A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ÜLÉS. 9 albizottság kötelességének tartotta, hogy mindezen negyven tételen, hol emelkedés van, megállapítsa, hogy ezen költségemelkedés abból származik-e, hogy régebben bizonyos tételek felvétettek a költségvetésbe, vagy származik-e merőben uj tételekből, a melyekkel szemben ismét megvizsgálta azt, hogy mik annak további folyományai. Ha méltóztatnak a jelentésnek 283 és további oldalait megnézni, tételről tételre pontosan megállapittatott, hogy a rendes költség- vetésben és a rendkívüliben mennyi az uj tétel és mennyi a régebbi, különösen az 1908-ik megszavazásnak az eredménye. Ha ezt méltóztatnak mérlegelni, kitűnik, hogy a hadsereg rendes 1910. évi szükségletében olyan tétel, mely régebbi megszavazásnak eredménye 11 millió korona növekedést mutat és ebből később 8% millió további költség fog származni. Egészen uj szükséglet gyanánt mutatkozik az ordinariumban nem egészen 3 millió korona, melynek későbbi folyománya még 4 millió korona lesz. A 280. oldal mutatja, hogy a rendkívüli szükségletnél melyek voltak az eddig megkülönböztetett tételek. Ebből kitűnik, hogy a régebbi, különösen az 1908-iki megszavazás folyománya 8,600.000 K, újabb megszavazás folyománya másfél millió K. Ebből a jövőben 7, 200.000 K további teher fog felmerülni. Ha mindezt összegezzük, a következő fősom- mázat állapítható meg. Nem számítva a 180 millió rendkívüli hitelt, a melyről külön fogok szólni, 1910-re a rendkívüli szükséglet csökkent, még pedig majdnem ugyanannyival, mint a mennyivel csökkentek a jövedelmek, úgy hogy ezen két tétel egymást kompenzálja. Marad tiszta növekedés gyanánt az, a mivel az ordinarium növekedett, s ez jelent 11,700.000 koronát. Ez az összeg az, melylyel a hadsereg költsége növekedik. Ha ezeket a tételeket áttekintjük, nem mutathatok rá egyéb eredményre, mint arra, melyet az az előadó ur, a ki két esztendővel ezelőtt ugyanezen a helyen állott, és a függetlenségi párt részéről küldetett ki, megállapított. Az 1909. évi költségvetés az 1908-ikihoz képest nagyobb emelkedést mutatott, nagyobb volt az uj tételek száma és azoknak nagyobb, messzehatóbb kihatásai voltak, mint a mostaniaknak. S az akkori előadó, a kit a függetlenségi párt küldött ki, azt állapította meg, hogy »ezen kölstégvetés a normális budget keretet nem haladja túl, ennek következtében annak elfogadása politikailag indokolt«. Hozzátette még, hogy »ebben a költségvetésben nem található semmiféle olyan kezdeményezés, mely a hadsereg extenziv fejlesztését jelentené«. Ugyanazt, a mit akkor Okolicsányi László előadó mondott, a magam részéről teljes mértékben alkalmazhatom a jelenlegi költségvetésre. Jelentésünk felsorolja azokat a tételeket, a hol többkiadás mutatkozik. Ha méltóztatnak kívánni, a részleteknél ezekre is rá fogok térni, most csak azt jelzem, hogy az összes növekedések különösen három főokra vezethetők vissza. Először arra, hogy a legénység anyagi helyzetén javítani akar a hadügyminister ur, erre vonatkozik a második és a harminczötödik tétel b) pontja. Másodszor arra, hogy a drágaság előbb-utóbb betör a hadseregbe és ennek ellátását nehézzé teszi. Erre vonatkozik a 32., 33., 34., 35. tétel. Harmadszor, hogy a nyugdijak nagyon emelkedtek, a mi a 29. tételnél van részletesen felsorolva. A bizottság igyekezett lehető részletesen megállapítani és megvonni azt a vonalat, a melyen túl menni nem lehet, s a mint a jelentésből méltóztatik látni, felhívta a hadügyminister urat, hogy ezentúl úgy a nyugdijaknál, mint a drágaság által előidézett többkiadásnál a jövőben jobban közelítse meg a zárszámadási eredményeket, mert teljesen tiszta képet kell nyerni arra nézve, mennyi az, a mi a hadsereg összes szükségleteire fordittatik. Tisztelt országos bizottság ! A magam részéről ezek után befejezhetem előadásomat a következő általános megjegyzésekkel. A ki végigkísérte az albizottság munkálatait, a melyek során igen becses felvilágosításokat kaptunk a hadvezetőség részéről, az egy különös benyomástól nem tudott megszabadulni. Ez a benyomás abból áll, hogy bármily messze van a szuronyok szervezett hatalma a gazdasági élettől, a gazdasági élet nagy törvényei előbb- utóbb betörnek a hadseregbe és követelik kielégítésüket. Ez nemcsak arra vonatkozik, a mit már megjegyeztem, hogy a drágaság már mint deficzitet teremtő hatalom, a hadseregbe magába bejutott, de arra is, hogy az egész hadügyi budget megállapításánál szorosan számolni kell a gazdasági tényezőkkel, különösen az államháztartással. Mindazok, a kik a hadügyminister ur fejtegetéseit és az egyes osztályfőnökök kívánságait hallgatták, tapasztalhatták, hogy a hadvezetőség a legnagyobb szakszerűséggel és politikától mentesen igyekezik fejleszteni a hadsereget, de — és ne méltóztassék ezt tréfának venni — a hadügyminister ur képes volna az egész magyar állam költségvetését elkölteni szakszerű fejlesztésekre. Kötelességünk tehát megállapítani a határokat, a melyeken túlmenni nem lehet és a hadügyminister ur ne vegye sem a véderő, sem a hadsereg iránt való érzéketlenségnek, ha e határt saját anyagai expansivitásunk- ban kell keresnünk. Hiszen, hogy egyebet ne mondjak, ha mindazt veszszük, a mivel Magyarország 1910-ben a hadsereg czimén mint plusszal megterheltetett, akkor ez 101/2 miiló korona, holott a magyar földmivelésügyi költségvetésnek növekedése két év alatt csak 4 millió. Ez mutatja, hogy mi a legmesszebbmenő határokig megyünk annak megadásában, a mit a hadügyminister követelhet, de be kell látnia a hadseregnek, hogy azt, a mit védeni akar, az országot, az anyagi ereje tartja fenn. Ebből a szempontból a magam részéről abban a tiszteletteljes nézetben vagyok, hogy magának a hadseregnek érdeke, a saját harczképessége szempontjából, hogy párhuzamosan haladjon a két állam fizető képességével. (Helyeslés.) Ez alatt értem először azt, hogy a hadsereg érdeke, hogy mielőtt 2 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója. tm m mn ibbb
