A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
ív. üli':s. 71 sok: Aem volt szó róla! Zaj.) de határozottan fel vagyok hatalmazva a külügyminister ur ö nagyméltósága részéről annak kijelentésére, hogy ő ilyen kijelentést nem tett. (Helyeslés. Zaj.) Ezt különösen hangsúlyozom azért, hogy mielőtt az ilyen híresztelések a külföldi sajtóba jutnának, a czáfolat nyilvánosságra jusson. (Helyeslés.) A mi azon kérdését illeti az igen t. bizottsági tag urnák, hogy gondoskodott-e a hadügyi vezetőség arról, hogy a határon levő csapatok száma megerősittessék, erre csak annyit mondhatok, hogy igenis, a hadvezetőség érintkezésbe lépett mindkét állam kormányával, hogy a beálló szükség alkalmával azonnal, a törvények betartásával, ezen szaporítás megtörténhessék. Eddig nem volt erre szükség, azért nem történt meg. (Helyeslés.) Elnök: Ki van felírva? Edelsheim-Gyulai Lipót gr. jegyző: Eitner Zsigmond ! Eilner Zsigmond: T. országos bizottság ! Az idő előrehaladottsága folytán iparkodom a hadügyi költségvetéshez a legrövidebben szólni, mert tudom azt, hogy ezen költségvetés megszavazása és azon nagy terhek megszavazása a magyar országgyűlésnek van fentartva. Valahányszor a magyar nemzet áldozat- készségére, hazafiságára appelláltak a hadsereg iránti áldozatkészség tekintetében, a magyar nemzet ezt mindig szívesen teljesítette. Szívesen teljesítette, midőn Mária-Terézia idejében is a magyarokhoz fordultak segítségért, és szükség esetében mindig előálltak a legnagyobb véráldozatok és anyagi áldozatok magszavazásával. Igen köszönöm épen a hadügyminister ur helyettesének előbbi nyilatkozatát, hogy a legénységnek egyes csapatainál bizalmatlanságot fejezne az ki, ha a szerb csapatokat onnan elvinnék. Mégis nagy áldozatkészségre mutat a magyar nemzettől, és talán a csapatok kitüntetése, vagy pedig a magyarságnak előtérbe állítását is mutatja, hogy Boszniában is sokkal több magyar katonaság vérzett el annak occupálásánál, mint a mennyien a közös hadseregnek sokkal nagyobb számban levő német részéből elvérzettek. Sebesülések és halálozások is sokkal nagyobb számban történtek a magyar ezredekben, mint az occupatiora berendelt német csapatokból. Midőn Magyarország mindenben megmutatja áldozatkészségét és áldozatokat hoz is, midőn súlyos terheket ró a nemzetnek minden tagjára, mégis azt látjuk, hogy a magyar nemzet jogos igényei a hadseregben még mindig nem érvényesülnek. (lyaz ! Úgy van !) Ha összehasonlítjuk az albizottságban adott szokásos válaszokat azokkal, melyeket a múlt esztendőben, illetve ez év február havában volt szerencsénk hallani a hadügyi kormánytól, az találjuk, hogy a válaszok most is csak ugyanazok. Az ötödik határozat az volt, hogy legalább is a vezérkari tiszteknek kötelességé tétessék — én követeltem ezt akkor — a magyar nyelvnek a tudása. Akkor a válasz az volt, hogy a hadügyminister ur intézkedni fog, hogy a magyar nyelvet is tanulják meg. Ma a válasz az, hogy a vezérkar főnöke újból emlékeztetett azon parancsára, melyben a vezérkari tisztek nyelvismereteinek kibővítését illetőleg a magyar államnyelvnek elsajátítása legelsősorban helyezi a magyar szent korona országaiban levő felsőbb parancsnokságoknál beosztott, a magyar államnyelvet bíró vezérkari tisztek számának gyarapítása czéljá- ból. Tehát akkori kívánságunk megint nem lett teljesítve. Azután a válaszok 8. pontjában, melyben az ezrednyelv megállapításáról van szó, a válasz megint csak elodázó ígérgetés, a melyben megint nincsenek a magyar nyelv jogai elismerve. Ha tovább megyünk az összes határozatokon végig, a hadi tengerészetnél az első határozat a zászló- és czimerkérdésre vonatkozik; a válasz az, hogy majd meg lesz oldva közösen. A továbbiaknál is mindenben csak halasztgatás és Ígérgetés mutatkozik. Hallottuk azt is, hogy eminens szükséglet a katonatiszti fizetések felemelése. A magyar nemzet teljesítette ebben is kötelességét, midőn a honvédtiszti fizetéseket a magyar parlament megszavazta. Megszavazta humanitárius szempontból, megszavazta hazafisági szempontból is, és meg fogná szavazni a közös hadsereg részére is ezeket a követelményeket, ha a magyar nyelvnek folytonosan ígérgetett joga, a magyar állameszmének érvényesülése a hadseregben [is megtörténnék. Erre már nagyon sok ígéretet kaptunk, de úgy látszik, hogy ezen ígérgetés folyton-folyton tart. Mi megadjuk hozzá az áldozatot, mi megadjuk hozzá a költségeket, megadunk mindent és a nekünk Ígérgetett követelményeink elismerve még sem lesznek. Habár szükséges, hogy a hadsereg fentar- tassék és a legjobb állapotba és karba helyeztessék, mindannak daczára, mivel magyar nemzeti szempontból és politikai szempontból magyar nemzetünk jogainak elismerését követelem, de a válaszokban mindezt nem látom, én a hadügyi költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés.) Elnök : Kiván-e még valaki általánosságban a tárgyhoz szólani ? A mennyiben senki sem kiván, az általános vitát berekeszteni. Tekintettel már most az idő előrehaladottságára, és tekintettel arra, hogy a közös hadügyminister ur helyettese holnap a mai felszólalásokra részletesen kiván válaszolni, azt hiszem, a tanácskozást most befejezhetjük. (Helyeslés)
