A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

valló intézkedésekről, a melylyel a pénzügyminister ur nem akar egyszerre mindent modernisálni, hanem megbecsüli és honorálja mindazt, a mi az ottani gazdasági, társadalmi és kereskedelmi viszonyok, eddigi szokás és felfogásban megnyilvánul. Én, t. bizottság, azt hiszem, hogyha mi tovább haladunk azon az utón, melyet a pénzügyi kormányzat követ és a mely röviden abban foglalható össze, hogy minden irányban gondosan figyelembe vétetnek az ottani lakosságnak féltékenyen őrzött eddigi szokásai és felfogásai, úgy meg fog győződni Bosznia és Herczegovina lakossága arról, hogy csak az ő érdekük figyelembe vételével és kellő gondozásával óhajt a pénzügy - minister ur modern és a haladó kor viszonyainak megfelelő intézkedéseket tenni.

Nem kétlem, hogy az ottani lakosság sym- pathiái irányunkban csak erősbödni fognak, különösen ha ők is a kellő objectivitással fogják tekinteni azon eredményeket, a melyek a pénzügyi kormány munkássága alapján Bosznia-Herczegovina lakosaira nézve előállanak és össze fogják hasonlítani helyzetüket — a melyek Boszniának ezen gondos vezetése mellett előállottak — azon szomszédos területek viszonyaival, a hol még ma is a nomádság erős nyomait találjuk : lehetetlen, hogy ők az őszinte szeretet szálaival ne főzessenek közelebb Magyarországhoz és Ausztriához, és ne lássák be azt, hogy a közös pénzügyminister munkásságával Magyarország és Ausztria gondoskodása mellett csak az ő anyagi és szellemi érdekeiknek fejlesztésére irányulnak mindazon törekvések, a melyeket a különböző rendeletekkel akar a pénzügyminister elérni.

Kötelességszerüleg meg kell emlékeznem azokról is, a melyek magyar szempontból a négyes albizottságban felhozattak, és ezekről el kell mondanom a magam felfogását, mert mindnyájunk közös érdeke, hogy őszintén feltáratván a különböző felfogások, az eszmék tisztázása mellett, egymást megértve közös erővel munkálkodhassunk a mindnyájunk által legjobbnak vélt irányban.

Felhangzott az albizottságban az a kívánság, hogy Magyarországnak Boszniára és Herczegovi- nára vonatkozó történelmi jogai épségben tartassanak és ne történjék ez idő szerint semmi oly intézkedés, a mely hovatartozásuk végleges rende- zesenek praejudicálhatna. Boszniában és Herczego- vinában most, mikor nagyfontosságu alkotmányos önkormányzati intézkedések birtokába jut, az átalakulással járó bizonyos megrázkódtatás momentumai fedezhetők fel, és azt hiszem, helyes, ha e momentumok számát az első nagy átalakulás alkalmával nem szaporítjuk, hanem időt engedünk arra az ottani lakóknak, hogy bizonyos meg- nyugvási processusig juthassanak. A felfogásokban való objectivitást talán azáltal is könnyebben elérhetjük, ha nem szaporítjuk azon vitás kérdések számát, a melyek alkalmasak arra, hogy itt is, ott is a szenvedélyességet keltsék fel. De e mellett teljes mértékben fenn óhajtjuk tartani történelmi jogainkat, bárha be akarjuk várni és be kell hogy

várjuk azt a legalkalmasabb időpontot, a midőn ezeknek, teljes mértékben érvényt is szerezhetünk.

Kereskedelmi érdekeink megóvása czéljából az az általános óhaj jutott kifejezésre, a melyet a magaménak is vallók, hogy minden elkövettessék a részben, hogy a magyar s a boszniai áruk egyforma tarifális elbánásban részesüljenek. A tarifákban nyújtott kedvezmények az állami támogatásnak egy reformját képviselik ; Magyar- országon az állami támogatásnak különböző formái mellett az állami subventio formája vétetik leginkább igénybe. A közös pénzügyminister ur, ha jól fogtam fel egyik beszédét, erre ezélzott s kijelentette, hogy a közös kormánynak ilyen subventiós támogatás nem állván rendelkezésére, a boszniai ipar fejlesztése érdekében, ezt óhajtja valamelyes tarifális kedvezményekkel pótolni. Megengedem, nem akarom kétségbe sem vonni, hogy Boszniában és Herczegovinában ugyanolyan jogos az ipar támogatása, mint Magyarországon ; de attól tartok, hogy e támogatás méretei Boszniában talán nem egészen megfelelők ; mert hiszen a tarifáknál olyan széleskörű segítségnyújtásra nyílik alkalom, a mely esetleg nincs arányban azokkal az állami pénzbeli előnyökkel, a melyek Magyarországon az iparnak fejlesztés czimén nyuj- tatnak. Az igazságosság kívánja, hogy a tarifális kedvezmények a magyar és a bosnyák ipar és kereskedelemre nézve csak fenti méltányos arányban alkalmaztassanak.

Nagyon méltányos lenne, hogy a postadijak, a melyek Boszniában és Herczegovinában lényegesen magasabbak, mint akár Ausztriában, akár Magyarországon, a két állam postadijainak megfelelően szabályoztassanak. Tudom, hogy a közös pénzügyminister ur e részben vajmi keveset tehet, mert a posták katonailag kezeltetnek, de mindenesetre ő neki, mint minden boszniai ügy köteles gondozójának, figyelmét hívhatjuk fel erre, hogy méltóztassék e részben tárgyalásokba bocsátkozni ; ha jól tudom, kijelentések is tétettek, hogy e tárgyalások a legkedvezőbb eredményre való kilátással meg is indultak. Én csak hangoztatom, hogy érdekeink kívánják, hogy ez a postakérdés a lehető legelőnyösebben, forgalmi érdekeinknek megfelelően szabályoztassék.

Természetes továbbá, hogy mi magyarok Boszniában érdekeinket az által is képviselve szeretnék látni, hogy ott mentői több magyar foglaljon helyet a közigazgatási életben. Ez mint óhaj mindenesetre szép és érintetlenül fentartható, de teljesítése olyan tényezőktől függ, a mi felett senki sem rendelkezhetik. Mert hogy szerbül tudó és kellő intelligentiával és qualifie ióval biró magyarok miért nem mennek Boszniába, azt igazán csak azoknak vethetjük szemére, a kik e feltételekkel rendelkeznek és noha ott a legnagyobb szívességgel fogadják őket, még sem akarják felhasználni az alkalmat arra, hogy ott alkalmazást találjanak. E tekintetben az irányításra a közös pénzügyminister ur aligha birhat valamelyes befolyással.