A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVII. ÜLÉS. 97 flottákat alkotni sem nem reális, sem nem politikus, sem nem észszerű. Hogy a mérték, a melyet követünk, a tempo, a melyet ennél a fejlesztésnél betartani akarunk, ennek a nemzetnek teherviselési képességével arányban áll, erről engem senki nem győzhet meg. Nincs arányban különösen azért, mert hiszen t. barátom, ki sokkal jobban képzett ezen kérdésekben mint én, mert én igazán csak kezdő vagyok ezen a téren, tudja, hogy a haditengerészet fejlesztése terén már ott vannak az uj gondolatok, a melyek oly irányba tendálnak, hogy apró és fürge czirkáló kis hajók ezen kolossusokat egy uj támadási methodussal egyszerűen semmivé fogják tenni. A technika nagy előrehaladása mellett ki biztosit minket a felől, hogy mire a legelső nagy hadihajó lebocsát- tatik az Adria vizére, ez az uj támadási módszer és eszköz nem fogja-e egyszerűen ócskavassá tenni mindazt, a mire ma száz és száz milliókat költünk? Nagy, hatalmas és gazdag nemzetek, a melyek már modern állami életet élnek, megengedhetik maguknak ezt a luxust, de nekünk, egy szegény országnak, a mely a modem állami létnek úgy szólván csak az utolsó kapuján, meg kell garast, óvakodnunk forgatnunk félszázadban jutott be kell a túlzásoktól, és háromszor is a legutolsó garast, mert mindig ott fenyeget előttünk a nagy kérdőjel : vájjon mire fel építjük, ezen nagy hajók azt a czélt, a melyre t. barátom előadói jelentésében is ezélzott, — és erre biztosan tudom, hogy ezélzott - hogy egy és ugyanazon a helyen a legtöbb hadi egység központosittassék, el fogják-e érni, vagy pedig egyszerűen egy újabb találmánynyal állunk szemben és egy újabb alakulással? En befejezem felszólalásomat, befejezem azzal, hogy ezeknek a kérdéseknek technikai részét lesz alkalmam a hadsereg fejlesztésének tárgyalásánál részletesebben kifejteni. Én most csak arra kérem a t. országos bizottságot és pedig röviden, hogy ha elhatározták, a mint elhatározták, hogy ezeket a nagy áldozatokat a nemzetre reá fogják róni. akkor én kérve kérem őket, keressék meg az ellenértéket, keressék meg kettőben : először abban, hogy a magyar államháztartás egyensúlya maradjon biztos alapokon, maradjanak meg a magyar állam erőforrásai a mi productiv törekvéseink számára is, másodszor pedig abban, hogy a nemzetnek aspiratiói és vágyai, habár a legszerényebb mértékben is, de teljesüljenek. A költségvetést magát nem fogadom el. Werner Gyula jegyző: Tisza István gróf: Tisza István gr. : T. országos bizottság I (Halljuk! Halljuk!) Nincs szándékom a jelen vitában részt venni s ha most mégis néhány perezre kérem a t. országos bizottság figyelmét, (Halljak! Halljuk!) ez kizárólag azért történik, hogy egy pár megjegyzést tegyek előttem szólott t. barátom beszédjének politikai vonatkozású részére. (Halljuk! Halljuk!) En azt hiszem, hogy t. barátomnak számos állítása, úgy az állítások tartalmánál fogva, mint azon súlynál fogva, melylvel legalább én előttem t. barátomnak mindén nyilatkozata bir, szükségessé teszi azt, hogy azokat nem talán órákig, hanem perczekig se'hagyjuk megfelelő megjegyzés nélkül. (Halljuk! Halljuk!) Az én t. barátom a világpolitika helyzetének képét festi elénk és körülmenve különböző, netalán veszélyessé válható combinatiókon, kimutatja,, hogy azok elvesztették veszélyes jellegüket. Óva intem őt a jövendőmondásoktól. Csak a közelmúlt eseményei is, a melyekre vissza fogok térni, tanúságot tehetnek a mellett, hogy a legnyugodtabb, legbékésebbnek látszó politikai constellatio is mily rohamosan válhatik viharossá és a történelem számos eseménye tesz tanúbizonyságot arról is, hogy nagyon sokszor, épen a belviszonyok kevéssé örvendetes volta sodort bizonyos hatalmasságokat bele a külügyi bonyodalmakba ; és ha mindezen körülményeket mérlegeljük, hát nemcsak arra kérem t. barátomat, hogy tartózkodjunk bizonyos optiinistikus jövendőmondástól, de arra is kérem, hogy e dolgot ne feledjük el. Arra, hogy a contemplált katonai reformok teljesen érvényesítsék a maguk hatását, arra hosszú évek kellenek ; hosszú évek kellenek, hogy a tüzérség teljes reorgauisatiója befejeztessék, mert természetes dolog, a mi hadseregünk nem lesz a mai kor követelményei szerinti minőségben és mennyiségben tüzérséggel felszerelve mindaddig, a inig be nem lesz fejezve a két honvédség tüzérséggel való ellátása is. De a mi még fontosabb, a mai helyzet anomáliáiban rejlő bajokat a gyalogság csak bosszú évekkel az ujonczjutalék felemelése után fogja teljesen kiheverni, mert hiszen a mai helyzetnek az az árnyoldala, hogy a gyalogság nem kapja meg a minimális ujonezjutalékot sem, a mely eredetileg a gyalogság számára tervbe vétetett és leköttetett, az nemcsak azokkal a hátrányokkal jár, a melyeket a kiképzés szempontjából lát az, a ki szemét nyitva tartja, de azzal a hátránynyal is, hogy a gyalogság nem képes kiképzett katonákkal teljesen betölteni mozgósítás esetén a kereteket sem, hanem már az első mozgósítás alkalmával póttartalékosokra szorul. És ez az anomália nő, hodik minden esztendővel, a az ujonczjutalék felemelése halászijuk az ujonczjutalék fokozódik, sulyos- i melylyel elmarad és mentői tovább felemelését, annál több esztendőre lesz szükség az ujonczjutalék felemelése után harczképességünknek, hogy e csorbát a gvalogságnál kiküszöböljük. Már pedig hogy hadseregünk én tudom, feszítéssel iparkodik ban rejlő ez anomáliákkal, fogják hatásukat, a mig a emberfeletti ero- megküzdeni a viszonyok- de ezek éreztetni gyalogság legalább egy háború kezdeten A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója. póttartalékosok nélkül, 13
