A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

170

XII. ÜLÉS.

substantiája : a legelők tönkre ne menjenek. Azon megszorító intézkedéseket, a melyeket az évek folyamán, különösen az utolsó években kénytelenek voltunk életbe léptetni, csakis azzal indokoljuk, bogy ezen kíméletlen és folyton fokozódó legeltetés végre annyira fenyegette ezt a határ- hegységet az elkarsztosodással, hogy idejekorán nemcsak saját bosnyák lakosságunk, de a dalmát jogosultak érdekében is intézkedéseket kellett tenni, mert a dolgok azon ponthoz közeledtek, hogy néhány év múlva sem bosnyák, sem dalmát ott többé nem legeltethetett volna. A kérdéssel különben tovább is foglalkozom, amennyiben dalmát részről kérelmek és folyamodványok jutottak el hozzám, a melyeknek a lehetőség szerint eleget tenni szándékom.

Zboray t. bizottsági tag ur némi politikai reflexiókkal kezdte tőlem nagy köszönettel vett észrevételeit és elment azon határig, a hol Bosznia és Herczegovina autonomizálása utján előtérbe jön az a kötelék is, a melyben Bosznia és Herczegovina jelenleg a monarchiával áll. Nem szeretnék ezen thémába mélyebben belemenni. Azt ma már talán minden ellenmondás nélkül constatálhatom, hogy ennek a köteléknek feloldhatatlannak kell lennie, de ennek a kialakítása annyi mindenféle tényezőtől függ, és annyira túlesik saját hivatalos illetékességemen, hogy abba a magam részéről való behatást bízvást mellőzhetem. Bosznia és Herczegovina auto- nomizálását magam is szükségesnek tartom. Ebből titkot nem csináltam, sőt maguknak a bosnyákoknak is tudomására hoztam, úgy hogy ma köztem és a bosnyák politikai törekvések között egészben véve csak az a különbség, hogy ők — a mi érthető és a mit tőlük zokon nem veszek, — hamarosabb és hirtelenebb tempót szeretnének, mint azt, a melyet követni én kötelességemnek tartok.

A mi a sajtóviszonyokat illeti, a melyek két oldalról is felemlittettek és a melyekre vonatkozólag azt méltóztattak mondani, hogy egy év óta, a mióta t. i. a sajtótörvény életben van, számos a sajtóper, azt kell válaszolnom, hogy ez alig lehetett máskép. Nagyon természetes, hogy a mig sajtótörvény nem volt, nem volt lehetséges a sajtóper, mert praeventiv censurával dolgoztunk ; ha olyan czikk jelent meg, a mely a beavatkozásra okot szolgáltatott, akkor nem a lapot kellett volna perbe fogni, hanem a censurât. (Élénk derültség.) Mikor aztán a múlt évben bejelentettem abbeli szándékomat, hogy sajtótörvényt, még pedig meglehetősen liberális sajtótörvényt kívánok ott életbe léptetni, hozzátettem azt a megjegyzést, hogy nem tudom, hogyan fogok azzal boldogulni. Nem térhettem ki többé ezen törvény meghozatala elől, a melynek bizonyos kellemetlen consequen- tiáit előre láttam. Ezek bőven be is következtek. A mi bosnyák journalistikánk fiatal a szónak két értelmében. Fiatal maga az intézmény, de fiatalok azon személyek is, a kik ezen sajtóban működnek.

Ezek többnyire úgyszólván az iskola padjaiból hazakerült részben nagyon tehetséges urak, a kik közül sokan kiváló írói qualitásokkal bírnak, a kik azonban nagyon is belemarkoltak ebbe a szabadságjogba, nagyon is kihasználják azt, és első törekvésük, hogy kipróbálják, milyen határokig mehetnek el az ő meglehetősen eleven kritikájukkal. Ez részben természetes, de ezzel szemben nincs más mód, mint hogy a törvényt a maga teljes szigorával alkalmazzuk ott, a hol a korlátáit átlépik. Igaz, hogy voltak és vannak sajtóperek, voltak elitéltetések, azonban túlzott állítás, hogy a confiscált lapok száma nagyobb, mint a megjelenteké. Bizton remélem, hogy nemcsak a megszokás, nemcsak a törvényjog ismerete, hanem a bosnyák érettebb körök és higgadtabb emberek befolyása is arra fogja bírni a sajtót, hogy eltérjen azon megvallom, részben rossz példától, a melyet a körülfekvő területeken megismertek és a melyek után kezdett indulni a mi sajtónk is. (Helyeslés.)

Gondolom, hogy Zboray bizottsági tag ur megemlítette az ezen napokban Szerajevóban történt »tüntetést« is, melyet a sajtó meglehetősen nagyítva állított oda. A dologban nincsen egyéb, mint az, hogy mi, a mint már méltóz- tatott constatálni, a városi autonómiát tetemesen kibővítettük, s a városokat két categoriába osztottuk. Meg kellett különböztetnünk a hat kerület fővárosait a kisebb városi községektől ; mi a kerületi fővárosoknak, elsősorban Szerajevónak és Mosztárnak külön és bővebb jogkörrel ellátott statútumot akartunk adni, de nem akartuk ezt kizárólag a bureauban megszerkeszteni, hanem hallani akartuk az illető községtanácsok véleményét. így jött létre már tavaly Mosztár város statútuma, azért előbb, mert ott előbb végezte el a községtanács a munkáját és igy készül most Szerajevo uj szabályzata. És ez az egész tüntetés nem volt egyéb, mint Szerajevo előzetes véleménye e statutum ügyében, melyben igenis kifejezésre jutott azon óhaj, hogy választói joggal csakis a főváros polgárai bírjanak, nem pedig az ott lakó honosai a monarchiának. Azonban azt gondolom, hogy e nézet felett napirendre fogunk térni és a statútumokat olyan keretben fogjuk megteremteni, mint Mosztárban történt, és a mint az ott érvényben van.

Zboray t. bizottsági tag ur bővebb megbeszélés tárgyává tette a közgazdasági kérdéseket és azon feltevésnek adott kifejezést, hogy talán nekem nincs elég érkezésem ezen kérdésekkel foglalkozni. Eziránt a t. bizottsági tag urat megnyugtathatom. En ezen kérdésekkel nagyon bőven, sőt mondhatnám bővebben foglalkozom, mint a politikai kérdésekkel, mert actualisabbaknak és hasznosabbaknak tartom, így tehát ezen egyes kérdések, a melyeket ő részletesen felhozott, nemcsak hogy nem kerül-