A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VIII. ÜLÉS.

215

követelte a kötelező népoktatást, de nagyrészt ellenezte volna, és a kormányzat nem érezte magát hivatva, hogy időelőtt előrehaladott államokban érvényes gyakorlatot hozzon be, theoriáknak engedve, de az ottani viszonyok követelményeinek ellenére. Tekintve, továbbá, hogy a gyermekeknek sokszor nyolcz kilométernyire is kell elmenniök a legközelebbi iskoláig, minket ez bizonyos tartózkodásra kényszeritett e téren.

Az idő azonban haladt ; az iskolák iránt táplált felfogás módosult, és igy elérkezettnek tartottuk az időt, és ebben teljes egyetértésben vagyunk az ottani lakosság mostani felfogásával és óhajával, hogy a relativ kötelezettséget behozzuk. Ez t. i. abból áll, hogy mi az iskolákba be- veszszük mindenekelőtt azokat a gyermekeket, a kik önként jelentkeznek. Ha ezekkel az iskola megtelik, a kérdés meg van oldva, de ha nem telik meg, akkor bizonyos kulcs szerint, a mely a törvényben meg van állapítva, kötelezően beveszünk annyi gyereket, a hány az iskolába még elfér. Méltóztatnak látni, hogy ebből mintegy automa- tice következik az átmenet az általános kötelező népoktatásra, abban a mértékben, a melyben az iskolákat szaporítjuk.

Itt azt az örvendetes tényt közölhetem, hogy nemcsak a kormányzat maga iparkodik a rendelkezésre álló pénzeszközök korlátái közt annyi iskolát felállítani, a mennyit csak lehet, átlag 20—25 iskolát évenkint, de az uj tartománygyü- lésben is nagyon iskolabarát, a népoktatás iránt barátságos és érdeklődő hangulattal találkozunk, és nemcsak szövetségesekre találunk törekvéseinkben, de initiatorokra is, a kik gyorsabb haladásra ösztönöznek. Ez a dolog tehát tisztán átmenetként tekintendő.

A mi a magyar nyelvnek a középtanodákban való tanítását illeti, állottam és állom évek előtt adott szavamat, hogy ebben a tekintetben a magyar nyelvet teljes paritással fogjuk kezelni a német nyelvvel, t. i., hogy a középtanodákban az ifjak kötelesek vagy a magyar vagy a német nyelvet tanulni éo pedig mint köteles tantárgyat, de a választást a tanítványra kell bízni. A ki a magyar nyelvet választja, az egész közép tanodán keresztül kötelezően hallgatja a magyar nyelvet. Ugyanez áll a kereskedelmi tanintézetekre nézve is, ott is ez az alternativ kötelezettség van behozva és az intézetek a szükséges tanerőkkel el vannak látva.

A mi a tanárjelölteknek a monarchiába való kiküldetését és segélyezését illeti, ebben a tekintetben tényleg intézkedést tettünk, de ez teljesen paritásos és a tanárjelölteket a monarchia mindkét államában egyenlő mértékben támogatjuk.

A mi a kivándorlást illeti, ennek okait és körülményeit a t. bizottsági tag ur helyesen jelezte. Tényleg, nagy sajnálatunkra az annexio egyik következményeként egv megújuló és meglehetősen nagyméretű kivándorlás mutatkozott. Erre mi teljesen el voltunk készülve, mert azt a tapasztalatot tettük, hogy Boszniában minden nagyobb

esemény bekövetkezése nyugtalanságot okoz a mohamedán elemnél és kivándorlást idéz elő. De a mostani nem volt olyan nagy, mint az l!)00-iki és megelégedéssel állapíthatom meg, hogv szü nőfélben van és a tekintetben remélem, hogv nemsokára meg is fog szűnni és a kormányzatnak teljes iparkodása oda fog irányulni, hogy meg ne újuljon ; erre nézve azután elsőrendű fontossággal birt, hogy a kormányzatnak álláspontja, a melvet a t. bizottság helyesel, érvényesüljön, hogy ugyanis mi csak a facultativ kmet megváltást akarjuk elő- mozditani. Ez hozzá fog járullni, hogy a mohamedán elem ezentúl megnyugodjék és magát mint a tartományoknak állandó s folytonos lakosságát, elemét fogja tekinteni az uj körülmények közt is. Szem előtt kell tartani, hogy a kmetmegváltás nemcsak a mohamedán földbirtokosok érdeke, de az egész mohamedán elemé. Felkelti bennük a gyanakvást és félelmet, mert nemcsak a földbirtokosok érdekeire gondolnak, de visszafelé következtetnek, hogyha azok tulajdonjoga nem részesült a kellő tiszteletben és törvényes védelemben, akkor a többi mohamedán is ki van téve mindenféle szempontokból, olyanokból is, a melyek ma elhangzottak, hogy egyéb elemek törekvései oda irányulhatnak, hogy e módon a mohamedánokat lassanként kiszorítsák az országból.

Igaz, hogy csalogatások is működnek közre. Amennyire lehet, elejét veszszük, de nagyon nehéz ez a gyakorlatban, mert suttyomban történik a csalogatás és ritkán van módunkban megállapítani, hogy ki a bűnös. A kormányzati közegek megtesznek mindent, de a közbenjárásnál is óvatosnak kell lennünk, mert tapasztaltuk, hogy a túlbuzgóság sokszor nem a várt, hanem az ellenkező eredményű hozza létre, a mennyiben azoknak a mohamedánoknak, a kik minden áron ki akarnak vándorolni, besúgják, hogy a kormányzat csak ego- isticus czélból akarja őket tartóztatni.

Batthyány Tivadar gróf t. bizottsági tag ur bőven kitérj eszkedett a bosnyák bel viszonyokra is. Elismeri annak a lépésnek az üdvösségét, a mely Boszniában eredményezte az orthodox felekezet autonómiáját és a mohamedán felekezet autonómiáját. Igaz, hogy kifogásolta annak késői bekövetkezését és a kormányzatnak odamondta, hogy debuisset pridem. Tehát minden jóra ráillik, hogy nem áitott volna korábban bekövetkeznie. Mi megtettük azt, a mit tehettünk és mondhatom, hogy ez eredmény elérését a magam tehetsége szerint minden módon siettettem.

Nem hagydiatom ellenmondás nélkül, a mit Batthyány Tivadar gróf ur kiemelt, hogy ugyanis az általa is jóakarólag megbírált törekvéseimet a kormánykörök Boszniában kereszteznék. Egyik vagy másik talán megpróbálhatja. Melyik nagy közigazgatási testületben nem fordul elő, hogy egyes közegek nem követik teljes meggyőződéssel a kormányzat vezetőjének politikáját, vagy rendelkezéseit, de hát módja van annak is, és mondhatom, hogy Boszniában erre nézve tetemes im- pedimentummal nem találkoztam, és ha talál