A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
Khuen-Héderváry Károly gr. ministerelnbk : T. országos-bizottság ! Igen röviden kivánom a t. országos bizottság figyelmét igénybevenni. Mindenekelőtt a közvetlen előttem szóló bizottsági tag ur fejtegetéseire van némi megjegyzésem. Eltekintve azon érvektől, melyeket Issekutz Győző és Nagy Ferencz bizottsági tag urak felhoztak, igen röviden csak arra utalok, hogy az indemnitásnak és különösen a közös költségek megállapításának szüksége tisztán a törvényen alapszik és pedig az 1867: XII. t.-cz. 40. §-án (Helyeslés.), mely a delegatio legfontosabb feladatául tűzi ki a költségvetés megállapítását. Ennélfogva világos, hogy miután ez a legfontosabb feladata az országos bizottságnak és mivel nincs abban a helyzetben, hogy azt tényleg megállapíthassa, gondoskodni kell arról, hogy mikép kezeltessenek ideiglenesen azok a költségek, melyeknek végleges megállapítása az ő feladatát képezi. Mert véglegesen állapítja meg, annál is inkább, mivel ugyanazon törvénynek 41. §-a egyenesen kimondja, hogy az országos bizottság által megállapított költségek minden további vita nélkül és minden további fejtegetés mellőzésével egyenesen beillesztendők az országos költség- vetésbe, tehát kifejezetten állapítja meg, hogy ezen költségek megállapítására a delegatiók a hivatottak, az összegek pedig az országos költségvetésbe a rend fentartása szempontjából beillesztendők. (ügy van!) Még csak néhány észrevételére Batthyány Tivadar gróf bizottsági tag urnák óhajtok retíectálni, még pedig azért, nehogy annak következtében, hogy azok válasz nélkül maradtak, tévedésbe ejtessenek azok, a kik érdeklődnek tárgyalásaink iránt. (HalljuTc! Halljuk!) Teljesen egyetértek azzal, hogy bármily áldozatot kell is hoznunk az ország szükségleteinek fedezésére és igy bármily áldozatot kell is hoznunk az ország biztonsága érdekében a véderő fejlesztésére, ennek összhangban kell lenni gazdasági erőnkkel. A midőn pedig ezt a tételt elfogadom, következetesek leszünk is annak végrehajtásában és korántsem fogjuk más téren az országgal éreztetni a szükségletek megállapításánál, mintha megfeledkeznénk azon culturális feladatok gondozásáról, a melyek nemcsak a kormánynak, hanem magának az országgyűlésnek is legfőbb feladatát képezik. (Helyeslés.) Erre vonatkozólag megállapíthatom, hogy ez előnyösen is valósítható meg, noha súlyosak azon költségek, melyek e tekintetben az országra nehezednek. Számbavéve azonban azon nagy áldozatokat, a melyek a múlt évben culturális czélokra fordittattak, bátor vagyok felemlíteni, hogy az idei költségvetés megállapításánál is, eltekintve teljesen a közös költségektől, 116 millió koronát áldozunk azon belföldi szükségletek fedezésére, a melyek culturális czéljaink 14 XI. ÜLÉS. továbbfejlesztésére alkalmasak. (Úgy van') Ezt kivánjuk tenni a jövőben is és bármikép fejlesztjük is véderőnket, oda fogimk törekedni, hogy a véderő fejlesztésére fordított költségek csak hányadrészét képezzék azon összegnek, a melyet a cultura czéljaira fordítunk. (Helyeslés.) Ezt azonban nem szabad sajnálnunk, mert legnagyobb érdekeinket hivatvák megvédeni azon költségek, a melyek a véderő kellő kiképzésére fordittatnak. Ez fog súlyt adni szavunknak, a mikor az európai concertben saját éidekeink javára azt felemelni szükségesnek fogjuk tartani. (Úgy van !) Es ha a múltban e tekintetben bizonyos mulasztásokat constatáihatunk is, ezeket teljesen igaztalan volna szándékosságnak tulajdonítani, mert azok részben saját gazdasági visszamaradottságuknak következményei. E tekintetben utalnom kell arra, hogy más téren nem kínálkozott mód arra, hogy ezek közgazdasági előnyeit kihasználjuk, de ez nem tartóztathat minket vissza attól, hogy a hol ezt tudjuk érvényesíteni, azt érvényesítsük is. Azt hiszem, hogy a legközelebbi jövő e téren a felmerült kívánalmakat teljesen ki fogja elégíteni. (Helyeslés.) A mi a bizottsági tag ur azon kérdését illeti, a melyet a közös hadügyministerhez intézett az iránt, hogy a kilenczes bizottság prog- rammja mikor fog végrehajtatni, erre vonatkozólag van szerencsénk annyit kijelenteni (Halljuk! Halljuk!), hogy az nem a közös hadügyministerhez intézendő kérdés, hanem az olyan kérdés, a mely Magyarország kormányát illeti, mert az tartozik felelősséggel azért, hogy a felállított programmot mikép fogja megvalósítani. Érre nézve nem hivatott a közös kormány, illetőleg a közös hadügyminister az állásfoglalásra, hanem az állásfoglalás itt a magyar kormány hivatása és ha van is közös szerv a programm végrehajtására, ez mégis csak úgy történhetik, ha az a magyar kormánynyal teljesen egyetértve jár el. (Úgy van!) Visszatérve a quota kérdésére, illetőleg a közgazdasági előnyök biztosítására közös költségeink megállapításánál, Batthyány Tivadar gróf bizottsági tag ur megemlékezett a közös hadi tengerészet részére hozandó áldozatokról, a Dreadnoughtok kérdéséről és azt fejtegette, hogy hány hajó elégíthet ki minket? E tekintetben röviden kijelentem, hogy a magyar kormány álláspontja az, hogy az e czélokra fordított költségek quotaszerüleg közgazdaságunk révén visszatérüljenek az országnak. (Helyeslés.) Hogy azután egy, két vagy több Dreadnougthra vagy más hajóra van-e ezen czélból szükség, az mellékes kérdés, mert a fő dolog, hogy a quota- szerü összeg Magyarország közgazdaságának javára essék. (Helyeslés.) A magam részéről kívánatosnak tartom hogy az ország és a magyar ipar azon helyzetben legyen, hogy sikerüljön neki a legnagyobb
