A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

annak bizonyításául, hogy kész vagyok tekintetbe venni az itt felhangzott, még pedig nyomatékosan s mondhatom általánosan felhangzott kívánságokat, mindenesetre elvben és a gyakorlatban is'a kellő óvatosság megtartása mellett. Azt gondolom, ez iránvban nem fejezhetem ki magamat világosabban, mintha azt mondom, hogy ha nekem volna szerencsém ott azokon a padokon helyet foglalni, körülbelül én sem nyilatkoznám másképen. (Helyeslés.)

A különbség a helyzetben csak az, hogy en érzem minden izében következményeit minden lépésnek, a melyet teszek, másrészt körülbelül megvan mindenütt a contactusom is az ottani lakosság szükségleteivel és óhajaival, és tudom, milyen fokú az a bizonyos oldalról állított nagy türelmetlenség és óhaj, hogy bizonyos dolgok nagyon gyorsan történjenek. De másrészt vindi- cálom magamnak — egészen röviden mondva — azt az illetékességet, hogy a gyorsaság mértékét magam szabályozzam. S e tekintetben hivatkozhatni arra, hogy mióta hivatalban vagyok, bízvást mondhatom, időt nem vesztettem, mert az előkészítés stádiuma nehéz és sok munkát adott és ad most is.

Kilátásba helyezhetem azt és remélem, hogy a jövő delega ti ónak előterjesztendő jövő évi közigazgatási jelentésben a t. országos bizottság kielégítő jeleit és nyomait fogja találni annak, hogy a közbeeső időt is szorgalmasan felhasználtuk az általánosan kívánt irányban. (Helyeslés.)

Természetesen, eltekintve saját megfontolásomtól, legnagyobb súlyt helyezek arra a körülményre, hogy oly meleg szószólói akadnak annak, hogy a közszabadságok a megszállott tartományokban fokozatosan meghonosittassanak.

A mi az autonómiát illeti, arról Batthyány Tivadar gróf t. bizottsági tag ur megemlékezett és kérdést intézett arra nézve, hogy tulajdonképen mi az akadálya annak, hogy a mohamedánok ily hosszú idő óta nem képesek kijelölni az ó bizalmi férfiaikat. A mi a kiküldési módot illeti, erre szabályozó törvény, rendszabály nincs. Mert hiszen nóvumról van szó. De gyakorlati megoldást ez a kérdés már 1900-ban nyert, a midőn a mohamedánok kiküldték azokat a bizalmi férfiakat, a kik az egész mohamedán lakosság részéről tényleg elismertettek.

Most sem várunk mást, mint hogy' ugvanazt a módot kövessék. Azt megtalálták annak idejében, még pedig azért, mert ott, a mint más összeköttetésben már volt szerencsém bejelenteni, erős autonomicus községi érzület van. Minden község gyakorlatában van, — tapasztaljuk ezt már most is bőven más irányban, a mikor igénybe veszszük a községek hozzájárulását — bizalmi férfiakat megjelölni. Akkoriban előbb egy nagyobb bizottságot és azután egy szükebb bizottságot küldtek ki, minden kerület két tagot, tehát össze- sen 12 személyt jelöltek ki, a kikkel a kormány tárgyalt E_ tárgyalások 1902-ben megszakadtak. A következő időben nagy lehangoltság uralkodott,

és az emberek úgy fogták fel a helyzetet, hogy hosszú időre vége szakadt a dolognak, mert a nézeteltérések nagyon mélyrehatók voltak.

Én már régóta — újabban módom volt rá — megéreztettem és tudattam velők, hogy kész vagyrok az alkudozások fonalát felvenni ott, a hol elejtetett és hosszú ideig nem volt semmiféle mozgolódás. De most már van és gondolom, minden non putarem-től eltekintve, remélhetjük, hogy nemsokára meg fogják nevezni a mohamedán bizalmi férfiakat. Mert az általános hangulatot ne méltóz- tassék összetéveszteni az itt járt mohamedán küldöttség szereplésével. ( Élénk mozgás.)

Batthyány Tivadar gróf : Nem arról van szó! Burián István báró közös pénzügy minister : Csak azt constatálom, hogy ebben a jobb elemek képviselve nem voltak. Mi ezt tüzetesen tudjuk.

Sághy t. képviselő ur azt a kívánságát fejezte ki, hogy a panaszok tüzetesen vizsgáltassanak meg. Mondhatom, hogy ez amúgy is megtörténik. Az összes panaszok, melyek a kormányzatnak vagy másodsorban nekem személyesen tudomásomra jutnak, tüzetesen megvizsgáltatnak és az esetleges sérelmeket legjobb tehetségünk szerint corrigáljuk.

A mi pedig Bernáth Béla t. bizottsági tag urnák azt a felszólalását illeti, hogy a magyar érdekek elhanyagoltainak, ismételten bátorkodom arra hivatkozni, hogy a magyar érdekeket mi nem hanyagoljuk el és itt már, a mint egyszer egy ízben tettem, kérnem kell, hogy concret panaszokkal jöjjenek, mert hiszen iparkodásunk ellenkezőleg oda irányul, hogy mi Boszniában, a mennyire monarchiánk érdekei jönnek tekintetbe, a teljes paritast igyekezünk érvényesíteni a magyar és osztrák érdekekkel szemben és én ehhez a legszigorúbban ragaszkodom.

A mi pedig a szabadsajtot illeti, elég itt hivatkoznom a már tett kijelentésre, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat kész, és remélem, hogy a jövő év első felében lehetséges lesz azt élet beléptetni. ( Helyeslés.)

Batthyány Tivadar gróf : Engedelmet kérek ...

Elnök : A vitát bezártam. Személyes kérdésben kíván szólni a t. bizottsági tag ur ?

Batthyány Tivadar gróf : Az ügyrendhez. Az ügyrend értelmében minden bizottsági tagnak joga van kétszer felszólalni.

Elnök : De a vitát bezártam.

Batthyány Tivadar gróf: Kérem, hogy csak a mondatot befejezhessem. Sajnos, az elnök ur a minister ur felszólalása előtt már bezárta a vitát. A mivel eleje van véve annak, hogy mi a t. minister ur beszédére reflectálhassunk. Én tehát személyes megtámadtatás czimén kizárólag nem kérek szót, mert elismerem, hogy abban a néhány szóban, a mit elmondanék, nem tisztán személyes momentumok lennének tényleg felemlítve. Tekintettel azonban arra, hogy mielőtt a minister ur nyilatkozott, a vita bezáratott, engedelmet kérek a t. országos bizottságtól, hogy személyes kérdés czimén néhány szóval a személyes momentumokon túl kiterjedóleg is nvilatkozhassam. (Helyeslés.)