A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVI. ÜLÉS. I)'.* táplálnak, szinte egyesült erővel és a legteljesebb felbuzdulással haladnak a maguk utján előre és törekszenek a trialismus megvalósításának útját egyengetni. E napokban hangzott el a képviselőházban egy interpelláczió, a mely arra a tényre vonatkozott, hogy Bianchini, a nagy horvát eszmék propagálása terén legismertebb délszláv képviselő javaslatára az osztrák képviselőház egy törvény- javaslatba belevette azt a közjogi abszurdumot, hogy az osztrák törvényhozás a magyar és az osztrák honos állampolgárság mellett egy külön horvát állampolgárságot is meg akar állapítani. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy ez az ur és vele együtt az osztrák képviselőház többsége az osztrák törvényhozásban jogi alapot akart teremteni és egy lépést kívánt előre tenni a trialisztikus törekvések jogosultsága látszatának megerősítésére. Ilyen törekvésekkel szemben és ebben a vonatkozásban lehet és kell itt ezt a kérdést felemlítenem ; százszoros erővel kell itt arra törekednünk és a közös pénzügyminister urat arra kérnünk és figyelmeztetnünk, hogy Bosznia és Herczegovina kormányzatában minden néven nevezendő olyan momentummal szemben a leghatározottabban állást foglaljon, a mely ezen két tartománynak közjogi hovatartozandósága tekintetében akár praejucikálna bármely irányban, akár pedig a közhangulatot igyekeznék egyik vagy másik, esetleg törvényellenes irányban is előkészíteni. Itt azonban nem elég az, ha a minister ur arra szorítkozik, hogy adott, concret esetekben, midőn ilyen szembeötlő ténynyel vagy törekvéssel áll szemben, a megtorlás útjára lépjen, hanem egész politikáját és egész administratióját olyan irányban kell vezetnie, hogy az eo ipso mentes legyen minden ilyen nagvhorvát és trialistikus törekvések istápolásának még csak a lehetőségétől is. Ezen szempontokból kénytelen vagyok ismételten utalni arra, a mint azt már gyakrabban megtettem, hogy én bizonyos aggodalommal látom azt, hogy Bosznia és Herczegovina kormányzatának élén a legbefolyásosabb positiók és állások oly férfiakkal töltetnek be, a kik horvát nemzetiségűek és a kik, ha még úgy igyekeznek is a legszigorúbb correctséggel eljárni, lehetetlen hogy azt az érzületet, a melyet az anyatejjel szívtak magukba, hivatalos állásukban teljesen elveszítsék. Tudjuk, hogy a Landes-Chef, az ország kormányzatának feje, Varesanin ő exeellentiája horvát ember ; tudjuk, hogy adlatusa horvát ember, tudjuk, hogy évek hosszú során át a belkor- mányzat élén Hörmann ur állott, a ki ismét csak erős horvát érzelmeiről és horvát irányzatú politikájáról volt ismeretes. Tudjuk, hogy Boszniában, a mikor a katholikus érseki széket betöltötték, odahoztak olyan férfiút, Stadler érsek ur személyében, a ki a trialismusnak, a nagyhorvát eszmének nyílt propagatora volt. a kinek volt annyi rossz Ízlése és politikai tapintatlansága, hogy akkor, a mikor Ő Felsége lejött Boszniába és meglátogatta az annexio után ezen két tartomány fővárosát, házának homlokzatára oly feliratot alkalmazott, a melyben a horvát királyt éltette. Engedelmet kérek, én nem akarom a többi urak, tisztviselők, és katonatiszt urak bureaukraticus és egyáltalában correct eljárását a legkevésbbé is kifogásolni, de helytelenítem, hogy ha Bosznia és Herczegovina kormányzatának élére a horvát elemet ilyen nagy mértékben alkalmazzák. Ha azt kívánják az urak, hogy az a pro- visórium még hosszabb ideig fentartható legyen, ha azt kívánják, hogy ott ebben a két tartományban a czentrifugális törekvések meg ne erősödjenek, ennek legelső előfeltétele az, hogy minden horvát és nagyhorvát törekvés Bosznia administratiójából elimináltassék. Ezen két tartomány lakosságának 80°/o-a nem horvát, nincs tehát semmi jogosultsága nemzetiségi szempontból annak, hogy a kisebbség legyen a legerősebben képviselve a vezető politikai állásokban. De más szempontból is a legnagyobb mértékben elítélendőnek tartom a horvát elemnek Bosznia- és Herczegovinában való túlságos érvényre juttatását, mert ez természetszerűleg reactiót szül azon két más nemzetiség körében, a melyek a két tartománynak nagy többségét képezik, s a melyekben méltán a maguk sérelmét, s a melyek a horvát irányzatú politikában a maguk egész jövőjének veszélyeztetését látják. Legyünk tisztában azzal, hogy úgy a boszniai és herczegovinai szerbség, mint a boszniai és herczegovinai mohamedán lakosság a trialismus ellen van. Már most, ha a kormányzatban a horvát, ezen törpe kisebbséget képező elem dominál, akkor igen természetes, hogy ezzel az évek során át mindinkább kiélesitik a horvátok és a többiek között az ellentétet. Az ellentéteknek ez a kiélesitése pedig önmagával hozza azt a következményt, hogy az annexióban való megnyugvás, a dynastia és a monarchia iránti ragaszkodás érzelmei nemcsak hogy meg nem erősödnek, hanem, sajnos, mindinkább gyengülni fognak. Ez az administratio tehát, a melynek egyes vonatkozásaiban elismerésre méltó tulajdonságait készséggel elismerem, 32 éves működése során nem érte el azokat a sikereket, a melyeket el kellett volna érnie helyes politikai administratio mellett, oly értelemben, hogy az idetartozandóság érzületét, különösen pedig a lelkesedést, az óhajt az ide való csatolás iránt kellőképen melegen tartotta és fokozta volna. Én az albizottságban már máskor is kifogásoltam azt, hogy a tartománygyülés hatásköre nem elég tágan, nem elég liberálisan van megállapítva. Ezzel szemben azonban, igen tiszteletreméltó oldalról, a négyes albizottság ülésén ellenkező felfogást is hallottunk Chorin Ferenez felszólalásában.
