A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
12 II. ÜLÉS. zatok vezetnék, ezt teljes határozottsággal vissza kell utasítanom. A függetlenségi és 48-as párt szintén az 1723-iki törvényekben foglalt pragmatica-sanctio alapján áll. Ennélfogva Ausztria és Magyarország között a kölcsönös védelem kötelezettségét érintethetet- lennek tekinti. De, hogy a kölcsönös védelemnek ezt a kötelezettségét a maga részéről minél határosabban betölthesse, épen azért követeli a maga nemzeti igényeinek és aspiratioinak teljes megvalósítását. Mert, t. országos bizottság, a katonai kérdések kontroverz anyagának megoldását csak az egyoldalú katonai fejlesztés eszközeivel elérni nem lehet, ez teljes megoldás nem lehet, ily megoldás közmegnyugvásra nem találhat ; hosszú időre nyugvópontot biztositó megoldásnak csak azt tekinthetjük, a mit Tisza István gróf igen tisztelt bizottsági tag ur a külügyi albizottságnak első ülésén mondott felszólalásában említett, t. i. a morális elemnek teljes mértékben való bevitelét a véderőbe. Ezt a moralis erőt pedig semmiben nem ismerhetjük fel annyira, mint épen a nemzeti erő teljes érvényesülésének lehetővé tételében. Ezért, t. országos bizottság, mikor e követelések alapján szilárdul megállunk, ez nem akar sem a do ut des, sem az egyoldalú alku , sem a zsarolás politikája lenni, hanem a harmonia megvalósítása, a nemzeti erőknek a véderő czéljára való felajánlása. Abban a meggyőződésben vagyunk. hogy épen a véderőben nem lehet megengedni, hogy ellentét állíttassák fel Ausztria és Magyarország közt ; ily ellentét azonos fejedelem uralma alatt élő két állam közt helyesen el sem képzelhető, és ha volnának ily ellentétek : el- enyésztetésükre kölcsönös egyetértéssel, az egymás nemzeti érzéseinek a törvényben biztosított alkotmányos jogoknak kölcsönös elismerésével, teljes jóakarattal mindkét oldalról közre kell működni. Ez a közreműködés pedig részünkről nem lehet egyéb, mint hatályos, rendületlen, következetes ragaszkodás nemzeti felfogásunkhoz, ennek teljes mértékében. Tisztelt országos bizottság ! Nem vagyunk mi fantaszták ; szükségesnek tartjuk, addig, mig a nemzetközi viszonyok megkívánják, hogy a nagyhatalmi állást Ausztria és Magyarország együtt megóvhassa, és épen e nagyhatalmi állás hatékony tényezőjének ismerjük fel azt, hogy a véderő fejlesztése másik nagy tényezőjének: a morális elemnek és mint legerősebb tartalmának, a nemzeti érdekek és jogoknak érvényesülését követeljük. T. országos bizottság ! A véderő-szervezet reformjára vonatkozólag a dolog természete szerint a hadügyminister úrhoz a hadügyi albizottság tárgyalásai során különböző kérdéseket intéztem. Ezekre a kérdésekre részben megkaptuk a felvilágosítást a hadügyminister ur szándékait illetőleg. Hallottuk, hogy az uj véderő-szervezetet a szolgálati időnek jelentékeny részben való leszállítására, a két éves katonai szolgálat behozatalára kívánja a t. hadügyminister ur alapítani. De nem emlékszem tisztán, megmondta-e a t. hadügyminister ur azt is. hogy mely fegyvernemeknél maradna fenn a reform esetén a hosszabb szolgálati idő. Pedig ennek a bizottságnak és a magyar közvéleménynek, a magyar törvényhozásnak elsősorban ezt is egész precizitással meg kell tudnia. Mert hiszen a kétéves szolgálat behozatala, a mint a hadügyi vezetőség részéről sem titkolják, akként van con- templálva, hogy az nagy mértékű létszámemeléssel lesz egybekötve. Ez a létszámemelés a hadügyi vezetőség szerint indokolását abban találja, hogy a mit most a békelétszám fentartására három évi ujonczj utalókból kell kiállítani, azt azontúl két évfolyam ujoncz- jutalékából kell megkapni és igy az ujonczlétszám- nak egv harmadrészszel való felemelése következik szükségképen e reformból. Ez a létszámemelés tehát természetesen a szerint alakul, hogy mely fegyvernemeknél maradhat meg továbbra is a hároméves szolgálat, mert azoknál azután a kilátásba helyezett létszámemelésnek ez a szüksége természetszerűen elesik. A kétéves katonai szolgálat eszméje, t. országos bizottság, a magyar közvéleményben teljes rokonszenvvel találkozik. Épen az a párt, melyhez tartozni szerencsém van, legelsőnek követelte ezt még az 1889-iki véderővitában, a mikor a párt megbízásából annak egy tagja, Czierer Ákos, határozati javaslatot terjlesztett be a szolgálati időnek ilv mértékben való leszállítása iránt. Eltekintve attól, hogy vájjon a kétéves katonai szolgálatnak feltételeként megszabott nagy létszámemelést a mi pártunk mily elbírálásban részesíti, abban az esetben, ha az általunk támasztott nemzeti követelések meg nem valósulnak : magát a kétéves szolgálatot nemcsak azért kell örömmel üdvözölni, mert az egyeseknek a véderő kötelékében való terheit könnyíti, hanem azért is, mert meggyőződésem szerint általában az összes szolgálati időnek leszállítására is vihet, ha az összes szempontokat figyelembe veszik és kellőképen méltányolják. Az általános tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a békelétszámnak körülbelül meg kell felelnie a hadilétszám egyharmadának. Ha már most egyharmad békelétszámnál a teljes hadilétszámot a tartalék fogja megadni, a mely a békelétszámmal akkor lesz helyes arányban, ha épen kétszer annyit tesz, mint a békelétszám ; a tényleges szolgálati idő pedig most három év : e felfogás szerint, t. i. hogy kétszer annyinak kell lenni a tartalékban lévőknek, hozzáadva ehhez, azért, hogy a tapasztalatok szerint beálló fogyaték pótlására legyen kellő emberanyag, egy évfolyamot, igy áll elő a tartalékbeli szolgálati kötelezettség hetedik esztendeje. A kétéves szolgálati idő mellett azután az előbbi mértékét alkalmazva, kétszer annyinak kell lenni a tartalékbeli szolgálati kötelezettségnek, vagyis négy évnek ; ehhez hozzáadva a fogyatékok pótlására szükséges egy évfolyamot, ez kitenne ot esztendőt, a mit hozzáadva a kétéves tényleges szolgálati kötelezettséghez, a tényleges szolgálat
