A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVIII. ÜLÉS. Budapesten, 1911. évi február hó 25-én, szombaton, Zichy Ágost gr., utóbb Láng Lajos elnöklete alatt. Tárgyai : A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. — A hadi tengerészet jelentésének általánosságban való tárgyalása. — Napirend. Á közös minist eriumok részéröl jelen vannak: Montecuccoli Rezső gróf, a tengerészeti osztály főnöke, Esterházy Pál gróf osztályfőnök, dr. Tallián Dénes báró udvari és ministeri tanácsos, Hoffmann Hugó altábornagy, osztályfőnök, Lucich Károly corvette-kapitány és dr. Szalay László udvari és ministeri tanácsos. A magyar kormány részéről jelen vannak : líhuen-Héderváry Károly gróf, Lukács László és Hazai Samu ministerek. (Az ülés délután 4 óra 40 per ez kor kezdődik.) Elnök : Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyvet vezetni fogja Nyegre László, a szólni kívánókat jegyezni fogja Werner Gyula jegyző úr. Fel fog olvastatni a múlt ülés jegyzőkönyve. Molnár Viktor jegyző (olvassa az 1911. évi február hó 94-én tartott ülés jegyzőkönyvét.) Elnök : Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Következik a tengerészeti albizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása. Werner Gyula jegyző : Bakonyi Samu : Bakonyi Samu : T. országos bizottság ! Elengedhetetlen kötelességemnek tartom, hogy azon súlyos szavakra, a melyekkel itt ennek az országos bizottságnak egy oly nagytekintélyű tagja, mint Tisza István gróf t. képviselőtársam, az ellenzéknek egykori magatartására ezélzott, én, mint a ki szintén annak a pártnak voltam és vagyok tagja, a melyet az ő vádja támad, egy- pár rövid megjegyzés megtételével, reflectálja'k. Azt mondja az én mélyen t. képviselőtársam tegnapi nagyérdekű felszólalásában, hogy a balkáni bonyodalmak idején, a mikor ő a politikától való elvonultságának idejében ráért gondolkozni a múlt és a jelen idő eseményei felett, sokszor eszébe jutott, hogy nem szeretne most azon t. barátainak bőrében lenni, — úgymond — »a kiknek elvakult politikai magatartása megakadályozta az ujonczjutalék idejekorán való felemelését« és a kikről azt kellett gondolnia, hogy akkor, a balkáni bonyodalmak idején, »borzasztó lelkiismeretfurdalást kellett kiállaniok«. Egyszer — gondolom, az országos bizottságnak legutóbbi ülésezése alkalmával — Bécs- ben úgy nyilatkozott Tisza István gróf mélyen t. képviselőtársam, hogy sokkal jobb hazafiaknak tart bennünket, semhogy feltenné rólunk, hogy az ujonczjutalék felemelését elleneznék. Engedje meg nekem, hogy annál a tiszteletnél fogva, a melylyel iránta viseltetem, én ezt a kérdést megfordítsam s azt mondjam, hogy én meg ő róla nem teszem fel, hogy elvonultsága idejében, a magánosság nyugalmas óráiban ne gondolt volna azoknak elvakultságára is, a kik a fejlesztés egyoldalú, tisztán csak katonai felfogásához konok makacssággal ragaszkodva, útját állották a magyar államiság minden előnyomulásának a hadseregben s ezzel megakasztották magát a fejlesztést, a melyet mi az erkölcsi, a nemzeti elemnek, mint a leghatalmasabb fejlesztési tényezőnek értékesítésével csak fokozni, csak erősíteni akartunk. / En azt hiszem, hogy ezzel az igazságszolgáltatással nemcsak önmagámnak, hanem Tisza István gróf mélyen t. képviselőtársamnak is tartoztam. De hát erről beszélhetünk majd nemsokára a maga helyén és idején, a véderőreform tárgyalása során; beszélhetünk talán itt is nemsokára a hadügyi költségvetés tárgyalása során. Ko/.üsmjyek lanjvnlasnrM UiUnldoll ors/.a<jos l>i/.ot lsa<|.
