A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. 189 hanem állandóan ható okok eredményei, helyes budgetaris szempontból mindjárt magát a tételt kívánta felemelni, hogy a jövőben elkerültessék a minden évben jelentkező hiteltúllépés. Bátor vagyok ajánlani, hogy ezt a két tételt méltóztassék megszavazni. A mi a nyugdijakat illeti, itt jelentkezik 33.613 korona többkiadás, de kevesebb, mint a minő összegekkel az utolsó években találkoztunk, mert a többkiadás 1907-ben volt 61.000 K, 1908-ban 140.000 K, 1909-ben 53.000 K és jelenleg csak 33.000 K. Igaz ugyan, hogy az albizottság szükségesnek tartotta jelentésében rámutatni arra, hogy az 1909. deczember 31-én lezárt álladékkimutatás adatai szerint valószinünek látszik, hogy ez a kiadási tétel a kiadások fedezésére nem lesz elégséges, és itt hiteltúllépés szüksége fog beállani, ennek oka azonban egyfelől a nyugdijaknak még csak megközelitőleg is meg nem határozható hullámzásában, másfelől abban a körülményben keresendő, hogy az előirányzatok mindig a kezelési évet megelőző évben állitandók össze, az előirányzat összeállításánál pedig alapul kell venni a legutóbbi év deczember 31-én mutatkozó állapotot. így tehát az a helyzet áll elő, hogy az 1910-iki előirányzat 1909-ben készülvén, az 1908. évi deczember 31-iki adatokkal számol mint positivum- mal, s kiterjed 1910-ik év végéig, sőt a pótkezelési időszak tekintetében 1911. junius 30-áig, tehát több mint kétévi időszak forog fenn, mely alatt a nyugdijaknál oly változás áll be, melyet előrelátni teljes lehetetlen. Megkívánom jegyezni, hogy a közös pénzügv- minister ur elment e tekintetben az előrelátás legmesszebbmenő határáig. Midőn a költségvetést összeálütotta, az 1908. évi álladék 1,317.000 K-át tüntetett fel. ö excellentiája nyugdijak czimén még 22.000 K-át tett hozzá, s ezzel sem elégedett meg, hanem az igy 1,339.000 K-át tevő összegben még 12.000 K-át hozzátett esetleges szaporodás czimén, és igy 1,350.000 K vétetett fel a költség- vetésbe, szemben az 1,317.000 K-nyi tényleges állománynyal, úgy hogy, ha e mellett tényleg pótszükséglet fog beállani, az igen t. közös pénz- ügyminister ur az előrelátás hiányával nem vádolható. Át kívánok most térni azon határozati javaslatokra, melyeknek elfogadását az albizottság kéri. Az albizottság három irányban tesz előterjesztést. Az első vonatkozik a közös pénzügyminis- teriumnak áthelyezésére. A mint méltóztatnak tudni, az 1906-ban kiküldött országos bizottság hozott egy határozatot, melyben kimondotta, hogy a paritás szempontjából nemcsak kívánatosnak, hanem szükségesnek tartja, miszerint a közös pénzügyministerium Budapestre helyeztessék át. A pénzügyi albizottság teljesen magáévá tette az előzőleg már ismételten meghozott határozatot s ennek elfogadását a t. országos bizottságnak a maga részéről ajánlja. A második határozati javaslat a közös pénzügyministerium létszámában alkalmazott magvar honosokra vonatkozik. E tekintetben mindjárt kijelenthetem, hogy az albizottság constatálta, hogy a közös pénzügyminister ur a legteljesebb elismerésre méltó buzgalommal látott hozzá, hogy már az előbbi években is hozzá intézett felhívásnak megfeleljen s ennek a buzgalomnak megvolt az az örvendetes eredménye, hogy a helyzet e tekintetben határozottan javult. Alig ugyanis a legutolsó költségelőirányzat tárgyalásakor a magyar honosok arányszáma 32'4°/0-ot tett ki, vagyis 59 alkalmazott közül 17 magyar honos volt, addig 1910-ben az arányszám 35-re emelkedett, a mennyiben 59 alkalmazott közül 20 a magyar honos. Még kedvezőbb a helyzet, hogyha az arányszámot tisztán a fogalmazói szaknál veszszük tekintetbe a kezelési szaktól elválasztva, a mely megkülönböztetés nézetem szerint jogosult, mert gondolom, méltóztatnak szintén helyeselni, hogy mindazon szempontok, a melyek az országos bizottságot ezen határozat meghozatalára indították, főleg és elsősorban a fogalmazási szaknál alkalmazottakra érvényesülnek, ha pedig ezt vesszük alapul, akkor constatálhatjuk, hogy a fogalmazási szakban alkalmazott 18 tisztviselő közül 9 magyar honos, vagyis a paritásnak megfelelő 50%. Minthogy azonban, ha a számosztályt is hozzáveszszük, ezen arány szám 40-re száll alá, ha pedig hozzá- veszszük a kezelési szakot is, akkor 35% mutatkozik, az albizottság javasolja, méltóztassék megismételni az előbbi határozatot, hogy a közös pénzügyminister hivassék fel, hogy az üresedésbe jövő állásokat csakis magyar állampolgárokkal töltse be. A t. közös pénzügyiminister ur az al- bizottsági tárgyalások során megnyugtatott bennünket a tekintetben, hogy üresedésben levő állásoknak csak azon állásokat tekinti, a melyek kinevezés utján töltetnek be, úgy hogy a ministerium kebelében szolgálók előmeneteli igényei ezáltal nem érintetnek. A harmadik és utolsó javaslat, melynek elfogadását kérem, vonatkozik a közös pénzügyministerium kezelése alatt álló alapokra. Azon kimutatásból, melyet a t. pénzügyminister ur a kezelése alatt álló alapokról beterjesztett, méltóztatnak látni, hogy ezen alapoknak tőkéi elenyésző kivétellel egyesitett papirjáradékban vannak elhelyezve. Minthogy pedig ezen adóssági czimletek ma már kizárólag a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok terhét képezik és miután az államra nézve nem lehet közömbös, hogy az ő papírjai lehetőleg fix kezekben legyenek elhelyezve, de másfelől azért is, hogy a paritás a két állam közt teljesen helyreálljon, az albizottság javasolja, méltóztassék felhívni a közös pénzügyminister urat, hogy az alapok tőkéit, a mennyiben ez az alapok károsodása nélkül eszközölhető, magyar értékpapírokba helyezze el. (Helyeslés.) Ezekben kívántam a költségvetést általánosságban ismertetni, fentartom magamnak, hogy a részleteknél megadjam a szükséges felvilágosításokat s ezek után bátor vagyok a költségvetést
