A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
58 IV. ÜLÉS. a gonosz czélzatu vádakkal, a melyek minden alkalommal úgy a sajtóban, mint bizonyos gyülekezetekben felhangzanak és arra irányulnak, hogy megvádolják a magyarságot azzal, mintha nem bírna kellő érzékkel a monarchia biztonsága és a hadsereg fejlesztése iránt, mintha nem volna meg a kellő kötelességérzete a haza megvédésére szükséges áldozatok meghozatalára. Hát meggyőződésem szerint ezek a vádak teljesen alaptalanok és jogosulatlanok, és csakis olyanok előtt hirdethetek, a kik az ország viszonyait és a mi közjogi felfogásunkat nem ismerik. Mert mit akarunk mi ? Mi a hadsereg részére szükséges áldozatokat készségesen meghozzuk rögtön, a mint arról győződünk meg, hogy ez a hadsereg azt a Magyárországot fogja szolgálni, annak a magyar nemzeti államnak a megerősödéséhez fog a benne rejlő erkölcsi erőkkel is hozzájárulni, a mely magyar államnak fentartását és biztonságát mi ennek a két államból álló monarchiának és a trónnak érdekében levőnek tartjuk. Mikor azt látom, hogy a szövetséges másik államban egymással szemben működő és már csaknem egyforma erők olyan viszálykodásban és egyenetlenségben vannak egymással, hogy egymást paralizálják, akkor csak természetes mindnyájunkban az a törekvés, hogy Magyarországon ilyen egymást paralizáló erők soha felül ne kerekedjenek, hanem legyen itt egy egységes, erős nemzeti akarat. Ezért kívánjuk mi a hadsereget nemzeti államunk követelményeinek megfelelően reformálni, ezért tartjuk a hadsereget mai állapotában anachronismusnak. Anachronismusnak abból az időből, a mikor még megvolt a törekvés arra, hogy itt egy egységes birodalom jöjjön létre, a melynek különböző nyelvű népei között a németnyelvű hadsereg összekötő kapcsot képezzen. Ez az idő elmúlt és azt hiszem, ma már mindenki meggyőződött arról, hogy ez a németnyelvű hadsereg még Ausztriában sem volt képes a németség uralmát fentartani. Komoly és számba vehető politikus pedig bizonyára már Ausztriában sincsen, a ki az egységes birodalom megalkotását ma is komolyan elérhető czélnak tekintené. Mi tehát akkor, a mikor a másik államban épen az ottlevő egyenetlenségek miatt nagyfokú gyengülést látunk, úgy a dynastia, mint a másik állam érdekében és egészen természetesen a mi saját érdekünkben is méltán és joggal követeljük, hogy netán fenyegető viharokkal szemben maradjon egy erős sziklavár, a melyre ennek a dualisticus monarchiának a jövője és a trónnak az ereje s biztonsága állítható lesz és ez legyen Magyarország. (Élénk helyeslés.) A dinasticus hűség, valamint a szövetségeshez való hűségünk és a saját hazánk iránt való kötelességérzetünk követeli meg tőlünk azt, hogy még a merev negatio eszközeivel is ragaszkodjunk a hadsereg olyan reformálásának követeléséhez, a mely reformálás a magyar nemzeti állam jogos igényeinek és a magyar államiság követelményeinek meg fog felelni. Ezeket a szempontokat tartottam szükségesnek kifejteni és ezek alapján az 1909. évi költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Edelsheim Gyulai Lipót gr. jegyző: Szemere Miklós ! Szemere Miklós: Tisztelt országos bizottság ! Már ez év elején volt szerencsém a tisztelt országos bizottságban a kormányozható léghajókról és repülő gépekről szólni. Most nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, tisztelt collegáim mind hallották, nem akarom ezzel újból terhelni figyelmüket. Csak annyit említek, hogy ez az ügy január óta sokat haladt, fontossága még nagyobb lett, és lehet, hogy a közel jövőben mint döntő befolyású tényező fog szerepelni. Daczára ennek, a tisztelt közös hadügyi kormány költségelőirányzatában ezek a czimek, nevezetesen a kormányozható hadi léghajó, nem szerepel. Tisztelt országos bizottság ! Megvallom, ezt nagyon nélkülözöm. Az nem elégít ki, hogy ezt az ügyet a t. közös hadügyi kormány »lelkes magánzók hazafias diligenfiájára kívánja bízni.« Ott vagyunk megint, hogy a vezető nagyhatalmaktól az újítások terén elmaradtunk. Pedig a legújabb vívmányok a legfontosabbak szoktak lenni. Tiszteletteljesen emlékezetükbe idézem, hogy pl. 1866-ban nem volt hátultöltőnk, pedig Gab- lenz sürgette nagyon. De nem folytatom, sapienti sat. A költségvetést elfogadom, Edelsheim-Gyulai Lipót gr. jegyző : Szabó István. Szabó István: T. országos bizottság! Nem kívánok minden áron kritikát gyakorolni és midőn hadvezetőségünk figyelmét néhány oly körülményre hívom fel, mely szerény véleményem szerint még megoldásra vár, készséggel elismerem, hogy jelen hadvezetőségünk körültekintő eljárása által máris szép sikereket mutathat fel a hadsereg hadi készenlétének előmozdítása terén. A katona hivatásának rátermettségét a hadgyakorlatok által mutatja be s ez alól csak az éles töltényekkel való czélba- lövés képez kivételt, mely egyik alapfeltételét képezi a barczi sikernek. Minden iránt tehát, a mi bármi tekintetben a lövészetet érinti, kell hogy hadvezetőségünk kellő figyelemmel legyen. Erre való tekintettel feltűnő jelenség, hogy a mig Német- és Francziaországban már évek óta u. n. hegyesformáju gyalogsági lövedékek vannak használatban, melyeknek kezdő sebessége
