A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
10 XI. ÜLÉS. szava igen nagy sulylyal bir Ausztriában és a kinek a múltban elfoglalt és mai positiója olyan súlyt kölcsönöz, hogy az ő állásfoglalását hallgatással, mellőzni nem szabad. Ő excellentiája a delegatióban legutóbb elmondott beszédében megállapítja azt az igazságot, hogy Boszniában és Herczegovinában ma három felfogás jellemzi a helyzetet. Az egyik az, hogy ott Bosznia-Herczegovina lakossága teljesen elégületlen a jelenlegi állapotokkal ; ezt tükrözte vissza a tartománygyülés első ülésszakának lefolyása. Megállapítja igen helyesen azt is, hogy egy második törekvés, a mely kidomborodik, az autonómia követelése. E tekintetben én veszedelmet nem látok, sőt ismételten hangsúlyoztam, hogy Bosznia-Herczegovina autonómiáját biztosítani és fejleszteni kell. A harmadik körülmény, a melyet Baernreither ő excellentiája kiemel, azon, sajnos, le nem czáfol- ható tény, hogy e két tartománynak az occupa- tióból az annexio állapotába való áthozatala miatt nemzetközi bonyodalmakat és háborút koczkáztattunk meg és két milliónál nagyobb összeget áldoztunk és Bosznia-Herczegovina nem sympatizál sem Ausztriával, sem Magyarország- gal, hanem ma erősebben, mint valaha, centrifugális törekvéseket táplál. A helyzet ilyen ecsetelése egészen helyes és helyesen mutat rá ő excellentiája arra, hogy Ausztria-Magyarország Bosznia- Herczegovina europeizálásával nem érte el azt a czélt, a mely minden újonnan elfoglalt tartományban a ve- zetőmotivum kell, hogy legyen, hogy megnyerje a nép simpatiáit és felkeltse a népben azt a felfogást, hogy annál a nemzetnél, a melyhez került, megtalálja a maga szabadságát és kulturális előrehaladását. A mig mindezen körülményekre nézve egyetértek Baernreither ő excellentiájának fejtegetéseivel. addig most olyan térre lépek át az ő beszédében, a hol az ő felfogása eltér a magyar parlamenti többség felfogásától, a mely a status quo bizonytalan időkig való fentartását kívánja, de eltér az én felfogásomtól is, a mely végleges rendezést akar, azonban az 1867. törvények és a királyi eskü értelmében ősi jogaink alapján, tehát ugyanazon az alapon, a melyen O Felsége az annexiót kimondotta, t. i. a szent korona jogán, mig Baernreither ő excellentiája olyan elveket hirdet, a melyek homlokegyenest ellentétben állanak Magyarország minden jogos érdekével és a legveszedelmesebb complika- tiókra adhatnak okot. O excellentiája t. i., a mint egész beszéde mutatja, Boszniából Reiehslandot akar csinálni, kaczérkodik Elszász-Lotharingia közjogi helyzetével, és azt kívánja, hogy ott fejlődjenek ki a monarchia mint egység, mint Gesammtes iránt a szeretet és a ragaszkodás érzelmei. A politikája tehát, a melyet ott követni akar, birodalmi politika, »dass in Bosnien Reichspolitik gemacht werde« — összbirodalmi érzelmeket akar fölkelteni és istápolni. Nem azt akarja, hogy Bosznia törvényes jogainkhoz képest hozzánk csatoltnssék, hanem, hogy Boszniából Reichsland legyen. Ez az eszme vonul végig egész beszédén, sőt odáig megy, hogy még a szarajevói múzeumból is valami birodalmi múzeumot akar létesíteni, balkáni pótlékokkal. A midőn pedig a gyakorlat terére akar átlépni, akkor megint csak a birodalmi eszmét propagálja, és arra gondol, hogy Bosznia- Herczegovina a delegatióban képviseltessék, és igazán furcsa ötlete ő excellentiájának, a mely engem, midőn a lapokban olvastam, a legnagyobb csodálkozásra indított, úgy bogy nem is hittem el, hogy tőle ered, mindaddig, mig beszédének eredeti szövegét nem láttam, hogy Bosznia- Herczegovina tartománygyülése küldjön úgy az osztrák, mint a magyar delegatióba két-három képviselőt. Midőn tehát azt látjuk, hogy Ausztriában egyrészt a birodalmi politika, a harmadik factor kidomboritására törekszenek a legkomolyabb férfiak annyi erővel és annyi lelkesedéssel, csak azért, hogy a birodalmi eszmének kiépítését Boszniában és Herczegovinában előbbre vigyék, és a midőn — bocsánat, hogy ezt felemlítem — Ausztriában és a magyar szent korona birodalmának déli részeiben is mesterségesen tekintélyes férfiak is folyton annak a bizonyos trialistikus politikának csinálnak propagandát, annak, hogy a tényleges állapot, a status quo megbolygattassék oly formában, a mely a magyar érdekeknek, a magyar törvénynek, a magyar jognak sutbadobását jelenti itt nekünk egyszerűen megállapodnunk, tétlenül néznünk e fejleményeket, és várnunk, mig a felhők annyira összetornyosulnak felettünk, hogy már nem tudunk kilábolni e helyzetből, ez helytelen politika. Nekünk igenis, a cselekvés terére kell lépnünk. A legnagyobb aggálvlyal nézem azt is, hogy a magyar országgyűlésnek és az osztrák képviselőháznak még mind e mai napig nem terjesztették elő az annexiós törvényjavaslatot. Midőn ez a kormány állását elfoglalta, bejelentette, hogy az annexiós törvényjavaslatot az országgyűlés tárgyalásai alá fogja bocsátani, vagyis be fogja újból nyújtani. Már 11 hónap múlt el azóta és ezt a törvényjavaslatot még mindig nem terjesztette be a ministerelnök. Hiszen az igen tisztelt kormány annyira perhorreskálja és teljes joggal az exlexet, a törvénykivüli állapotokat. Annál inkább érdeke tehát, hogy megszüntesse a legnagyobb exlexet, a legnagyobb törvényenkivüli állapotot, minél előbb keresztül- vive Bosznia és Herczegovina annexiójának törvényhozási utón való kimondását, az 1886. évi törvényezikken esett sérelemnek utólagos saná- lását. Es mégis azt látjuk, hogy úgy a magyar, mint az osztrák kormány késlekedik. Itt már mint laikus, mint kívül álló, a ki nem
