A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
X. ULKS. 113 szokat és azután mellőzve a rendes költségvetéstől való eltérések indokolását, a rendes szükségletek tételeit, majd a rendkivüli szükségleteket. Ekkor következnék a tábori, tüzérségi anyag beszerzésének folytatására kért 15 millió korona egyszeri rendkivüli szükséglet tárgyalása és utoljára a néhány rendkivüli hitel felhasználási és elszámolási határidejének meghosszabbítására, valamint az 1907. év rendes szükségleteihez kért 5,360.000 korona póthitelre vonakozó előterjesztésnek tárgyalása. Elnök : Méltóztatnak az előadó ur javaslatát elfogadni ? (Helyeslés.) Akkor ezen sorrendben folytatjuk a részletes tárgyalást. Következnek a válaszok. Okolicsányi László előadó : T. országos bizottság ! A hadügvminister ur a hadsereg elhelyezésére vonatkozólag felvilágosításokat adott az albizottságok által külön e czélra kiküldött szükebb körű albizottságnak. Ezefi elhelyezési albizottság jelentése alapján, a mely a hadügyi albizottság jelentésében közölve van, a következő határozati javaslatot vagyok bátor elfogadásra ajánlani (olvassa) : »Az országos bizottság tudomásul veszi a hadügy- minister által a hadsereg elhelyezésében történt változásokról előterjesztett jelentést és utasítja a közös hadügyministert, hogy e tárgyról a legközelebb egybehívandó országos bizottságnak is tegyen jelentést«. Elnök : Kíván valaki ehhez hozzászólni ? A mennyiben senki sem kíván hozzászólni, kérdem, méltóztatik-e elfogadni az albizottság javaslatát ? (Igen!) Ennélfogva azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a második válasz. Okolicsányi László előadó : T. országos bizottság ! A pótlovak beszerzésének tárgyában a hadügyminister ur által adott válaszok tudomásulvétele után az albizottság a következő határozati javaslat elfogadását ajánlja (olvassa): »Az országos bizottság tudomásul veszi a hadügyminister által a pótlovak beszerzésére vonatkozólag adott választ s utasítja a hadügyministert, hogy a hadsereg összes lószükségletét kizárólag tenyésztőktől és továbbtenyésztőktől szereztesse be s a tenyésztőktől beszerzendő pótlovak árát darabonként 800 koronában állapítsa meg ; a pótlovazás eredményéről pedig a legközelebb összehívandó országos bizottság elé is terjeszszen jelentést«. '^Hoffmann Hugó altábornagy, osztályfőnök : E határozati javaslat hozatalára a hadügyminister ur nem kíván semmiféle befolyást gyakorolni, csupán egy dolgot kíván a t. bizottság figyelmébe ajánlani, mielőtt a hozzájárulás ilyen formában megadatnék. A határozati javaslat arról beszél, hogy a tenyésztőktől beszerzendő lovak ára 800 koronában állapittatik meg. Már most maga a szándék, hogy a költségvetésben a lovak ára 800 koronával vétessék fel, nagyon alkalmas arra, hogy a ló- tenyésztés emeltessék, mert igy a hadügyminister urnák módjában lenne az eddig alacsonynak jelzett lóbeszerzési ár alapul való fentartása mellett a fenmaradó összeggel honorálni a tényleges ló- tenyésztést. Ha azonban odamegvünk a tenyésztők elé és nyíltan megmondjuk, hogy darabonként a lóért 800 koronát fizetünk, nem lesz többé olyan tenyésztő, a ki a lovat 700 koronáért adja ide, még ha rossz is. Másrészt senki sem fog igyekezni jobb lovat tenyészteni, mert tudja, hogy ugyanazt a pénzt kapja meg érte. Máskép áll a dolog, ha a tenyésztő tudja, hogy 800—900 és 1000 koronát is kaphat azért a lóért, a melyért, ha rosszabb, csak 700 koronát kap. A pénzügyi hatás az országra nézve teljesen ugyanaz. Az az akadály, a mely eddig állott fenn, hogy a tenyésztő nem tudta mindig értékesíteni a hadügyminis- teriumnál a lóanyagot, el van hárítva a hadügv- ministernek egy legközelebb kiadott rendeletével, a mely szerint a tenyésztők nemcsak előre megállapított időközökben, hanem bármikor állíthatják elő lovaikat. Ezzel teljesen kikerülhető, hogy a szegény kisgazda, ha megszorul, kénytelen legyen lekötni a lovát olcsó áron a kereskedőnél, ki azután a terminusos időben drága pénzen az avató-bizottságnak adja el a lovat. Ezután a kisgazda bármikor viheti a maga jó lovát és nem szorul többé erre a közvetítésre. Ezeket kérem, méltóztassanak meggondolni. Ha jól emlékszem, Szalay volt bizottsági tag ur, a ki lótenyésztési ügyekben szakember, szintén azt mondotta, hogy csak úgy lehet a lótenyésztést emelni, ha minőség szerint honorálják a lovakat. Tgy dolgoztunk 1907-ben is. Volt egy kisebb alapár, a mellett pedig honoráltuk jobb árral a jobb tenyésztést. Tényleg javult is lényegesen az eredmény. Ha 800 korona bocsáttatik átlag a rendelkezésünkre, úgy az eredmény még jobb lesz. Azért is vagyok bátor ezt szives figyelmükbe ajánlani, mert igy könnyebben volna keresztülvihető az osztrák kormány hozzájárulása is, mert annak is érdekében fekszik a lótenyésztés emelése. Sághy Gyula : Nézetem szerint az altábornagy ur felfogása értelmében át kellene alakítani a határozati javaslatot. Maradjon meg a 800 korona, de formuláztassék akképen, . . . Hoitsy Pál : Hogy ez legyen az átlagár ! Sághy Gyula : . . . hogy ez alatt átlagárat kell érteni, és hogy nem értelmezhető olykép, hogy minden lónak 800 korona legyen az ára. Lehet 700 korona és lehet ezer korona stb. Cziráky Antal gr.: E javaslathoz nem járulhatok hozzá, mert a magam részéről minimumképen kivántam megállapittatni 800 koronát, ö excellentiája felemlítette, hogy olcsóbb árért teljesen megfelelő lovat kapni nem lehet és igy nézetem szerint ennél a 800 koronánál meg kell maradni. Rosszabb lovat nem kell venni, hiszen az úgy sem felel meg. Hogy a kisgazda barmikor járulhasson a bizottság elé, a mint azt az altábornagy ur említette, nehezen vihető keresztül, mert hoF talál ja meg a tenyésztő az év bármely napján a bizottságot ? A magam részéről a határozati javaslat szövegének fentartását ajánlom. 15*
