A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
84 XVII. CLÉS. A ovulez Dreadnought után következnek természetszerűleg ezeknek mellékhajói is. E mellett azután van még az a bizonyos húsz milliós tétel, a mely az elavult, megrongált vagy hasznavehetetlenné vált hajók pótlására van már évek j óta a tengerészeti költségvetésbe felvéve, a mely összegnek elejtéséről, törléséről az albizottságban igen sok szó esett és a melylyel szemben hiszen nyilvánosak az albizottság ülései, ismeretesek az ott tett nyilatkozatok — Chorin Ferencz igen t. bizottsági tag ur igen határozottan és erős argumentumokkal lépett sorompóba. hogy ha már ilyen óriási összegeket fordítunk a Dreadnought-csatadivisiónak előállítására, legalább e téren érjünk el valami megtakarítást. Ezzel szemben a tény ismét az, ezt bizonyítja maga az előadó ur is az általa elkészített albizottsági jelentésben, a melyben a valóságnak egészen megfelelően kiemeli a tényt, hogy egy hadihajó, ha elérte a 15. évet, körülbelül korhadt, már aktiv csatahajó nem lehet, használható hajónak, teljes értékűnek el nem ismerhető, tehát következni fog az elavult és évről- évre nagyobb számban eliminálandó hajók pótlása. Ezekre van előre preliminálva 20 millió korona. Tudjuk ugyancsak a leghivatottabb ajkakról elhangzott nyilatkozatokból, hogy e 20 millió nem lesz elegendő, hogy e 20 milliót is a legközelebbi években, 2—3—4 év múlva, ismét emelni akarják s ez meg is lett nyíltan mondva. Már most mire fogják ezt a 20 vagy ennél több milliós évi hitelt felhasználni? Fogják használni egyrészt a dunai flottilla kicserélésére, az elavult torpedóhajók pótlására, még pedig legnagyobb részben minden esetre a régi elavult, a mai felfogás szerint kicsi csatahajók pótlására szolgáló nagy csatahajók előállítására. A tény tehát az, hogy körülbelül 8—10 éven belül mi ott fogunk állani, ha ma a t. bizottság belemegy abba, hogy e programmon indul el, hogy három teljes csatahajó és Dreadnought- divisiónk lesz, hogy 12 Dreadnought a maga egész parkjával fog itt előállittatni, ennek pedig a költsége, a t. tengerészeti vezetőség előirányzatát és számításait véve alapul 312,400.000 korona, három divisio fog kerülni 937 millió koronába, ehhez járulnak a pótlások, a nagy monitorok és egyebek, és ehhez járul azután okvetlenül az árak emelkedése, a mely emelkedés két koefficiensből áll. Az egyik az, hogy látjuk, hogy ma tulajdonképen minden téren mindennek az ára emelkedik ; előrelátható, bizonyosan számíthatunk arra, hogy a hadihajók építkezésénél is inkább egy emelkedő, mint csökkenő tendentiával fogunk az árakban találkozni. De hozzájárul ismét csak a tapasztalatok szerint az is. hogy a tudományok fejlődnek, a szaktudományok különösen rohamosan fejlődnek, látjuk, a t. előadó ur is utalt arra, hogy mikor a hajútypusból az egyik hajó felépittetik, mikor a második, harmadik, negyedik hajóra kerül a sor, már egy sereg újítás, bővités, kiegészítés válik szükségessé, a melyek mind a költség emelésére vezetnek. Ha mindezt együttvéve veszem, egész biztosan merem állítani, hogy alacsonyra becsülöm a flottafejlesztés, a hajóépitkezés terén előálló költségeket, ha azt mondom, hogy a legközelebbi 8— 9 éven belül egy milliárd lesz ez a költség, ebből pedig Magyarországra 364 millió esik. Ebben azonban a haditengerészet költségei nem merülnek ki. Azt hiszem, igen helyes és semmiféle demagog ezélzat nélkül is a leghelyesebb, ha az ember nyíltan feltárja, megmondja, hogy tulajdonképen miben áll a dolog. Ezekhez az egyszeri, nagyobi) beruházási kiadásokhoz, hajóépitési kiadásokhoz járulnak a további, állandó jellegű nagyobb tételek. Az előadó ur is jelentésében igen helyesen utal arra, hogy az által, hogy most ezt a Dreadnought-hajódivisiót előállittatjuk, elsősorban is maga a haditengerészet legénysége és tiszti létszáma lesz emelendő. Kimutatja, hogy 1915- ben a mai 14.000 létszámról fel fogunk menni 21.000-re. Ha áll, a mit előbb mondtam, hogy a Dreadnoughtok számának fokozatos emelésével a nagyobb hajóknak természetszerűleg nagyobb kiszolgálási személyzetre van szükségük, és ezzel kapcsolatban természetesen a szárazföldi szolgálat is megnagyobbodik, akkor igen természetes, hogy nem fogunk az 1915-ben elérendő 21.000 létszámnál megállani, hanem a következő években újból emelkedni-fpg a tiszti- és legénységi létszám. Ez ismét igen tetemes, nagvíJib költség- emelkedést involvál. Ehhez járuhntMmég mindazon kiadások, melyeket röviden i^^Bfe-kiadások alá számítunk : ilyen a szénfogyaflBPszénkész- letek tartása, arsenal, különböző miszerelések, munitiók stb., melyek mind természetesen fokozottabb mértékben, arányban és értékben válnak majd szükségessé. Mindezeket egybevetve, azt látjuk, hogy az igen tisztelt előadó ur a tengerészeti albizottságban a tételeket olykép állítja be, hogy a mostani 68,257.210 koronányi rendes és rendkívüli előirányzattal szemben már ez évben ez az összeg, vagyis a tengerészeti hitel rendes és rendkívüli költségelőirányzata fölmegy 123,257.210 koronára. Kiemeli azután és úgy kalkulálja az előadó ur, hogy 1915-ben a hadi- tengerészet budgetje 145 millió lenne. Minthogy azonban az igen tisztelt előadó ur kiváló jó matematikus, és igen óvatos ember, hozzáteszi azt a, szót, hogy körülbelül. Én azt hiszem, hogy igen jó mentalis reservatio volt, midőn ezt tette, mert itt azután a »körülbelül« a minimum legalsó fokán lesz és meg vagyok győződve, hogy ha mindazon tételek, melyeket itt voltam bátor összegezve kimutatni, igy vitetnék át az életbe, akkor 1916— 17 — 18 körül el fogja érni a Marine- Budget az évi 200 milliót. Adja Isten, hogy
