A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ILES. tisztviselők, akkor a különbözetet szívesen szavaznám meg. De méltóztassanak megengedni, ez nem forog fenn. Csináljuk meg az összehasonlítást és számítsuk ki az ugyanazon rangsorban levő tiszt és tisztviselő fizetését, számítsuk hozzá a lakpénzt és a többi illetményeket is: azt hiszem, a tisztek fizetése erősen meg haladja azoknak a tisztviselőknek a fizetését, a kikkel egy rangsorban vannak. Mi lesz tehát a tiszti fizetések felemelésének a következménye ? Az, hogy a tisztviselők ismét ahhoz a régi fegyverhez nyúlnak, a mely sikerre vezetett a múltban, és követelni fogják fizetésük újabb javítását. Ez circulus vitiosus, és olyan helyzetbe sodor bennünket, a melynek megfelelni vagy általában nem, vagy csak igen nehezen leszünk képesek. Mindamellett, tekintettel a jelenlegi viszonyokra, mivel zavart csinálni nem akarok, mivel nem akarom kiélesiteni azt a kérdést, a mely most is csak épen, hogy el van simítva, és mivel tudom, hogy a hadügy élén olyan férfiú áll, a ki ha nem is viseltetik nagy sympatliiával Magyarország iránt, de semmi esetre sem érez ellenszenvet azzal szemben, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Edelsheim-Gyulai Lipót gr. jegyző : Bernáth Béla ! Bernáth Béla : T. országos bizottság! A költségvetés a nemzetre újabb és újabb terheket ró. Ezek a terhek nagyobb sulylyal nehezednek reánk, mint Ausztriára, mert a mi népünk szegényebb. A magyar nemzetnek közgazdasági téren sokat kell küzdenie. Nincsen önnáló magyar hadseregünk, nincsen önálló magyar bankunk, a melynek segélyével közgazdasági tevékenységünket intensive ki tudnók fejteni- Tapasztaljuk azt is, hogy a közös intézmények tekintetében háttérbe szorulunk Ausztriával szemben. A nemzeti követelések nem igen valósittatnak meg, bár már évek óta reméljük, hogy e téren javulni fog a helyzet és a nemzet jogos igényei kielégítést találnak. Sajnos, ez sem történt meg. Sőt még az sem következett be, a mit világosan előír a törvény : még a paritás elve nincsen keresztül vive az egész vonalon. Folytonosan tapasztaljuk, hogy a magyar nyelvnek a közös hadseregnél nem adják meg az őt megillető törvényes helyét. Látjuk, hogy igen kicsi a magyar illetőségű tisztek száma. Nem felel meg még a quota arányának sem. A katonai nevelésnél sem tartják be a quota szerinti arányt. Mindezek láttára csak természetes, hogy nem jó szívvel, nem jó lélekkel mehet bele különösen a függetlenségi párt ilyen nagy költségek megszavazásába. Tagadhatatlan ugyan, hogy a had vezetőség a hadsereg harczképességének fokozására megteszi a mostani helyzetnek megfelelő szükséges intézkedéseket. Örvendetesnek tartom a többi között azt a tényt is, hogy a testi nevelésre nagyobb súlyt fektet. Az albizottsági ülésen hallottuk a hadvezetőség képviselőjétől, hogy a tornából kapott osztályzat egyenlő a többi rendes tantárgyakból kapott osztályzattal. Örvendetes ez azért, mert hiába van valaki szellemileg megáldva, nem nyerhet csatát, ha nem tudja kiállani a harez fáradalmait. Tudjuk, a kik résztvettünk háborúban, hogy a katonának sokszor nagy fáradalmakat kell kiállania, napokig kell a csatavonalban lennie, napokig alig juthat ételhez. Ilyen strapáczokra csak erős szervezetű ember képes. A kinek nincs elég erős testi szervezete, az nem bírja ki ezen fáradalmakat ; és mikor a czélhoz érve, csatát kell neki vívni, ott képtelenné lesz téve. így tehát az erős testi szervezetre, különösen a harczképesség szempontjából igen nagy szükség van a hadseregnél. De még ez nem elég a harczképesség fokozására, mert a nemzeti szellemet is ápolni kell, a nemzeti szellemnek is a megillető helyet meg kell adni, mert e nélkül a katona, ha teljesiti is kötelességét, nem teszi azt oly lelkesen, oly nagy erővel és oly nagy sikerrel, a mint ezt különben megtenné, ha őt a nemzeti gondolat, a nemzeti eszme iránti lelkesedés is vezeti a csatába. Az én álláspontom szerint csupán akkor fogjuk erőssé, barczképessé tenni a hadsereget, ha a nemzeti kívánalmakat teljesítjük és mindent megadunk a nemzetnek, a mi a nemzeté, s akkor a nemzet a csatában lelkesen fog har- czolni és ha szükséges, meg fog halni a királyért és a hazáért. T. országos bizottság! Ezen okból nem értem, mi okozhatja, hogy ezek a mi kívánságaink még most sem teljesittetnek. Ezeknek a kívánságoknak a teljesítése épen a hadsereg harczképességének fokozása szempontjából szükséges, különösen a mai időben, midőn a nemzetközi viszonyok is mintegy parancsolják, hogy ezek a kívánságok teljesittessenek. Hiszen mi magyarok itt a népek árjába vagyunk belesodorva. A német nemzet versenyez a világhatalomért, versenyez a szláv nemzet és az angol is, mi pedig itt a nagy nemzetek közé vagyunk ékelve. Szükséges tehát, hogy a magyar hadseregnek harczképessége emeltessék, hogy azt a missiót, melyet hivatva van teljesíteni, kellő erővel legyen képes betölteni és ezáltal nemcsak a hazának tegyen szolgálatot, de a trónnak is. Abban a reményben, hogy ezek a követeléseink, kívánságaink teljesítve lesznek, én elveink fentartásával a költségvetést általánosságban elfogadom. Elnök : Ki következik ? Edelsheim Gyulai Lipót gr. jegyző: Miklós Ödön ! Miklós Ödön : T. országos bizottság ! Nem akarok a jelen pillanatban — mert ezt nem <>7 9*
