A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

54 XV. ÜLÉS. súlyát én is, minthogy a zárszámadási jelentés oly kormányzati időből van benyújtva, a mely kormányzati időért a felelősség engem is terhel, mint a ki abban az időben annak a kormány­nak, a ki ezért a felelősséget vállalta, támoga­tója voltam. És ha felszólalok, ezt nem annyira a mult, mint inkább a jövő kedvéért teszem. (Halljuk! Halljuk!) Az kétségtelen, hogy a zárszámadás adja minden egyes kormányzati ágnak valódi képét. Költségvetési előirányzatok­kal lehet dolgozni számszerűleg, itt lehet ked­vezni, lehet szépíteni, lehet titkolni, de a zár­számadás a maga könyörtelen számaival, mindig a valódi életet mutatja. És ha ebből a szem­pontból vizsgáljuk ezt a zárszámadási jelentést, annak 21. lapján egy nagyon érdekes adatra akadunk. (Halljuk! Halljuk!) Igen sajnálom, de meg vagyok hülve és nem vagyok képes hangosabban beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Mondom, egy igen érdekes adatra akadunk ebben a jelentésben, és ez az, hogy a zárszáma­dási jelentés egy kilencz éves multat tár elénk és ezen kilencz éves múltból constatálható, hogy 1900-tól 1909-ig nem múlt el egyetlen egy esz­tendő sem, a hol a hadsereg ordináriuma foko­zatosan ne emelkedett volna és hogy ezen kilencz évben a hadsereg terén a hiteltúllépés, kereken beszélve, 103 millió koronát tett ki. Hogy csak egy évet említsek, a melyre t. barátom czélozni szives volt, az 1908-ik évben a hiteltúllépés csak a nyugdijak terén 3,200.000 korona volt, a természetbeni élelmezésnél 12 millió, a ruházati költségek terén pedig 3 millió koronára rúgott. Vagyis, hogyha ezeket összeadom, körülbelül 20 millió a hiteltúllépés, csak az oly tételeknél, a melyeket elhárítani, beismerem a t. hadügyi kormányzatnak absolute nem volt módjában. Ez a múlt és most azt látjuk, hogy nem annyira a magyar parlamentben, mint inkább az osztrák delegatióban egy nagyon érdekes vita folyik a Dobernik-féle határozati javaslat felett, a mely a kormánynyal egyetértésben határoza­tiig arra akarja kötelezni a közös kormány­zatot, hogy 1911-től kezdve a hiteltúllépésnek a hadsereg és a tengerészet terén végleg meg kell szűnnie. Ne ringassuk magunkat illusiókban. Cso­dálom, hogy egy oly komoly testület, a milyen komoly testületnek kell tartanom az osztrák delegatiót, egy ilyen kérdésben éles vitákat folytat és hadakozik a felett, hogy egy nyitott kaput be kell-e zárni, vagy ki kell-e nyitni ? Bárhogyan legyen is megállapítva a hadügyi költségvetés, arra mindannyiunknak el kell ké­szülve lennünk, hogy olyan hadügyi vagy ten­gerészeti költségvetést, a mely előre fix számok­ban tudja megállapítani azt, hogy mennyire fog rúgni a nyugdíjasoknak igényjogosultsága, a mely meg tudná állapítani azt, hogy a természetbeni ellátás az élelmiczikkek, a ruházat, vagy egyéb téren milyen fokban fog emelkedni : sohasem fogunk kapni. Absolute ne ringassuk tehát magunkat ál­mokban, mert ezt a világnak semmiféle határo­zati javaslatával elérni nem lehet. Hadi túl­kiad ások és hiteltúllépések voltak eddig is és lesznek a jövőben is. És a midőn én ezt a száraz és szomorú tényt konstatálom, teszem ezt csak azért, mert az az érv, mintha annak az egyezségnek, a melyet a két kormány a t. had­ügyi vezetőséggel a hadügyi terhek szempontjá­ból azok szaporodására vonatkozólag kötött, számai fix számok lennének, egyáltalában nem állja meg helyét. Az élet nem tűr fix számokat. Nemcsak ez a három eshetőség, hanem a leg­kisebb külpolitikai bonyodalomnak szellője olyan esélyeket támaszthat, hogy azok a számok, a melyeket itt nekünk a közös kormányzat jó- hiszemüleg előterjeszt, az élet által ridegen meg fognak czáfoltatni. Ma egy sötét jövő előtt állunk, melynek küszöbén senki sem tudhatja, mily óriási nagyok lesznek azok a kiadások, a melyek a haditengerészet és a hadsereg fejlesz­tése terén a monarchia két államát terhelni fogják. A zárszámadások tárgyalása során csak constatálni kívántam ezt, még pedig azért, mert nem űzhetünk strucczpolitikát. Papiroshatároza­tokkal hiteltúllépéseket nem fogunk aequiparálni, mert hiszen akkor ez a legegyszerűbb dolog lenne és szívesen szavaznék meg magam is olyan határozati javaslatot, a mely a hiteltúllépések­nek végét szakítaná. De nekünk számolnunk kell a jövőben is ezekkel a hiteltúllépésekkel, mint kényszerhelyzettel s egy-egy zárszámadási bi­zottsági jelentés, a mit természetesen — mert egyebet nem tehetünk — tudomásul kell majd vennünk, szomorúan fogja constatálni azt a tényt, hogy a hadügyi terhek növelése terén nincsenek fix számok, mert az élet minden fix számot megczáfol. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Senki.) Ha tehát szólni senki nem kíván, a vitát be­zárom. Szó illeti még az előadó urat. Az előadó ur nem kíván szólni. Következik a szavazás. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a zár- számadási albizottság jelentését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni : igen, vagy nem? (Igen!) Határozatilag kimondom, hogy a jelentés elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Az előadó ur kíván szólni. Miklós Ödön előadó: T. országos bizottság Nehogy valami más magyarázat foglalhasson tért, mint a mely a való tényeknek megfelel, meg kell jegyeznem, hogy itt most az egyes tételeknél mutatkozó különbözeteket kell egyen­ként az országos bizottságnak megszavazni. Ezen tételek a következők : Az I. fejezet­nék Külügyministerium. 1. czim. a) Központi vezetés 76.292 K 42 f. Elnök : Elfogadtatik.

Next

/
Thumbnails
Contents