A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ILLS. 19 Ugyancsak azon évben, nemsokára rá, vagyis julius 20-án a külpolitikára vonatkozó bizonyos határozatokat érintvén, igy folytatja beszédét: »Es itt legyen szabad szót emelnem a pápa földi és szellemi tekintélyének elkülönzéséről. Nézetem az, hogy helytelenül cselekszenek azok, kik a pápát elismerik szellemi fejedelemnek, de földi birtokát visszaállítani nem akarják. Ez rövidlátás... Az ő világi hatalma európai kérdés és nem valamely helyi vagy vallási; és a pápa tekintélyét megmenteni Európa békéje s érdekeiért kell«. Végül ugyancsak azon időben Lansdowne lord azt mondja, hogy »ő nem állította, hogy nekik nincs politikai jellegű érdekük ; sőt ellenkezőleg azt hangoztatta, hogy az ő (a pápa) politikai jellege nagyon is "közelről érdekli őket...«, és meg is mondja miért: »mert nincs katholikus alattvalókkal és birtokokkal biró állam, melynek ne feküdnék a legmélyebben szivén, hogy a pápa oly helyzetben legyen, melyben tekintélyét korlátlanul és szabadon képes gyakorolni, menten minden oly világi befolyástól, mely szellemi fensőbbségét megbéníthatná«, miért is . . . »a britt kormány nem nézte közönyösen azon eseményeket, melyek a pápát földi birtokaiból kiűzték, hanem hogy ők mindig készek valának s még most is készek oly befolyást felajánlani, mely a pápa római uralmának s tekintélyének alkudozás utján való visszaállítására igen üdvös leendne«. Mivel, t. országos bizottság, ilyeneket hallok, olyan nagytekintélyű férfiak részéről, és pedig nyíltan, bátran hangoztatva egy anglikán vallásu parlamentben; mivel továbbá tudom, hogy Olaszországban már nyugodtabbak, csendesebbek a kedélyek — az elfoglaló Olaszországot értem — ; és végül, mivel a diplomácziai alkudozások, valamint azok megkezdése nálunk Magyarországon elsősorban a t. külügyminister urat illeti, nagyon kérem őt, kegyeskedjék az egész katholikus világ forró óhaját teljesíteni, s a római szentszék világi birtokának helyreállítására a diplomácziai tárgyalásokat nemcsak megkezdeni, hanem, a mennyire tőle függ, diadalra is juttatni. A másik ügy, a miért felszólalni bátorkodom, a hágai béke-konferenczia. Az erről szóló második füzetben, a melyet nemrég kiosztottak közöttünk, azt olvasom, hogy ezen a második konferenczián 44 állam 174 kiküldöttel vett részt, mig a megelőzőn csak 26 állam 101 kiküldöttel volt képviselve. De azt, hogy a római Szentszék is képviselve lett volna ott, abszolúte sehol sem olvasom, sőt azt, hogy annak a »világparlamentnek« nevezett békekonferencziának sem egyikére, sem másikára nem is volt a Szentszék meghiva, biztosan tudom. Ugyanebben a füzetben azt olvasom, hogy Bolivia, Columbia, Cuba, Haiti, Luxemburg, Montenegro, Panama és egyéb hasonló duodec államocskák mind képviselve voltak. Hogyan lehet az, hogy a Szentszék mégis hiányzott, jóllehet, ha elfoglalták is világi birtokát, a római Szentszék souverai- nitása érintetlenül maradt. Bizonyítja ezt a birtokait elfoglaló Olaszország maga, a melynek törvénykönyvében e tárgyra vonatkozólag ezek foglaltatnak (olvassa) : »A souverain pápa és a Szentszék kiváltságai : 1. czikk. A souverain pápa személye szent és sérthetetlen. 2. czikk. A souverain pápa személye ellen elkövetett vagy tervezett merénylet úgy büntetendő, mint a király személye elleni merényletek. A pápa személye elleni sérelmek és annak nyilvános kigúnyolása, akár szóval, akár tettel, akár a sajtóra vonatkozó törvény első fejezetében elősorolt eszközökkel, ugyanazon büntetésekkel fenyitendők, mint melyek ugyanazon törvény 19-ik czikkében meghatározvák. Végül: 3. czikk. Az olasz kormány a királyság területén ugyanazon fenségi tiszteletben és fensőbbségben részesíti a souverain pápát, mint mely őt a katholi- likus uralkodók részéről megilleti.« Hogy a pápa souverain, azt nemcsak ez a törvény, hanem az európai és nem európai hatalmak is bizonyítják, a melyek részint követeket fogadnak el a Szentszéktől mint souverain- től, részint pedig követeket tartanak a Szentszéknél, mint souverainnél. Midőn igy ország-világ elismeri a pápa souverainitását, nem tudom megérteni, hogy lehet az, hogy a békekonferenczia már másodízben mellőzte őt, a ki bár a Vatikán szűk korlátái közé van szorítva, mégis 300 millió ember fölött uralkodik, nem ugyan szuronyokkal, de azoknál sokkal erősebb fegyverrel, t. i. az imponderabiliákat, vagyis a lélek, a szív legtitkosabb redőit is érintő és kormányzó jogarával. Hogyan lehet az, hogy mig — a legutolsó időket sem véve ki — akárhány hatalmasság a pápát kérte fel békebirónak, békeközvetitőnek, épen az a testület, a mely a világbéke fentar- tására, biztosítására gyűlt össze, meghívásra sem érdemesíti a pápát, kinek roppant szellemi hatalma a politikai régiók atmoszférájába is belenyúl. Mert akárhogy tagadja is valaki, a vallást az erkölcstől s az erkölcsöt a politikától elválasztani lehetetlen, már pedig a világbékének feltétele, hogy ne mondjam lényege és alkat- eleme, épen a politikai erkölcsök egyensúlyában, összhangjában áll. A hágai konferencziáról szóló könyvben azt is olvassuk, hogy az, hogy a második konfe- rencziára már Dél- és Középamerika összes köztársaságait is meghívták, az északamerikai Egyesült - Államok közbenjárására történt. Ha ezek az, államoknak alig nevezhető, apró-cseprő, mind területre, mind tekintélyre nézve ugyancsak jelentéktelen tartományok, az Egyesült- Államok közbenjárására megkapták a meghívót, mennyivel inkább lesz sikeres a nagyhatalmú souverain pápa meghívására vonatkozó közbenjárás ! 3*
