A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XIII. ÜLÉS.

183

hosszú sorozata és száma sem alkothatna soha jogot, jogszabályt.

De hát nézzük a második katonai akadémiának, illetve a második arsenalnak Magyarországon leendő felállítására vonatkozó előbbi országos bizottsági határozatokat, a melyeknek megvaló- sitása természetesen költséggel jár s igy látszólag első tekintetre közelállókul, némileg hasonló esetekül tűnhetnek fel a most szóban forgó esethez. Ha közelről vizsgáljuk a dolgot, látjuk azonban, hogy ezek épen nem analog esetek, egymástól nagyon lényegesen különböznek, mivel amazok mindig csak utasítják a közös hadügyministe- riumot eme határozatoknak a következő delegatiók elé, temészetesen a két kormány egyetértésével terjesztendő költségvetés alapján leendő megvalósítására és foganatosítására, a melyek tehát még csak a következő költségvetés összeállításánál veendők figyelembe, s igy absolute nem foglalják magukban a határozatok hozatala alkalmával tárgyalt, a két kormány egyetértésével a közös had- ügyministerium által előterjesztett költségvetés emelését, miként azt az osztrák nuntium teszi, a melylyel szemben tehát nem lehet a magyar országos bizottságnak — hatáskörének correct és szoros szem előtt tartásával — más álláspontra helyezkednie, mint annak kijelentésére szorítkoznia, hogy az ép most kifejtett okok alapján a magyar országos bizottság ezen kérdés érdemleges tárgyalására mindaddig nem érzi magát hivatottnak és feljogosítottnak, a mig a közös had- ügyministernek a két kormány egyetértésével teendő előterjesztése előtte nincs, s épen azért nem is hajlandó mindaddig ennek érdemleges tárgyalásába, illetve erre vonatkozó érdemleges határozathozatalba bocsátkozni. S mivel az előterjesztett határozati javaslat, habár abban ennek az álláspontnak határozottabb kifejtését óhajtottam volna, mégis egészben véve ezen szempontoknak megfelel, azért azt részemről is elfogadom.

T. országos bizottság ! Ámbár e kérdésnek érdemleges tárgyalására az épen kifejtett okokból most nem tartom illetékesnek az országos bizottságot s igy magam sem óhajtok a kérdés taglalásába mélyebben és részletesebben belebocsátkozni, mégis engedelmet kérek a t. országos bizottságtól, hogy legalább úgy mellékesen erre a nuntiumra, — tekintettel különösen azon körülményre, hogy a t. hadügyminister ur az osztrák delegatio plenáris ülésén kijelentette, hogy a gróf Latour-féle osztrák javaslat részletes tervezete egészben véve egyező a hadügyminister urnák a tervezetével — általános tájékozásul a jövőre való vonatkozással egykét rövid megjegyzést tehessek és azokat a t. had- ügyminister ur figyelmébe ajánlhassam.

Először is nem tartom az ország teherviselési képessége szempontjából megfelelőnek a tervezett fizetésemelésnek az egész vonalon mindjárt egyszerre való életbeléptetését. Czélszerübb lenne e tekintetből annak több évre való elosztása és az -lsó évben csak a legsürgősebb szükség kielégítése, jelesül az alsóbb rangosztályban lévő tisztek

fizetésénekj'rendezése, és pedig a hadnagyoktól felfelé a századosok, vagy őrnagyokig menóleg. (Folytonos zaj és mozgás jobbfelöl.)

Szivák Imre: Még elvileg sem akarunk róla tudni. (Zaj.)

Elnök : A nélkül, hogy a szólásszabadságot bármiképen is korlátozni akarnám, meg kell jegyeznem, hogy a t. bizottsági tag ur kijelentette egész határozottan, hogy megfelelőnek tartja ezen javaslatot és azt el is fogadja. (Helyeslések.) Ennek a javaslatnak pedig az a kijelentése, hogy érdemileg egyáltalában nem kíván ezen kérdés tárgyalásába belebocsáj tkozni. Nagyon kérem tehát a bizottsági tag urat, hogy az érdemleges tárgyalástól legyen szives tartózkodni.

Ságliy Gyula : T. országos bizottság ! Én ugyan szükségesnek tartottam volna, hogy a kérdés részleteire nézve egyet-mást a t. hadügyminister ur figyelmébe ajánljak, de minthogy erre lesz még máskor is alkalmam, nem ragaszkodom ahhoz, hogy beszédemnek erre vonatkozó részét elmondjam.

Tisztelt országos bizottság ! Ha már felszólaltam, engedje meg, hogy miután a hadügyi költségre vonatkozó vita keretében a katonai kérdések megoldása szóban forgott, tekintettel a t. hadügyminister urnák az osztrák delegatioban különösen a magyar vezényszóra való vonatkozással azóta elhangzott nyilatkozatára — nem a február 21-iki, semmi tekintetben nem kifogásolható, hanem egy előbbi nyilatkozatára czélzok — erre a kérdésre vonatkozólag is röviden jelezhessem álláspontomat.

A magyar országos bizottság azon tagjai, kik a katonai kérdések megoldásával foglalkoztak, nézetem szerint helyesen, csak általánosságban mozogtak és csak azok megoldásának a kikapcsolás daczára még az átmeneti idő alatti lehetőségét és czélszerüségét kívánták jelezni és hangsúlyozni, épen azért az ügy érdekében véleményem szerint czélszerübb lett volna, ha a t. hadügyminister ur se tesz e tekintetben concret nyilatkozatokat és én — ez lévén nézetem — tartózkodni is kívánok a t. hadügyminister urat ez utón követni, hanem épen, mert nem kívánom a kérdés lehető, a magyar nemzet jogos és törvényes igényeit kielégíthető megoldásának útját nehezíteni, megmaradok nyilatkozatomban az általánosság terén, nagyon hangsúlyozni és kijelenteni óhajtván azt, hogy a magyar nemzet ma sem kivá,nja ezen kerdeseknek más alapon való megoldását, mint azon az alapon es abban a keretben, mint azt a nemezti küzdelem ideje alatt a magyar törvények és jelesül az 1867 : XII. törvénvczikk alapján követelte és követelhette ; nem kíván egyebet és többet ma sem, mint a mi őt törvényesen megilleti, nem kívánja a felségjogokat csonkítani, korlátozni a hadügyek terén, de igenis kívánja azt és ahhoz ragaszkodik, hogy a felségjogok is, miként az 1867 : XII. t.-cz. is előszabja, alkotmányos módon, tehát a magyar törvények értelmében és szellemében a magyar nemzet jogos és törvényes igényeinek, a magyar államiság érdekeinek és követelményeinek meg-