A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XIII. ÜLÉS.

31

ő nyilatkozataiból, exposéjából, az albizottsú*;- ban tett megjegyzéseiből megismertünk és a melynek hű tükre a külügyi albizottság jelentése is, — ez a politika egyenesen provokálja.

A tárgyalásokon, itt is, az albizottságban is, az a felfogás vonult keresztül mindezideig, hogy sok szószaporitásra nincsen szükség, mert hiszen lényeges változás a külügyi politikának általunk legutóbb gyakorolt bírálata óta, az országos bizottság legutóbbi tárgyalásai óta, a nemzetközi viszonyokban nem állt be. Igaz, hogy imminenter, közvetlenül fenyegető háborús veszedelmek nem állottak elő, ilyenek — hála a Gondviselésnek — ma sincsenek, de én mégis azt hiszem, hogy tulon-tul rózsás színben festi a t. külügyminister ur a mostani helyzetre alapított prognózisát, mert hiszen, ha dinamikai hatásaiban lényegesnek mondható változást nem is észlelhettünk, mégis tapasztalhattunk sok oly dolgot, a mely aggodalmakra igenis adhat okot, a mely bennünket gondolkodóba ejthet azon politikának helyes iránya felől, melyet a t. külügyminister ur képvisel és követ.

A közelmúlt eseményei között, a mint azt mások már helyesen jegyezték meg, a potsdami császári találkozás áll a központban. Ezen potsdami találkozás eredményeire nézve a legszebb megnyugtató nyilatkozatokat hallhattuk nemcsak a t. külügyminister ur részéről, hanem a külügyi politikának más európai exponensei részéről, egyéb hatalmak külügyi képviseletei részéről is ; de mindazon megnyugtatási versengés daczára, a mely ezen találkozás körül a különböző ministeri nyilatkozatokban és parlamenti tanácskozásokban kifejlődött, mégis a különböző államok közvéleményeiben ezek a megnyugtatások a maguk czélját egyáltalában nem érhették el. Már az albizottság tanácskozásainak során voltam bátor rámutatni azokra a jelenségekre, a melyek ezt az én felfogásomat támo- gatják.

Sajátságos, hogy épen csak a napokban, ugyanazon időben, talán ugyanazon napon egyszerre két nagy világlap, a Temps-nak és a Times-nek egy-egy nyilatkozata bizonyítja azt. hogy mennyire nem hatotta át Európa nagy nemzeteinek közvéleményét az a megnyugtatás, a melyet hivatalos részről a potsdami találkozás lefolyására vonatkozólag magyarázatul adtak.

A Temps azt mondja, hogy azok után a megállapodások után, a melyek erről a találkozásról kiszivárogtak, a hármas entente immár meddőnek mondható; a Times pedig, hozzáfűzve fejtegetéseit a bagdadi vasút ügyében létrejött megállapodásokhoz, nem kisebb féltékenységgel Törökországot óva inti, hogy a perzsiai öbölben az angol érdekeknek megsértéséhez semmikép hozzá ne járuljon.

A Timesnek ez a nyilatkozata önként vezethet bennünket arra a kérdésre, hogy vájjon a mikor az igen t. külügyminister ur exposéjá- ban azt mondja, hogy mindaz, a mi Potsdamban történt, a német külügyi hivatal részéről vele a szövetségi hűségből és egyetértésből kifolyólag tüzetesen közöltetett és ő azokhoz a maga hozzájárulását mindenekben megadhatja, másrészről pedig azt veszsziik ki az ő nyilatko- zataiból, — a mit én is teljes mértékben egész melegséggel helyeselni tudok — hogy a mi politikánknak arra kell irányulnia, hogy Törökország prestige-e mindenekben megóvassék — vájjon akkor a potsdami megállapodások között nincs-e olyan, épen talán a bagdadi vasút építésének kérdésével kapcsolatban, a mi, tekintettel Törökországnak és az ezen ügy által érintett fontos gazdasági, elsősorban pedig stratégiai érdekére, Törökország prestige-ét sértheti és a mi a különben igen jelentékenyen fejlődött török sajtónak nyugtalankodását indokolhatja, mert bizony abban egyáltalában nem tapasztalhatjuk, hogy valami termékeny talajra találtak volna a különböző hivatalos körökben elhangzott megnyugtató nyilatkozatok.

Es itt méltóztassék nekem megengedni, hogy egy, talán már feledésbe menő kérdésre térjek át, a mely kérdés úgy Ausztriának, mint Magyarországnak gazdasági érdekeit a nemzetközi viszonylatokban egyébként is, de politikailag is nem kis mértékben érinti.

Az adriai vasút kérdésében az igen t. külügyminister ur részéről absolute nem hallottunk egy hangot sem. A t. külügyminister ur bizonyára tudja és tudnia is kell, hogy a potsdami találkozás után az orosz nagykövet, nem is nagyon régen, legsürgősebb feladatai közé tartozó nak tekintette és ismerte fel azt, hogy Ki ff a at pasa török külügyministert sürgesse nyilatkozat- tételre aziránt, .hogy az adriai vasút tekintetében végre-valahára Törökország foglaljon állást.

T. országos bizottság! A mikor azt látjuk, hogy Francziaországban, a melyet a hármas ententeben fontos hatalmi okok és politikai érdekek fűznek Oroszországhoz, pénzügyileg is, de különösen politikailag is, a franezia külügy- ministernek, Pichonnak nyilatkozata nem érte el a kellő hatást, t. országos bizottság, azt kell mondanom ezen előzmények után, hogy én azt az optimismust, a minek a t. külügyminister ur exposéjában kifejezést adni méltóztatott, teljes megnyugvással nem fogadhatom.

Francziaországról lévén szó, t. országos bizottság, sajnálattal kell megváltanom, nélkülözöm a külügyi albizottság jelentésében egy olyan kötelességnek a teljesítését, a mit az osztrák külügyi albizottság helyesen felismert, s a mit elmellőzni a mi, bizottságunkban nézetem szerint hiba volna. Epen ezért én a magain részéről az osztrák külügyi albizottság jelentéséljen erre vonatkozólag foglaltakhoz minden tartózkodás nélkül készségesen és egész melegséggel hozzájárulok.

Az osztrák külügyi albizottság jelentésének az a panasza ez, a mely teljes elismerést nyilvánít Francziaország iránt azért a nmgatartá-