A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ÜLÉS.

163

Az emberiségnek odáig kell jutnia, hogy a nemzetek közt is ez az állapot álljon helyre, és hogyha a haladás ebben az irányban lassú, és lia az eredmények teljes elérése a messze jövőben is látszik még lenni, azért kell, hogy ezt az eredményt munkáljuk, hogy ezt a törekvést felkaroljuk, mert manapság gyorsabban érlelődnek az eredmények, mint évezredekkel ezelőtt.

í Elbúcsúzva már most a nemzetközi béke intézményes biztosítékainak taglalásától, áttérek saját külpolitikai ügyeinkre, s azokkal a kérdésekkel akarok kizárólag foglalkozni, a melyek ezt a vitát dominálták. Az egyik a hármasszövetségünk kérdése, a másik Bosznia annexiójának a kérdése. A mi szövetségeinket illeti, nem habozom kijelenteni, hogy, a mint azt vallottam, a mióta külpolitikával különböző minőségekben foglalkoztam, úgy most is rendületlen hive vagyok annak a politikai rendszernek, mely a hármasszövetségen alapul. (Helyeslés.)

Először azért, mert én azt tartom, hogy az, a mi a legtermészetszerübb, az mindig a leghelyesebb is. A legtermészetszerübb pedig az, hogv az ember a geográfiái szomszédságban levő államokkal, nemzetekkel legyen jólábon, azokban találja támaszát ; azután azért, mert nem lehet tagadni, hogy a hármasszövetség bevált. (Igaz ! ügy van !) Bevált az európai békének érdekében, mert három oly hatalomnak szövetségét jelenti, a mely három hatalomnak nincsenek hóditó szándékai, a melyeknek érdekei congruensek a létező jogállapot fentartásával és biztosításával, a melyek hatalmi eszközeinek egyesítése ebből a czélból minden esetre az európai béke fentartásának egyik leghatalmasabb eszköze. Ez a hármasszövetség bevált abban a krízisben is, a melyen most keresztülmentünk, ezt talán a mások által elmondottak után nem szükséges bővebben fejtegetni. Nem egyedül ez, más tényezők is hozzájárultak ehhez, sőt elsősorban a belügyi tényezők erejének összefogása ; de e mellett mindenesetre a hármasszövetségnek és főleg Németországnak minden kicsinységet, szőrszálhasogatást mellőző egyenessége és loyalitása volt az a támogatás, mely a conflictus veszedelmét elhárította.

Én azért nem tartom bajnak azt, hogy egyes tekintélyes hangok, mint Batthyány t. barátomé, a bizottságban rámutatnak arra, mit kívánhatunk és követelhetünk mi ezentúl a hármasszövetségben ; mert hiszen mi nem akarunk belelopódzni kliensnek, hanem annyit akarunk adni szövetségeseinknek, a mennyit kapunk és akkor elvárhatjuk, hogy ezen hármasszövetség előnyeiben részesüljünk úgy, mint többi szövetségestársaink. Nem tartom tehát bajnak, ha nem is Írom mindenben alá azokat a criticai megjegyzéseket, melyek e tekintetben elhangzottak ; de azok mellett Is meg lehet állapítani azt, hogy a hármasszövetségi politika ebben a monarchiában sehol szilárdabb talajjal és biztosabb támogatással nem bir, mint Magyarországon. Ezt megállapitjuk és elismerjük mindannyian, azonban a consequentiákat nem

vonjuk le e téren, a mire különben későbben lesz szerencsém visszatérni. Azonban a hármasszövetség értékét a lefolyt krízis alatt, ha megállapitjuk, akkor lehetetlen meg nem emlékeznünk arról, a mit különben az albizottságban Batthyány Tivadar gróf t. barátom is érintett, hogy a hármas- szövetséghez nem tartozó hatalmak közül különösen Francziaország volt az, a mely az egész krízis alatt velünk szemben a legbarátságosabb magatartást tanúsította és igy a békés kibonyolódáshoz nagymértékben hozzájárult.

Áttérve most már magára az annexióra, abban az ellenzéki politikusra nézve sajátságos helyzetben vagyok, hogy solidaritásban állok a külügyek vezető kormányférfiával összes intézkedései tekintetében, a melyek az akkori magyar kormány tudtával és beleegyezésével történtek és azok tekintetében a felelősségben vele osztozom.

Bár nem vagyok elsősorban hivatva reá, mégis legyen szabad néhány szóval reflectálni azokra a kérdésekre, a melyeket Batthyány Tivadar t. barátom az annexióval kapcsolatban felvetett, ö azt mondja, hogy az annexio nem a kellő időpontban történt és nem volt kellőkép előkészítve, sem kifelé, sem befelé. Azt a kérdést, hogy vájjon kellő időpont lett-e megválasztva az annexio eszközlésére, meglehetősen meddőnek tartom. Az időpont nem választatott meg az annexio eszközlésére, hanem a körülmények úgy alakultak, hogy egy adott időben ez volt az a lépés, a mely nem mondom, hogy koczkázattal nem járt, hanem mégis valamennyi követhető eljárás között a legkevesebb koczkázattal járt és a legjobb esélyt nyújtotta a béke fentartására. Ez volt az az ok, a mely miatt az akkori magyar kormány és közötte magam is, daczára némely súlyos aggodalmaimnak, a melyeket akkor is, ma is táplálok, hozzájárultam az annexio eszközléséhez.

Nem akarok itt részletezni, de méltóztassék megengedni, hogy a mikor egyfelől a délszláv agitátio, a mely határozottan forradalmi irányú volt, a legvakmerőbben folyt odalenn, másrészről Törökországban beállott egy változás : a töröknép alkotmányos jogokkal való ellátása, ez kétségen kívül forrongást idézett volna elő, azok lelkében, a kik méj; teoretice török alattvalók voltak. Ezen- felől meg kiszámíthatatlan volt, hogy ezt a tisztán teoreticus, de államjogilag még fennálló kapcsolatot a török birodalomnak majdan összevegyülendő képviselői hogyan fogják felfogni, egyszóval két oldalról tornyosult össze a felfordulás veszélye azon tartományokban. Akkor pedig, bocsánatot kérek, habozni nem lehetett, kellett valamit tenni, a mi minden ilyen bonyodalomnak elmét veszi és azzal szemben tiszta helyzetet teremt. Epen Törökországban lett volna a bonyodalomnak a veszélye a legnagyobb, hogyha egyfelől Bosznia lakossága között a török alkotmány életbeléptetésével szemben bizonyos mozgalmak keletkeztek volna, másfelől, a mit nem lehet kizártnak tekinteni, a török parlamentben merültek volna fel hangok, a meal'