A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. 177 Arra a megjegyzésre nézve, a melyet Mezóssy Béla t. barátom az irányban tett, hogy minő szerepet játszott a krízisben a kegyelet, a melyben felséges urunk személye a külföldön részesül, megjegyzem. hogy a mennyiben az a tisztelet és kegyelet erősiti a monarchia positióját, annak csak örvendhetünk, de ebben a krízisben nem játszott ez a körülmény szerepet, a mint ezt a külügyi osztályfőnök ur kifejtette. Egyáltalán azt hiszem, itt nemcsak a kiilügy- minister ur sikeréről van szó, de a monarchia egy nagy sikeréről, a mely alkalmas arra, hogy posi- tiónkat külügyi vonatkozásaiban erősítse, és azt hiszem, nem egészen helyes ebben a vonatkozásban, — nekem is csak egy német szó jut most eszembe — nem helyes itt a »nörgeln» alkalmazása. Mezóssy Béla t. tagtársunknak egy ténybeli állítását szeretném még helyreigazítani. Sajnálom, hogy nincs itt, de mégis csak el kell mondanom. Felhozta, hogy a külügyi albizottság jelentéséből a kereskedelempolitikai részt Tisza István gróf töröltette. Ez nem egészen van igy. Mikor a külügyi kereskedelmi politikai dolgokról beszéltünk az albizottságban, akkor a dolog természete szerint előadói javaslat nem feküdt szőnyegen, mert akkor kezdtük a tárgyalást és abból nem is lehetett semmit sem törölni. Tökéletesen helyes, ha a külügyi albizottság jelentésében kereskedelmi politikáról nem beszélünk ; a jelentés egy határozati javaslatba csúcsosodik ki, a melynek indokolása épen ez a jelentés. Már pedig kétségtelen, hogy határozatokat külkereskedelmi politikai téren az országos bizottság nem hozhat, ettől a törvény tiltja el. Azt, hogy a külügyministernek ne legyen álláspontja a külkereskedelem kérdéseiben és hogy ezt az álláspontját itt ne védje és hogy az országos bizottság erről ne beszélhessen, ezt Tisza István gróf sohasem mondta és helyesen senki se mondhatta. Természetes, hogy van álláspontja. Ott kezdődnék a hiba, ha álláspontját a két kormánynyal ellentétben akarná érvényesíteni, nem pedig összhangban azokkal, de azt hiszem, igazán nagyon gyenge magyar kormány volna az, a mely megengedné, hogy a külügyminister a feje felett kereskedelmi politikát csináljon. Más mondanivalóm nincs abban az irányban, hogy újból indokoljam az albizottság javaslatát, a melyet elfogadásra ajánlok. ( Élénk helyeslés.) Elnök : A vita már a múlt ülésben bezáratott és igy az általános tárgyalás most már befejeztetett. Következik a szavazás általánosságban. Kérdem, méltóztatik-e a külügyi albizottság jelentését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni: igen vagy nem? (Igen!) E szerint elfogadottnak nyilvánítom. Most szavazás alá bocsátom azt a határozati javaslatot, hogy mondja ki az országos bizottság, miszerint a külügyminister ur által követett politikát helyesli, a minister ur irányában külügyeinkA közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizot* nek sikeres és a monarchia méltóságának megfelelő vezetéséért legmelegebb elismerését fejezi ki. A költségvetésre magára már határoztunk. Kérdem tehát, méltóztatik ezt a javaslatot elfogadni ? (Igen!) Elfogadtatott. Következnek a határozati javaslatok. Wickenburg Márk gr. előadó: T. országos bizottság ! Az országos bizottság utolsó ülésezésekor elfogadta a külügyi albizottság két határozati javaslatát, a mivel megismételte két hasontárgyu korábbi határozatát. Az egyik, a külügyi szolgálatban alkalmazott magyar állampolgárok létszámának évenkénti előterjesztésére vonatkozik, a másik az emblémákra. A külügyminister ur a magyar állampolgárokra vonatkozó kimutatásokat — és azok at. tag- társak kezében vannak,—ez évben is előterjesztette. Megállapítható e kimutatásokból, hogy a magyar állampolgárok száma a külügyi szolgálatban absolute véve is és aránylag is, állandóan gyarapodik, és már szép percentszámot tüntet fel. Az albizottság abban a nézetben volt, hogy miután ez az ügy folytonos érdeklődése tárgyát képezi az országos bizottságnak, azért ez a határozat megujittassék (olvassa) : Felhivatik a közös külügyminister ur : 1. hogy a magyar országos bizottság elé ter- jeszszenévenkint kimutatást a külügyi szolgálatban alkalmazott magyar állampolgárok létszámáról, hogy megállapítható legyen, mennyiben felel meg a magyarul tudó magyar állampolgár alkalmazottak száma a Magyarországot a paritás alapján megillető aránynak ; Elnök : Kérdem a t. országos bizottságot, méltóztatik-e az első határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Kijelentem, hogy az elfogadtatik. Következik a második határozati javaslat. Wickenburg Márk gr. előadó: T. országos bizottság ! A második határozati javaslat vonatkozik az emblémák kérdésére. Megjegyzem, hogy ezen kérdésben ugv a külügyminister ur, mint a magyar ministerelnök ur az albizottságban határozottan nyilatkozott, és pedig abban az irányban, hogy ez a kérdés napirenden van és gondoskodása tárgyát képezi a ministerelnöknek, úgy általában, mint a közös szolgálat terén. Azonban nem akartuk, hogy ez a kérdés a napirendről lekerüljön s ezért az albizottság azt javasolja, hogy ezen határozati javaslat fentartassék és pedig a következő szövegben (olvassa): 2. Felhivatik a közös külügyminister ur, hogy intézkedjék az iránt, hogy az Í8G7-iki kiegyezési törvényekben lefektetett paritas és egyenlőség követelményeinek megfelelően minden követségi és consulátusi épületen, illetve hivatalos helyiségen és pecséten az osztrák czimer mellett, azzal egyenlő nagyságban, a magyar czimer is elhelyeztessék és elvárja a közös külügyminister úrtól, hogy a maga részéről minden lehetőt megtesz arra, hogy a czimerkérdés lehető rövid idő alatt megfelelő megoldást nyerjen. g naplója. 23
