A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 133 kérek, sajnos, napok óta a másik állam törvényhozási kiküldöttei részéről csak úgy taposva látunk, hogy az a souverainitás a melyet életben akarunk' tartani, a melyet teljesen átérezünk, a mely nemzeti erőnket adja meg, a melyet mindenkor és minden körülmények közt megvédeni képesek voltunk és akarunk, hogy ez a souverainitás teljesen érvényesüljön, hogy a mi nemzeti gondolatunk, a mi nemzeti államunknak az az őszinte politikája, a mely a két államnak és a Habsburg-trónnak érdekközösségét elismeri, kellő méltánylásban részesüljön. A. külügyi vita alkalmával nem akarok most sérelmekkel, kívánalmakkal előállani. Jeleztem, hogy sok kívánni valónk, sok jogos követelésünk van és ezek teljesítésétől függ, hogy a két monarchiának külügyi biztonsága mindig azokat az erős erkölcsi alapokat vallhassa magáénak, a melyekre támaszkodva tudta a t. külügyminister ur azokat a nagy eredményeket elérni, a melyek a legellenségesebb indulatu kritikával szemben is az ő elért sikereit elismerésre juttatják. Nem bocsátkozom a részletekbe, mert őszintén mondom, hogy mesének tűnnék fel, hogy egy komoly testületben, egy költségvetés alkalmával az év tizenegyedik hónapjában oly remények, vágyak és akaratok megvalósítása körül támadjanak viták, a melyeknek teljesítése a tizenkettedik órában már majdnem lehetetlen, mert a költségvetés teljesítési képessége majdnem megszűnt. De kötelességemnek ismerem, hogy a külügyi kormányzat legközelebb múlt tevékenységének egyik eredményével Bosznia-Herczegovina annexiója kérdésével foglalkozzam. Nagy kötelességtudással foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert arra törekszem, hogy a midőn kimegyünk ebből a teremből és midőn a másik állam megbízottai is majdan távoznak, jelenlegi helyeikről, a két államban a 67 ellenségeinek újabb agi- tatiókra, újabb ádáz fegyvereket ne adjak. Azzal a kötelességtudással és kéréssel foglalkozom a kérdéssel, hogy a kik nagyobb positiókban vannak, a kiknek nagyobb összeköttetéseik vannak, a kik a szónak nagyobb hatalmával és súlyával bimalc, azok legyenek kegyesek figyelembe venni az annexió kérdése elbírálásánál mérvadó szempontokat, a melylyel egyfelől a múltak érdemeit megvédik, másfelől a jövő szenvedélyeit fékezik. Itt három szempont a mérvadó, három kérdés alakjában. Az egyik az, hogy helyes volt-e az annexió egyáltalában ? a másik, hogy alkalmas időben történt-e ? és a harmadik, hogy a felségjognak ezen tartományokra való kiterjesztése van-e és minő hatással van a magyar közjogra és a két állam egymás közötti viszonyára ? Az annexio kérdésének szükséges voltát, a foganatositás helyességének kérdését lehet ugyanazon szempontból bírálni és azt hiszem, hogy a t. ellenzéki társaim, a kik e tekintetben támadólag fognak fellépni, fel fogják mindazokat az érveket használni, a melyeket az occupatio idejében az akkori t. ellenzék felhasznált. Én egész készséggel, őszintén elmondom mindazokat az érveket előre, a melyeket az annexiónak t. ellenzői szebb és még szebb formákban több-kevesebb tárgyilagossággal, de nagyobb szenvedélylyel elő fognak adni. (Halljuk !) Elismerem, hogy az annexio ép úgy, mint, annak idején az occupatio magyar nemzeti politika szempontjából súlyos, aggasztó és mélyen szántó gondolatokat keltő mozzanatokat tüntet fel. Az első hallásra nagyon súlyos és nagyon meggyőzőnek látszó érvek hozhatók fel ma is, ép úgy, mint annak idején az occupatio ellen is. Röviden reassumálom az ellenzék érveit : Bosznia és Her- czegovina kormányzatának beillesztése a két állam dualistikus szerkezetébe veszélyezteti annak alapját és ellentétben áll az 1867 : XII. t.-cz. alap- gondolatával, mert szaporítja a közös ügyeket és közvetlen kormányzati teendőket ruház a közös ministeriumra és midőn az ellenőrzést a delegatiók végzik, eredeti hivatásuktól eltérnek és eltérnek attól az úttól, a melyet a kiegyezési törvény szigorúan előír. Tovább folytatom az ellenzéki érvelést : Ezen tartományok kormányzatára a magyar kormánynak és az országgyűlésnek befolyása kellő mérvben nincsen biztosítva és ezáltal az absolutisticus kormányzat fejlődésének alapjait rakjuk le. Még tovább megyek : a szláv elem szaporításával a népesség egyensúlya a magyarság hátrányára meg lesz zavarva és Magyarországra gazdaságilag egyenérték nélkül terheket ró. Ezekhez az occupatio idejében egy nagyon tiszteletreméltó factor, az abban az időben nagyon hatalmas ellenzéki párt még azt is felhozta, hogy a szultán souveraini- tásának fentartása folytán képtelen államjogi helyzet állott elő, a melyben a magyar király Bosznia-Herczegovinában, mint a szultán hűbérese szerepel. Legelőször is most már az annexio prokla- málása után megállapíthatjuk azt, hogy az akkori függetlenségi és 48-as párt aggálya teljesen megszűnt és hogy mi, mint magyar souverain állam csak örömmel üdvözölhetjük azt az állapotot, (Mozgás.) hogy politikai pártállásra való tekintet nélkül constatálkatjuk, hogy a szultán souveraini- tása megszűnt. (Mozgás.) De épen ezen érvelés, a mit annak idején számbavehető és lényeges erkölcsi momentumok alapján a függetlenségi párt felhozott, épen ezen érvelés morális szempontjából kell, hogy helyes, politikaként ismerjük el azt a külügyi politikát, a mely az occupatiónak véget vetett és az an- nexiót megvalósította. Elismerem, hogy a Bosznia és Herczegovinában legutóbb életbeléptetett alkotmány sok tekintetben kihívja a jogos bírálatot arra nézve, vájjon ez, mint alkotmányos állami élet, kiálljá-e a bírálatot, megfelel-e a közszabadságok jogos kívánalmainak, de az a körülmény, hogy Bosznia-Herczegovinában az állami élet hivatalos működését az annexió kihirdetésével akként kezdték meg, hogy az alkotmányos élet első alapját letették, biztosíték ránknezve az ellenfelek absolutisticus imputatióival szemben, hogy
