A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVIII. ÜLÉS. 109 a másik állam érdekeit sértené. Ezen tárgyalások annál könnyebben megindulhatnának, mert ezen négy megszavazni kért csatahajó beszámításával, hajóink tonnatartalma 180.000 tonnára emelkedik, a mi körülbelül megfelelne Olaszország csatahajói tonnatartalmának. Olaszország egyéb hajóinak, nevezetesen czirkáló- és torpedóhajóinak tonnatartalma azonban felülmúlja tengerészetünk hajóinak tonnatartalmát, a mi részben Olaszország exponáltságának következménye. Mivel azonban ilyen tárgyalások nem indíttattak és mivel kétségtelenül állott előttünk az a tény, hogy nemcsak Európának, hanem lehet mondani a világnak minden hatalma a nagy csatahajóknak, a Dreadnoughtoknak typusára tért át s mivel a tengerészet részéről is, melynek ítéletét ezen kérdésekben feltétlenül el kell fogadnunk, kijelentetett, hogy a Dreadnoughtok nélkül flottánk védképessége csaknem a zérusra szállana le, a bizottság bizonyos kényszerhelyzetbe jutott s igy hozzá kellett járulnia ahhoz, hogy a technica mai fejlődésének megfelelő typusok, a nagy csatahajók, a helyesek, és az ilyen typusu csatahajók építését okvetlenül el kell fogadni. Hogy áll ezzel szemben a tengerészet ma? Ma — számításba véve a monarchia legrégibb divisióját — kilencz csatahajónk van, százezer tonna tartalommal. A most megszavazni kért nagy csatahajók tonnatartalma, a mellékhajókat nem számítva, 80.000, tehát a régi hajókkal együtt csatahajóink tonnatartalma 180.000 lesz Ez tehát 80°/o-os fejlődés, a melynél nagyobb Ausztria és Magyarország tengerészeti történelmében soha még elő nem fordult. A tengerészet igen tisztelt vezetője azonban ezzel nem érte be, hanem programmjában bejelentette, — mindakét delegatióban — hogy 1913-tól kezdve három uj csatahajóra és több mellékhajóra lesz szükség, melyeknek költségei körülbelül 312 milliót tesznek ki. És hogy ennek a kijelentésnek súlyt is adjon, előre kijelentette, hogy a tengerészeti költségvetés hetedik czimében hajóépitésekre felvett 20 millió korona, a mely 1912-ben részben, 1913-ban pedig egészen felszabadul, nem ennek a négy csatahajó költségeinek fedezésére, hanem az ezen felül tervezett csatahajók építésének megkezdésére lesz fordítandó. A ministerelnök ur ő nagy méltóságának az albizottságban tett kijelentése szerint a magyar kormány csak a négy csatahajóra és azok mellékhajóira nézve vállalt szolidaritást, a többiekre nézve azonban nem. A had ügy minister ur pedig, midőn az egész ötéves fejlődés költségvetését mutatta be. azt a 20 milliót, mely 1912/3-ban felszabadul, nem vette számításba, sőt ha jól értettem a pénzügyminister ur tegnapi előterjesztését, abban sem foglaltatik benne az a 20 millió, a mely a költségvetés hetedik czimé- i ben felszabadul és most. 1916-ig 62 millióra rúg és ezen négy csatahajó költségeinek fedezésere lesz fordítandó. Igaz, hogy az igen t. tengernagy ur az albizottság utolsó ülésében programmját némileg megváltoztatta, mert már nem beszél nagy csatahajókról, hanem kisméretű hajóknak szükségességéről. Azonban ezek a kisméretű hajók nem igényelnek 20 milliót, hanem ezeknek költsége legfeljebb 3 4 millió K évenkiut. Különben is azt hiszem és azt akarom tixi- rozni, hogy midőn mi megszavaztunk a tengerészeire az 1916-ig terjedő időre 312 milliót, a védelem legmesszebbmenő követelményeinek teljesen megfeleltünk, és lia tovább mennénk, ez csakugyan túlterhelés volna az országra nézve, a mely úgyis eléggé igénybe van véve a költségek által. Ezen elleuiuditványom utján, a melyet bátor leszek Írásban előterjeszteni, a mint mondottam, 1912-ben 21 > millió, 1913-ban 20 millió, 1914-ben 20 millió és 1915-ben is 20 millió, összesen tehát 62 millió volna fordítható a 312 millióba kerülő csatahajók és kisérő hajók költségeinek apasztására úgy, hogy az egész költség 257 millióra volna leszállítható. Ez okból bátor vagyok azt a határozati javaslatot beterjeszteni, a mely ezen elleninditványom elfogadását czélozza, kérve, hogy a vita végén ezt felolvastatni méltóztassék és ajánlva az igen t. országos bizottságnak ennek elfogadását. Áttérve a haditengerészet ipari és egyél) beszerzéseire, meg kell állapítanom, hogy a hadi- tengerészet eddig még sohasem téritette vissza a Magyarország által reá fordított összegeket és hogy Magyarország jelentékeny összegekre rugó veszteségeket szenvedett. Ennek kettős oka volt. Először a tengerészeinek az ország határain kívül való elhelyezése, másodszor a flotta- épités, a hadi tengerihajók építése, a mely Triesztben a Stabilimentónál és Pólábau történt, a hol a magyar iparnak minden, még legjogosabb igénye iránt is mindig a legnagyobb ellenszenvvel és idegenkedéssel viseltettek. Ennek igazolására szolgáljanak a következő, nem érdektelen adatok : A közös tengerészet 1884-től kezdve 1909-ig hajóépitésekre felszerelés nélkül összesen 324 milliót fordított. Ebből Magyarország az utóbbi években kapott 22 2 milliónyi megrendelést, a teljes összegnek tehát 6'8°/o-át, Magyarország tehát igen tetemes ösz- szeggel károsodott Ha ehhez hozzávesszük a pánczélokat. a lőszereket és egyéb szükségleteket, akkor a haditengerészetnek 1884 -1909-ig terjedő beszerzései 460 millióra rúgnak, és ebből Magyarország ismét csak 222 milliót, tehát 4'8°/o-ot kapott. A jóhiszeműség kedvéért meg kell állapítanom, hogy kétségtelenül történtek egyes szállítások lőszerekben, ipnrczikkekbeii, de ha 10°/o-ra kontingentálom azt, a mit az ország a befizetett quota után kapott, akkor magasan kontingentáltam, és meg kell állapítanunk, hogy Magyarország itt nagy sérelmet szenvedett.
