbe, a melyekben ők mozognak? Hiszen ott minket csak vereség érhet, ép úgy, mint azt a hazárd játékost, a ki leül a kártyaasztalhoz, hogy mindenét elveszítse és vagyoni romlását felidézze. De azt lehetne mondani, hogy arra is kell számítani, hogy délvidéki határainkat tengeri ütközetekben is meg kell védelmeznünk. Én ezt az eszmét nagy tiszteletben tartom. A Tegetthoff- féle reministentiák igen szépek és az osztrák- magyar hadseregre nézve bizonyos becscsel bírnak és én nem is akarom azokat kevesbíteni. Azonban elmúlt már az a kor, a melyben azokat a fényes tengeri győzelmeket arathatták. Mikor volt könnyű az a tengeri győzelem? Akkor, a midőn Olaszország szét volt tagolva, különböző államokra szét volt szaggatva s nem volt a nagy nemzeti egység, a függetlenség birtokában. De most ? Most már hatalmas, egységes nemzeti állam, a melynek ipari és kereskedelmi érdekei vannak és a melytől tengerpartjának védelme egészen más áldozatokat kíván. Mi tehát nem is követhetjük még Olaszországnak haderő-fejlesztését sem a tengerészet terén. Nekünk el kell ismernünk, hogy Olaszországnak sokkal nagyobb érdekei és maga iránt sokkal nagyobb kötelességei vannak a tengeri haderő felszerelése körül, mert körül van véve mindenütt nyílt tengerrel és mert vannak kifelé gyarmatai, a melyek indokolttá teszik ezt a fejlesztést. Hiszen ha a mérkőzésre kerülne a sor, a melyben senki sem hisz, mivel mindenki meg van győződve, hogy ez elkerülhető lesz, de ha mégis meg kellene mérkőzni, akkor a küzdelem nem a tengeren fog eldőlni, a mennyiben a tengeren Ausztria és Magyarország mindig inferioris volna, hanem a szárazföldön, mivel mi csakis parti védekezésre szorítkozhatunk. Mindezek az okok arra bírnak bennünket, hogy mi azt állítsuk, hogy Magyarországnak és Ausztriának, de főleg Magyarországnak egyáltalában semmi különösebb érdeke sincs abban, liogv ő tengeri hadikészültségét olyan magas fokra emelje, a minő ezen flottaprogrammban itt kifejezésre jut. Mi mindannyian nagy elismeréssel vagyunk a tengerészeti vezetőség iránt. Az admiralifásnak igazán kötelessége feltárni a helyzetet és azt mondani, hogy »a ti készültségiek ebben az irányban sok értékkel nem bir; a művelt világ egész más típusokat és berendezkedéseket hoz elő«. Neki ez kötelessége, de 129 közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója. 17
