A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XVI. ÜLÉS. I)'.* táplálnak, szinte egyesült erővel és a legtelje­sebb felbuzdulással haladnak a maguk utján előre és törekszenek a trialismus megvalósításá­nak útját egyengetni. E napokban hangzott el a képviselőházban egy interpelláczió, a mely arra a tényre vonat­kozott, hogy Bianchini, a nagy horvát eszmék propagálása terén legismertebb délszláv képviselő javaslatára az osztrák képviselőház egy törvény- javaslatba belevette azt a közjogi abszurdumot, hogy az osztrák törvényhozás a magyar és az osztrák honos állampolgárság mellett egy külön horvát állampolgárságot is meg akar állapítani. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy ez az ur és vele együtt az osztrák képviselőház többsége az osztrák törvényhozásban jogi alapot akart teremteni és egy lépést kívánt előre tenni a trialisztikus törekvések jogosultsága látszatának megerősítésére. Ilyen törekvésekkel szemben és ebben a vonatkozásban lehet és kell itt ezt a kérdést felemlítenem ; százszoros erővel kell itt arra törekednünk és a közös pénzügyminister urat arra kérnünk és figyelmeztetnünk, hogy Bosznia és Herczegovina kormányzatában minden néven nevezendő olyan momentummal szemben a leg­határozottabban állást foglaljon, a mely ezen két tartománynak közjogi hovatartozandósága tekintetében akár praejucikálna bármely irány­ban, akár pedig a közhangulatot igyekeznék egyik vagy másik, esetleg törvényellenes irányban is előkészíteni. Itt azonban nem elég az, ha a minister ur arra szorítkozik, hogy adott, concret esetekben, midőn ilyen szembeötlő ténynyel vagy törekvéssel áll szemben, a megtorlás útjára lépjen, hanem egész politikáját és egész administratióját olyan irányban kell vezetnie, hogy az eo ipso mentes legyen minden ilyen nagvhorvát és trialistikus törekvések istápolásának még csak a lehetősé­gétől is. Ezen szempontokból kénytelen vagyok ismételten utalni arra, a mint azt már gyak­rabban megtettem, hogy én bizonyos aggoda­lommal látom azt, hogy Bosznia és Herczegovina kormányzatának élén a legbefolyásosabb positiók és állások oly férfiakkal töltetnek be, a kik horvát nemzetiségűek és a kik, ha még úgy igyekeznek is a legszigorúbb correctséggel el­járni, lehetetlen hogy azt az érzületet, a melyet az anyatejjel szívtak magukba, hivatalos állásuk­ban teljesen elveszítsék. Tudjuk, hogy a Landes-Chef, az ország kor­mányzatának feje, Varesanin ő exeellentiája hor­vát ember ; tudjuk, hogy adlatusa horvát ember, tudjuk, hogy évek hosszú során át a belkor- mányzat élén Hörmann ur állott, a ki ismét csak erős horvát érzelmeiről és horvát irány­zatú politikájáról volt ismeretes. Tudjuk, hogy Boszniában, a mikor a katholikus érseki széket betöltötték, odahoztak olyan férfiút, Stadler ér­sek ur személyében, a ki a trialismusnak, a nagyhorvát eszmének nyílt propagatora volt. a kinek volt annyi rossz Ízlése és politikai tapin­tatlansága, hogy akkor, a mikor Ő Felsége le­jött Boszniába és meglátogatta az annexio után ezen két tartomány fővárosát, házának homlok­zatára oly feliratot alkalmazott, a melyben a horvát királyt éltette. Engedelmet kérek, én nem akarom a többi urak, tisztviselők, és katonatiszt urak bureaukraticus és egyáltalában correct eljá­rását a legkevésbbé is kifogásolni, de helytelení­tem, hogy ha Bosznia és Herczegovina kormány­zatának élére a horvát elemet ilyen nagy mér­tékben alkalmazzák. Ha azt kívánják az urak, hogy az a pro- visórium még hosszabb ideig fentartható legyen, ha azt kívánják, hogy ott ebben a két tarto­mányban a czentrifugális törekvések meg ne erősödjenek, ennek legelső előfeltétele az, hogy minden horvát és nagyhorvát törekvés Bosznia administratiójából elimináltassék. Ezen két tar­tomány lakosságának 80°/o-a nem horvát, nincs tehát semmi jogosultsága nemzetiségi szempont­ból annak, hogy a kisebbség legyen a legerő­sebben képviselve a vezető politikai állásokban. De más szempontból is a legnagyobb mér­tékben elítélendőnek tartom a horvát elemnek Bosznia- és Herczegovinában való túlságos ér­vényre juttatását, mert ez természetszerűleg reactiót szül azon két más nemzetiség körében, a melyek a két tartománynak nagy többségét képezik, s a melyekben méltán a maguk sérel­mét, s a melyek a horvát irányzatú politikában a maguk egész jövőjének veszélyeztetését látják. Legyünk tisztában azzal, hogy úgy a boszniai és herczegovinai szerbség, mint a boszniai és herczegovinai mohamedán lakosság a trialismus ellen van. Már most, ha a kormányzatban a horvát, ezen törpe kisebbséget képező elem do­minál, akkor igen természetes, hogy ezzel az évek során át mindinkább kiélesitik a horvátok és a többiek között az ellentétet. Az ellentéteknek ez a kiélesitése pedig ön­magával hozza azt a következményt, hogy az annexióban való megnyugvás, a dynastia és a monarchia iránti ragaszkodás érzelmei nemcsak hogy meg nem erősödnek, hanem, sajnos, mind­inkább gyengülni fognak. Ez az administratio tehát, a melynek egyes vonatkozásaiban elisme­résre méltó tulajdonságait készséggel elismerem, 32 éves működése során nem érte el azokat a sikereket, a melyeket el kellett volna érnie helyes politikai administratio mellett, oly érte­lemben, hogy az idetartozandóság érzületét, külö­nösen pedig a lelkesedést, az óhajt az ide való csatolás iránt kellőképen melegen tartotta és fokozta volna. Én az albizottságban már máskor is ki­fogásoltam azt, hogy a tartománygyülés hatás­köre nem elég tágan, nem elég liberálisan van megállapítva. Ezzel szemben azonban, igen tisz­teletreméltó oldalról, a négyes albizottság ülésén ellenkező felfogást is hallottunk Chorin Ferenez felszólalásában.

Next

/
Thumbnails
Contents