A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

172

és hogy az elénk terjesztett adatok tisztán azért terjesztetnek elő, hogy a delegatiónak módjában legyen észrevételeit megtenni és kritikát gyakorolni. Engedje meg a t. országos bizottság, hogy Bosznia tekintetében úgy politikai, mint köz- gazdasági szempontból észrevételeimet röviden megtehessem. (Halljuk!)

A mi a politikai helyzetet illeti, gyarma- tositó államokban a külügyministerium feladata a gondolatot megvalósítani, a realisálás, maga a tett a gyarmatban bajtatik v'égre. A küliigy- ministernek főfontosságu feladata a gyarmatosítás kérdésével foglalkozni, azt fejleszteni és megállapítani. Nálunk, miután gyarmatositással nem foglalkozunk, de miután politikai helyzetünk, geográfiái fekvésünk a Keletre utal, a külügy- ministerium főfontosságu feladata a keleti viszonylatokat szemügyre venni, a közös pénzügy- ministeriumnak pedig, mely a külügyministerium- nak, a gondolatot alkotó szervnek megvalósító szerve, feladata azt, a mit a külügyministerium utján elérhetünk, a valóságban fejleszteni, megtartani és consolidálni.

Örömmel constatálom, hogy a múlt, Becsben tartott delegatio óta, mikor szerencsém volt a külügyministerium költségvetése során azon óhajomnak kifejezést adni, hogy a külügyministerium egyrészt a Balkánra fektesse a fősulyt, másrészt a közgazdasági szempontokat karolja fel, ez az óhajom megvalósult és daczára annak a háborúnak, melyet az újságok hasábjain látunk, constatálni kívánom, hogy külügyministeriumunk helyes irányban halad és közgazdasági politikát folytat. Kiemelkedő mozzanata ennek az a vasút, mely a kereskedelmi forgalmat lesz hivatva Kelet felé szolgálni. Szoros nexusban lévén a külügyministerium a közös pénzügyministerium- mal, lehetetlen ez alkalommal elhallgatnom azon óhajomat, hogy a külügyminister ur, daczára annak, hogy nem hánytorgattatott és fokozott mértékben nem tárgyaltatott ez a kérdés, mely ma az egész európai közvéleményt és a sajtót foglalkoztatja, legyen meggyőződve, hogy a delegatio minden tagja — azt hiszem, ezt bátran kimondhatom — helyesli álláspontját, kitart mellette és arra törekszik, hogy megvédje azokat az érdekeket, a melyeket a külügyminister ur szem előtt tart. Ennek a politikának azonban archimedesi pontját Bosznia helyzete adja meg. En úgy személyes tapasztalataim, mint megfigyeléseim és informatióim alapján köszönetét kell hogy mondjak a közös pénzügyminis- ter urnák, mert a ki lemegy Boszniába és azt megtekinti, azt örömmel kell hogy eltöltse, ha látja azt a culturát és gazdaságot, a mely ott le van fektetve. Hazánk és Ausztria ott már bevonult és igyekszik megvalósítani mindazt, a mi a culturával és nemzetgazdasággal, mint államalkotó tényezővel, együtt jár.

Igaz, sokszor megtörténik, hogy Bosznia vizeinek sik tükrében gyűrűket veszünk észre,

XII.

melyeket vagy egy kívülről bedobott kő, vagy a fenekén lappangó erruptio idézett elő. Kétségtelen azonban, hogy Bosznia ma a fejlődés fokára lépett, kétségtelen az is, hogy csak a legutóbbi delegatio óta is igen nagy haladás mutatkozik, (Igaz! Úgy van!) Jól tudom, nem kicsi az a feladat, mely a közös pénzügyminis- ter ur vállaira nehezedik egy ilyen evolutióban lévő országban, hol a lakosság nagyrészt bos- nyák bennszülött, másrészt szerb orthodox keresztény, nagyrészt muzulmán és más vallásu, továbbá katholikusok, a kik leginkább horvátok, hogy ezek közt az egyensúlyt fentartsa s ezekben azt az érzést fejleszsze, hogy ők nem egyik, vagy másik ország alattvalóinak érezzék magukat, ne egyik, vagy másik ország bizonyos köreinek nagyhatalmi ábrándjait igyekezzenek táplálni, hanem igazán bosnyákoknak érezzék magukat, (Helyeslés.) és Boszniának, mint egy alkotandó államnak tagjaiként viselkedjenek, és arra törekedjenek, hogy ők is, mint a Balkán többi államai, Szerbia, Bulgária, Bománia, Montenegro megalkossák a maguk országát, mely a cultura felé halad s úgy alkossák meg azt, mint Boszniát.

Tudom, hogy ez nagyon nehéz, azonban hiszem, hogy okszerű vezetéssel és gondoskodással ez el fog éretni, habár azok a szabadságjogok, melyek a művelt államok polgárait minden körülmények közt megilletik, teljes mértékben nekik még meg nem adattak, de a ministerium gondoskodása folytán bizonyos fokig mégis megadatnak. Én, ki annak idején lándzsát törtem az alkotmányosság megadása, vagy legalább fejlesztése mellett, örömmel constatálom, hogy a városi statutum és a tervbevett községi statutum egy lépcsője ennek, s látom, hogy a közös pénziigyminister ur gondoskodik arról, hogy bevezesse őket az alkotmány sánczaiba.

A sajtószabadság terén is látom, hogy megadatik nekik a jog. hogy szabadon fejthessék ki gondolataikat. Igaz, hogy az a panasz most, hogy túlsók a sajtóper, és hogy az előbbi állapot, mikor censura volt és előzőleg megvizsgálták a czikkeket, kedvezőbb volt egyénileg az egyes lapok szerkesztőire. Azonban kölcsönös jóakarattal megoldható ez a kérdés is, mert mig megtörténhetett, hogy Mosztárban a lapot elkobozták, mert arról irt egy czikkében, hogy a szultán souverainitása fenn van tartva, a mi a tényeknek megfelel s a mi nem lehet ok arra, hogy a lapot tisztán ezért elkobozzák, másrészt meg nem engedhető, hogy ez alapon izgasson és a kedélyeket lázitsa. (Helyeslés.) Szintén sajnálatosnak kell tartanom azt, hogy Szerajevó- ban van lap, a melyet mondhatni többször koboztak el, mint a hányszor megjelent. Ennek oka vagy az, hogy az a felettes közigazgatási hatóság, a mely hivatva van a dolgot megvizsgálni, tdlszigoru mértékkel mér és kicsinyes, vagy pedig az illető egyének, kik a lapot szerÜLÉS.