A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
18 II. ULKS nyílt sebek égnek a nemzet organismusán. Ezt a helyzetet nem lehet állandósítani ! Dynastia, nemzet és a hadsereg egyformán jól felfogott érdeke az, hogy a katonai kérdések nyugvópontra jussanak, végleg megoldassanak. Es most, a mikor az uj véderő javaslatok körvonalai a nemzettől követelt áldozatok mértékét illetőleg kezdenek a nyilvánosság előtt is tisztán jelentkezni : kell, hogy köteles őszinteséggel mondják meg a nemzet képviselői véleményüket, keressék a megértés fonalát a törvényhozás másik tényezőjével és óvják meg országunkat a további rázkód- tatások bizonytalan esélyeitől. Azt mondták, ezek a dolgok nem tartoznak ide. Miért nem intézi ő excellentiája ezt a szemrehányást nem az én czimemre, a ki itt csak egy egyszerű ellenzéki tag vagyok, hanem egyenesen az osztrák delegatio hadügyi albizottsága összes pártjainak a czimére, a hol minden egyes politikai párt nevében felszólaltak az egyes vezérek és határozottan tiltakoztak az ellen, hogy az Istenben boldogult u. n. szabadelvű párt 9-es programmja keresztülvitessék, tiltakoztak, kimondván, hogy a hadsereg zászlaja és jelvénye noli me tangere, melyet érintem nem szabad. Az osztrák delegatio bizottságának tárgyalásaiban nagyon kíméletlenül kezelték ezeket a dolgokat ; kimondták világosan, hogy véget kell vetni a magyarok zsarolásainak (Derültség) ; kimondták, hogy a concessiós politikának vége szakadt. Azt mondták, hogy a ministerelnök ur és a jelenlegi többség garantiát vállalt az iránt, hogy a véderőjavaslat oly formában, hogy az ujonczjutalék felemeltetik, keresztül fog vitetni. Kérdem és nagyon örülnék, ha e kérdésre megnyugtató választ kaphatnék, — mert hisz e téren az én felfogásom szerint magyar ember és magyar politikai pártok között nem szabad, hogy különbség legyen . . . Issekutz Győző: Nincs is! Mezőssy Béla : . . . örülni fogok, ha e tekintetben a t. ministerelnök urnák és a közös had- ügyminister urnák nyílt, egyenes, világos nyilatkozata bennünket meg fog nyugtatni. De bocsánatot kérek, e határozott, majdnem sértő, rideg, durva egyenességével az osztrák delegatiónak — ezzel szemben, mit tett a magyar delegatió többsége ? mit tett a t. kormány ? és mit tett a t. közös hadügyminister ur ? Mélységesen hallgatott vagy még a hallgatásnál is rosszabb helyzetet idézett elő, t. i. a szabadelvű párt 9-es bizottságának programmjára vonatkozólag a t. ministerelnök ur tett egy nyilatkozatot, a mely abból állt, hogy ő igyekszik a 9-es bizottság programmját végrehajtani. Hogy a t. ministerelnök ur igyekezete gazdasági téren minő eredményeket produkál, erre nézve csak rövid ideig kell türelmünket visszatartanunk. Mert hisz tudjuk, hogy a t. ministerelnök ur igyekezett a készfizetések tényleges megvalósítását is keresztül vinni. Kívánom, hogy ez az igyekezete eredményt érjen el, de tudom, hogy nem ért el eredményt. És mi lesz akkor, ha a t. ministerelnök ur igyekezete a 9-es bizottság programmja terén is hasonló eredményt fog elérni, mint gazdasági téren ? A t. ministerelnök ur akkor egyszerűen azt fogja mondani : igyekeztem programmomat keresztül vinni, nem rajtam múlt, nem tudtam keresztül vinni, maradok tovább. Sót bizonyos mértékig a helyzet egy más kérdésben még kényesebb. A katonai büntető perrendtartás kérdésében, melyre Bakonyi Samu t. barátom is czélzott, a hadügyi albizottságba többször felvetették azt a kérdést, hogy milyen határig fog érvényesülni a katonai bűnvádi perrendtartás keretében a magyar nyelv. Erré a válaszszal adós maradt a hadügyminister ur is, a ministerelnök ur is. Mit vonok én le e tényekből ? Azt, hogy a helyzetnek olyan feltüntetése, mikor az osztrák delegatio hadügyi albizottsága a leghatározottabb merevséggel tiltakozik azon politikai programm megvalósítása ellen, a mely programmja a többségnek, programmja a t. ministerelnök urnák, sót tovább megyek, be fogom igazolni, hogy, a mely programúihoz hozzájárul a törvényhozás másik alkotó eleme, ö Felsége a király is — mit jelent ily körülmények közt az osztrák pártok magatartása ? Jelenti azt, hogy az osztrák politikai pártok mesterséges hangulatot igyekeznek teremteni oly irányban, hogy ha bekövetkezik az az időpont, a mikor a megvalósításról szó lehet, e hangulat nyomása alatt hivatkozhassék az osztrák ministerelnök arra, hogy : szeretném, ha a 9-es bizottsági programm keresztülvihető volna, de nem possibilis, valamint nem possibilis a készfizetések megvalósítása sem. Gondolom. 1903-ban történt, at. ministerelnök urnák első ministerelnöksége idején jelent meg az a legfelsőbb kézirat, a mely a ministerelnök ur ellenjegyzése mellett a következőket adta a nemzet tudtára : A Felség királyi hatalmából kifolyólag megvalósítani kívánja és fogja azon intézkedéseket, melyekre vonatkozólag az utóbbi időben a kormány az országgyűlés szilié előtt már nyilatkozatokat tett, — ezek az u. n. 9-es bitzotsági prograinmpontok . . . Tisza István gróf : A 9-es bizottság sokkal később volt. (Úgy van!) Mezőssy Béla : . . . úgy van, ebben tévedtem, a 9-es bizottsági programmpontoknak más részeire vonatkoznak ezek ; én tisztán a jelvény- és zászló- kérdésről beszéltem és ez erre vonatkozik. Tehát : ... az országgyűlés színe előtt már is nyilatkozatot tett — mondja a legfelsőbb kézirat, — és ma az általam önnek átadott programmpontokkal együtt azt a keretet alkotják, melyeket én megengedhetőnek tartok. Megjegyzem, nem tudom, jól jegyeztem-e fel a dátumot, melyet említettem. Ugyanez volt a chlopyi-i hadiparancs idején. Ekkor jelent meg egv hivatalos kommüniké a kormány részéről kiadva: Der Armeebefehl jedoch, der kein staatsrechtlicher Akt ist, praejudiziert überhaupt nicht jenen, im Interesse der Parität i
