A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
20 II. ÜLÉS. mert hiszen Magyarországon van egy eladósodott gentry, van egy nagyon elbizakodott arisztokrata társaság, a mely a nép nyakára ül, és a mely arisztokrata és gentry társaság akarja az uralkodót oly helyzetbe szorítani, hogy az úgynevezett magyar nemzeti aspiratiókkal saját megrendült tekintélyét a nép rétegeiben az uralkodó hozzájárulásával visszaszerezhesse. Ellenben nem kell semmi egyebet sem csinálnunk,csak az általános, titkos, egyenlő választói jogot behoznunk és az ennek alapján megjelenendő népképviselők majd egészen boldogak lesznek, ha a közös hadsereg számára onthatják a pénzt, az ujonczot, és valóságos paradicsomi állapot lesz itt az egész monarchiában. Nos, más államokban, ott, a hol az általános, titkos egyenlő választói jog már valóság, talán valami nagyon kényelmes és rózsás ágyak s vetett párnákon nyugszik a hadsereg helyzete ? Hiszen méltóztassék megnézni Németországot, a hol már ide s tova félszázada érvényben van az általános, egy-enlő s titkos választási jog ! Ott az összes politikai pártoknak, polgári pártoknak össze kell fogniok abból a czélból, hogy akár a hadi flottának. akár a szárazföldi hadseregnek szükség- létéit kielégítsék. Francziaországban is, a politikai szabadság legeklatánsabb hazájában most láthattuk, hogy az összes polgári pártoknak össze kellett fogniok. hogy az anarchikus állapotokat valahogy megfékezhessék. (Úgy van ! Úgy van !) Francziaország ministerelnökének : Briandnak kilátásba kellett helyezni még azt is, hogy törvénytelen eszközöket fog igénybe venni egy oly mozgalom letörésére, a mely bizonyos mértékig az ant - militarismussal egy vonalban halad. Lehet-e azt feltételezni józan észszel, hogy Magyarországon az általános, egyenlő és titkos választói jog behozatala a hadsereg terén aranjuezi szép napokat fog teremteni. Én a magyar nép körében élek, ismerem annak gondolkozás világát és merem állitani, hogy mentül kiterjedtebb és erősebb lesz a választói jog, annál erősebbek lesznek a magyar nemzet aspiratiói is. (Igaz! Úgy van!) Lehetnek oly magukról megfeledkezett társadalmi rétegek, de nagyon Ids számban, a melyeknek a szivéhez nincsen hozzáforrva a magyar nemzetiszinü zászló, államiságmik jelvényei, de ezen társadalmi rétegek szivéből már kihalt az állam biztonsága és a hadsereg fejlesztése iránti érzék is; (Igaz! ügy van!) sőt azt mondom, hogy még a nemzetiségi választók azon rétegeinél is, a melyek az izgatások hatása alatt nem barátai állami önállóságunknak, nem állana meg az izgatás jelszava ott, hogy »le a magyar zászlóval, le a magyar nemzeti szellemmel«,'hanem az ostrom első etappeja után majd következnék, hogy »le a katonai terhekkel« és »előre az unita Romania« és »előre a Nagy Szerbia csillagával«. (Igaz! Úgy van!) Homokra kártyavárat épit az, a ki egy állam biztonságát, a dynastia erősségét, a hadsereg erejét ultrademocraticus és radicalis socialis tömegekre fekteti. (Igaz! Úgy van!) Rakovszky István ; Mégis azt erőltetik itten ! Egy hang ; Ki ? (Zaj.) Mezőssy Béla; T. országos bizottság! Azt akartam ezzel beigazolni, hogy az általános, titkos, egyenlő választói jog nem az a panacea, nem az a generális gyógyszer, a melylyel mindenféle katonai bajt meg lehet orvosolni, mert nem megyek messzebbre, csak Ausztriába és itt látjuk, hogy az általános, titkos választói jog élő valóság és mégis meri-e állitani a közös hadügyminister ur, vagv bárki, a ki az osztrák politikai és nemzetiségi viszonyokat nálam jobban ismeri, hogy az uj ház sokkal bőkezűbb és nagylelkübb a katonai terhek megszabásában, mint a régi volt ? Levonom a mondottakból a konsequentiát. Az én felfogásom szerint az uj véderőtörvényjavaslatot a hadsereg biztonsága és a két állam biztonsága érdekében ennek a parlamentnek kellene megalkotni, értvén a magyar parlamentet. De hogy ez keresztülmehessen és a véderójavaslat valósággá váljon, annak conditio sine qua non-ja, hogy a magyar nemzetnek azon minimális kívánságai, a melyek különben felfogásom szerint a hadsereg harczképességét és erejét nem sértik, végre-valahára valósággá váljanak. Itt nem tudom, meg fog-e czáfolni engem a t. minister ur, mert ismerem a javaslat egyes részleteit és ezeket nagyon is megjegyeztem és nem akarom a harangokat félreverni, csak egyszerűen mindazoknak a tényezőknek, a kiket illet, lelkére akarom kötni, hogy ha parlamenti viharoktól meg akarnak óvni bennünket, akkor ez a véderójavaslat a leggondosabb fogalmazásban részesüljön. Hiszen méltóztatnak emlékezni a Tisza-féle 1896. évi véderójavaslatra. (Zaj. Felkiáltások: 1889. évi!) Ma igazán nincs szerencsém az évszámok idézésében. Tehát a Tisza-féle véderójavaslat két paragrafusának félreértésre okot adó szövegezése milyen parlamenti viharokat támasztott Magyar- országon. Abban a tekintetben senki magát illúziókba ne ringassa, hogy a jelenlegi véderójavaslat akkor, a mikor annak körvonalai akként jelentkeznek, hogy vérben és költségekben a nemzettől tetemesen nagyobb áldozatokat követelnek, hogy akkor az könnyű szerrel keresztülmenjen : ha a nemzet kívánságai semmibe se vétetnek. Magának a véderój avaslatnak a kritikai méltatásától ezúttal teljesen eltekintek . . . ( Közbeszólások. Zaj.) és az elég előzékenység az én részemről, hogy daczára amiak, hogy a javaslat. . . Taíliátl Béla : Az ilyesmi nem előzékenység ! Hoffmann Hugó altábornagy, osztályfőnök : Hivatalos titok ! Perczel Dezső' : Nem előzékenység ez, mert hivatalos titok. (Zaj.) Mezőssy Béla : Azt hiszem, hogy nem léptem túl azon kereteket, a melyek betartására a közbeszóló figyelmeztetett. És hogyha a hadügyminister ur t. képviselője arra méltóztatik czélozni, hogy én hivatalos minőségemben ismerem ezeket a javaslatokat, arra épugy felelhetnék igennel, mint nemmel. Hiszen hírlapok is pertractálták a dolgot ; de legyen meggyőződve arról, hogy ha hivatalos minő
