A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
40 XIV. ÜLÉS. A külügyminister nr az osztrák delegatio egyik bizottságában ngy nyilatkozott, hogy ő eziránt kérdést intézett a többi államokhoz, nemcsak a szövetségesekhez, a mint azt tegnap egyik bizottsági tag ur einbtette. Xem tudom, hogy mit lehetett volna ennél többet várni a külügymi- nister úrtól. A kezdeményezés az meg volt, újabban, másodízben kezdeményezni nem lehet. O ezt a javaslatot ugyanazzal a rokonszenwel kiséri, a mint feltételezi, hogy a többi államok is kisérik;,hogy mi egymagunkban az amerikai Egyesült-Államokat e tekintetben valamiremenő eredményre juttassuk, az ki van zárva. Az ilyen kérdésekben mindenekelőtt egyetértés szükséges. Sághy t. barátom felemlített egy sérelmet, melyre vonatkozólag múltkor corpus delictit is terjesztett az albizottság elé. Én itt csak ismételhetem a külügyminister ur kijelentését, hogy ez irányban tudakozódni fog. Batthyány gróf a Németországgal való szövetségről szólva, felemlített bizonyos üzelmeket, a melyek mint korántsem uj tünetek jelentkeznek egyes vidékeken és egyúttal panaszának adott kifejezést, hogy noha ezen kérdés már többször fel lett említve, arra a küliigyminis- terium részéről még felvilágosítást nem kapott. Erre csak azt válaszolhatom, hogy ebben a hallgatásunkban semmiféle kicsinylése nincs az ügynek, hanem mivel a német kormánynak s a hatóságoknak ebben semmiféle részük nincsen ... Batthyány Tivadar gr. : Nem is mondtam ; ép az ellenkezőjét mondtam. Esterházy Pál gr. osztályfőnök mivel nincs részük, csak azon esetben foglalkozhatik a külügyminister ezekkel, ha oly concret esetek hozatnak tudomására, a melyeket illetékes helyen szóvá tehetne. A mi a határozatokat illeti, t. országos bizottság, az elsőt, azt hiszem, szükségtelen megemlítenem, mivel azt most is teljesítettük, mint a múlt esztendőben és két év előtt is. A mi pedig a másodikat illeti, e tekintetben utalok arra, a mit a ministerelnök ur az utolsó bécsi ülésezés alkalmából erre nézve mondott. A költségvetést elfogadásra ajánlom. Werner Gyula jegyző: Batthyány Tivadar gróf ! Batthyány Tivadar gr.: T. országos bizottság ! Személyes kérdésben és szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek lehető rövid időre szót. Elsősorban legyen szabad az igen tisztelt osztályfőnök urnák beszédem egyik passusára most felszólalása végén tett megjegyzésére refleetálnom. \ unatkozik ezen megjegyzés arra, bogy én felpanaszoltam tegnapi beszédemben, hogy daczára annak, hogy ismételten szóba hoztam itt azt a tényállást, hogy a Németországgal való szövetségnek legerősebb támasza Magyarország és bogy a magyar közvélemény volt mindig az, a melyT lelkesedett a német szövetségért régebben majdnem teljesen egyhangúlag, újabban azonban — ezt constatálni lehet — ez a lelkesedés, ez a ragaszkodás a német szövetséghez csökkent. Ennek pedig két okát látom. Az egyik ok az, hogy a magyar közvéleményben mindinkább tért hódit az a gondolat, hogy a Németországgal való szövetségünkből folyik egyrészt ez a nagy fegyverkezés, és hogy ennek oka épen ebben a szövetségi viszonyban lelhető fel. A másik az volt, a mit már többször felhoztam, hogy a magyar egységes nemzeti állam, illetőleg annak a német szövetségért lelkesedő közvéleménye és közvéleményének érzülete el ne hidegüljön, ha állandóan azt tapasztaljuk, hogy Németország góczpontjaiból kiindulva a magyar birodalom németek által lakta vidékeinek egyik-másik helyén érezhető ezen actiónak hatása. Magyarán mondva, mikor Magyarország egyik leghűségesebb szövetséges társa a Németbirodalomnak, a mikor Magyarországon a monarchia körén belül Magyarország a legerősebb támasza a német szövetségnek, akkor a legnagyobb hibának tartom azt, hogy ha a német társadalom — ismételten hangsúlyoztam, hogy a német társadalom, mert ugyancsak kifejeztem azon nézetem, hogy a német hivatalos világ correct eljárását elismerem, — mondom, ha a német társadalom köréből kiindulva a pangermanismusnak actiója és agitatiója tapasztalható, a mely a német nemzeti szellemnek magyarellenes irányba való fel- ébresztésére irányul. Kijelentettem azon meggyőződésemet és azt teljes mértékben fenn is tartom, hogy ha a német társadalom nem jő annak a tudatára, hogy ugyanakkor, a mikor a magyar szövetségre támaszkodik, ugyanakkor a német társadalom Magyarország helső békéjét és nyugodalmát veszélyezteti a maga német nemzetirányu agitatió- jával, akkor ez két olyan tény, a mely egymással szemben áll és ha az egyik, a német nemzeti agitatio meg nem szűnik, ez természetszerűleg magával vonja azt a consequentiát, hogy azok, a kik békét és nyugalmat akarnak a nemzeti tricolor uralma alatt, azok el fognak hidegülni a német szövetség iránti érzelmeikben. Ez volt az, a mit mondottam. Örülök, hogy az igen tisztelt külügyminister ur képviselője erre a kérdésre egyáltalában végre reflectálni kegyeskedett. Ez mindenesetre az előzékenységnek egyik bizonyos foka : gondolom háromszor, vagy hányszor kellett ezt szóbahoznom, hogy idáig eljutottam. Már most azt mondja a t külügyi osztályfőnök ur, hogy csak concret panaszok esetén léphetnek fel hivatalosan. Ezt teljes készséggel elismerem, de az is egészen bizonyos, hogy az ilyen Minier-Arbeit, az ilyen földalatti izgató aknamunka, nem szokott akták utján nyilvánosságra jutni, mert ha bizonyos akták nyilvános
