A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
X. ULES. 117 Tudomásul veszi az országos bizottság a hadügyministernek azon bejelentett intézkedését is, melynek értelmében ezen kimutatások az 1907. évi zárszámadástól kezdve akként lesznek kibővítve, hogy mindegyik czimnél ki lesz mutatva, hogy a felhasznált összegből mennyi fordittatott ipari czikkekre, mennyi mezőgazda- sági terményekre és mennyi egyéb kiadásokra, de már ez alkalommal a leghatározottabban kijelenti az országos bizottság, hogy a hadsereg és haditengerészet szükségleteinek Ausztriából és Magyarországból való beszerzése tekintetében a quota szerinti megosztás a mezőgazdasági terményekre egyáltalában nem vonatkoztatható.« »III. Tudomásul veszi az országos bizottság a hadügyministernek a határozat III. pontjára adott válaszát is és utasítja a közös hadügy- ministert, hogy a hadsereg szükségletét tevő azon czikkekben, melyeknél a kincstári gyárak a magániparral versenyeznek, az eddig aránytalan felosztást szüntesse meg és a magángyárakat termelőképességüknek megfelelően nagyobb szállításban részesítse. E mellett ezúttal is kifejezést ad az országos bizottság azon változatlan kívánságának, hogy a mennyiben egy második hadszergyár felállítása is szükségessé válnék, a most fennálló további kibővítésének mellőzésével ez Magyar- országon állíttassák fel.« »IV. A közös hadügyministernek a IV. pontra adott válasza is tudomásul vétetik s felhivatik a hadügyminister, hogy mindennemű pályázatokra nézve a mintatárgyak, tervrajzok, költségveté-ek megtekintésének s a pályázati ajánlatok benyújtásának határidejét és helyét, valamint a pályázati ajánlatok kellékeit s a kész czikkek átvétele körüli eljárást általános érvényű rendelettel szabályozza s ezen rendeletben a fentemlitett megállapodás 7. pontjában foglaltakat vegye figyelembe.« »V. Az ipari szállítások quotaszerü megosztásának ellenőrzése czéljából utasittatik a közös hadügyminister, hogy a jövőben minden egyes beszerzési csoport minden ipari beszerzéséről küldjön kimutatást a m. kir. kereskedelemügyi ministernek, hogy e kimutatásokból megállapítható legyen a hadsereg és haditengerészet minden beszerzése és a magyar iparnak e beszerzésekben való részesedése. Az összes szállítási szerződések megküldendők a m. kir. kereskedelemügyi ministernek. Azok az osztrák gyárosok, a kik nyersanyag és félgyártmányoknak Magyarországban quota arányában való beszerzésére kötelezvék, kötelezendők a beszerzéseiket az ott működő katonai ellenőrző-bizottság előtt számlákkal és fuvarlevelekkel igazolni és az erről szóló kimutatások a közös hadügyminister által a m. kir. kereskedelemügyi ministernek beküldendők.« »VI. Utasittatik a közös hadügyminister, hogy ezentúl mindenkor a költségvetés beterjesztésével egyidejűleg az országos bizottság elé terjeszszen kimutatásokat a közvetlenül előző évben megrendelt ipari szállításokról, a mely kimutatásokból tételről tételre, iparczikkről ipar- czikkre megállapítható legyen, hogy milyen arányban fedeztettek a hadsereg és haditengerészet szükségletei az egyik és a másik államból, s megállapíthatók legyenek azok a tételek, illetve iparczikkek, a melyekben Magyarország más tételeknél szenvedett károsodásáért compensatiót kapott.« Elnök : Ki következik ? Zboray Miklós jegyző : Nagy Ferencz ! Nagy Ferencz : T. országos bizottság ! Az általános vita során a hadsereg szállításának kérdése csakis Chorin Ferencz bizottsági tag ur részéről lett felemlítve és közelebbről méltatva. Azonban ez Magyarországra nézve annyira nagyfontosságu, hogy lehetetlen, hogy ezen csak úgy könnyedén sikoljunk át, hogy a részletes tárgyalás során ne egészítsük ki az elhangzott felszólalást és ne foglaljunk állást arra nézve, a mi kívánságaink megvalósítására vonatkozik. Ezért engedtessék meg nekem, hogy most egy kissé behatóbban foglalkozzam e kérdéssel. (Halljuk! Halljuk!) Nem fogok többet mondani, mint a mennyi elkerülhetetlenül szükséges, de mégsem vehetem magamra azt, hogy a kérdést egyáltalában ne világítsam meg itt jobban, mint a hogy az eddig történt. Igen sajnos dolog, hogy mig más államok azon szerencsés helyzetben vannak, hogy a hadseregnél és a haditengerészetnél egyébről nem kell beszélniük, mint hogy a harczászati követelményeknek megfelel-e a hadsereg vagy haditengerészet, hogy a had-technikai követelményeknek tesznek-e eleget, hogy a katonai kiképzés jó-e és hogy a katonai szellem megfelelő-e : addig nálunk a vitát nem ez dominálja, hanem dominálja két oly kérdés, a mely másutt fel sem merült. Az egyik az, hogy közjogilag minő állást foglal el a hadsereg, vagy hadi tengerészet, a másik pedig az, hogy a hadsereg és a hadi tengerészet a maga szállításait miképen eszközli ? Ezek közül kétségtelenül a közjogi rész a fontosabb, mert az államnak, mint ilyennek prestigére és souverainitására tartozik. Természetes tehát, hogy nálunk ez iránt mindenki érzékkel bir, másrészt azonban materiális tekintetben ez a kérdés is eminenter fontos, nemcsak abból a szempontból, hogy általában véve a hadsereg miképen és honnan eszközli a maga szállításait, hogy helyesen gazdálkodik-e a hadsereg vagy a hadi tengerészet, nem költ-e többet mint a mennyit kellene, hanem azon szempontból is, hogy nekünk juttatja-e azt a részt, a melyet mi követelhetünk azon arány alapján, a melyen mi a hadsereg fentartásához járulni kötelesek vagyunk. (Úgy van!) E kérdés régóta vajúdik és már régóta van napirenden. A delegatio már 1901-ben foglalt állást e tekintetben és 1906-ban létrejött az a megállapodás, a melyre Hoffmann Hugó altábornagy ur rámutatott,
