A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XX. ULKS. 1 (56 autonómiája Bosznia- és Herczegovinában tényleg meg van valósítva s tudtommal ez irányban teljes a megelégedettség a bosnvák es herczegovinai görög-keleti vallásuak között. Tudomásom szerint azok, a kik óhajtják az egyház és iskolai autonó­miát, főleg a muzulmánok. Ezekre nézve az igen t. pénzügyminister ur szives volt az albizottság­ban — ha jól emlékszem és jól értettem — ki­jelenteni, hogy ó igenis ad nekik autonómiát, sót alkalmat is adott nekik arra, hogy vele a bosnvák és herczegovinai kormánynyal tárgyaljanak, de mindeddig nem tudtak megegyezni az iránt, hogy kit bízzanak meg képviseletökkel. Hát én itt egy űrt látok, a melynek betöltését óhajtanám az igen t. minister ur részéről, űrt abban az értelemben : mi az oka annak, hogy ezek a bosnyák és hercze­govinai muzulmánok nem tudtak megegyezni valamely megbízottnak kiküldésében. Mert ennek két oka lehet. Az egyik az. hogy nem tudnak egymásközt megegyezni a megbízot­tak választásában, de lehet egy másik oka, hogy talán nincs szabályozva annak a módja, hogy miként válaszszák meg a küldöttjeiket, a kik autonómiájuk ügyében a közös pénzügyminis- terrel tárgyaljanak. Én tehát kérném az igen t. minister urat, méltóztassék engem és az egész országos bizottságot felvilágosítani, hogy minő módon kívánja a minister ur szabályozni, hogy a muzulmán lakosság a megbízottjait megválaszsza; van-e itt valami képviseleti eljárás szabályozva ? Mert ha szabályozva van, nem tudom elképzelni, hogy nagyobb akadályok lehetnének arra, hogy a muzulmán lakosság a maga bizalmi férfiúit kiküldje. Erre nézve tehát egyszerűen csak fel­világosítást kérek azzal, hogy ha itt valami aka­dályok vannak, méltóztassék ezeket az útból el­hárítani, hogy a tárgyalások mielőbb megkezd­hetők legyenek, mert én azokból, a miket látok, hallok és a miről értesülök, úgy látom, hogy első­sorban a muzulmán lakosság megnyugtatására az lenne szükséges, hogy ók a magok egyházi és iskolai autonómiájukat megkapják. Mindannyian kívánjuk ezt : jól méltóztatnak tudni, hogy még a hierarchicus szervezettel bíró katholicismus körében is igen erős az óhaj ez egyházi autonómia létesítése iránt ; hát még a muzulmánoknál, a kik egész fanatismussal ragaszkodnak a maguk vallási intézményeihez. A második kérdés vonatkozik a politikai és közigazgatási autonómia megvalósítására. Én, t. országos bizottság, elismerem azt, hogy meglehe­tős óvatosság, körültekintés szükséges e tekintet­ben, elismerem feltétlenül, hogy nem egyszerre, hanem fokozatosan kell e téren haladni, de más­részt tekintettel kell lenni azokra, miket bátor \oltam elmondani, hogy t. i. ez a két megszállott tartomány körül van véve alkotmányosan kormá­nyozott országokkal és provinciákkal, oly orszá­gokkal, a hol az alkotmányos jogokat épen a leg­újabb időkben rohamos mértékben fejlesztik és ni?' l^' körülmények közt igen természetes, hogy a jban a népben is kifejlődik a vágy az önkormány­zat, a közszabadsági intézmények iránt. Én tehát nagyon kérném az igen t. minister urat, hogy az ő szokott és ismert óvatosságát reducálja a legszük­ségesebbre, ne akadályozza a szükségen felül a közszabadsági intézmények meghonosítását, mert csak igy vagyunk képesek elérni azt, hogy Bosznia és Herczegovina lakossága bennünk igazán egy szabadságszeretó népet lásson és ne mondhassa azt, a mit itt az albizottsági üléseken valamelyik bizott­sági tag ur vádként felemlített, hogy az egyik autocraticus uralomból egyszerűen a másik alá kerül. Nekem mint magyar embernek, mint sza­badságszeretó embernek, a ld itthon a magyar nemzet legszélső rétegeinek is az általános sza­vazati jog alapján jogokat akarok adni az alkot­mányos élet terén, lehetetlen helyeselnem azt, hogy az absoluti-mus, az autocratismus egy perczig is tovább maradjon életben Bosznia és Herczegovinában, mint a hogy ezt a józan ész szük­ségessé tenné. Ajánlom Bosznia és Herczegovina közszabadsági intézményeinek fejlesztését. A javas­latot elfogadom. Zboray Miklós jegyző : Sághv Gyula ! Ság h y Gyula : T. országos bizottság ! A négyes egyesült albizottságban felmerült a boszniai költ­ségvetéssel kapcsolatban az a kérdés, hogy minő jogezimen foglalkozik a delegatio Bosznia és Herczegovinának ügyeivel. Én részemről azzal, a mit e tekintetben akkor ott Holló Lajos és Lovászy Márton t. képviselőtársaim kifejtettek, hogy t. i. gondoskodni kell arról, hogy az ország­gyűlés ellenőrizhesse, hogy a magyar kormány az ez ügyekbe való alkotmányos befolyását meg­felelő módon és mértékben érvénvesiti-e, teljesen egyetértek. Azonban el kell ismernem mégis azt, hogy jogilag Kmety Károly t. képviselőtársam­nak van igaza, mikor azt mondja, hogy a bosnyák ügyek nem képezhetnek közösügyeket, mert közös­ügy Magyarország szempontjából csak az, a mit törvényeink e részben közösnek nyilvánítanak. Már pedig a közösügyekre vonatkozó törvény előbb alkottatván meg, mint Bosznia és Hercze­govina occupatiója bekövetkezett, ezt természe­tesen közösügynek nem is állapíthatta meg. Azon­ban másrészről tagadhatatlan, hogy az európai mandátumot az occupatiora sem Ausztria külön, sem Magyarország külön nem kapta, hanem e kettős monarchia együttesen kapta. Az is tény, a mely elől nem zárkózhatunk el, hogy Bosznia és Herczegovina közigazgatása a t. közös pénz- ügyminister ur hatáskörébe utaltatott. Az is áll, hogy a közös ministerek működése, tehát a közös pénzügyminister ur működése is, a dele­gatio által kell hogy ellenőriztessék, miután nincs alkotmányos intézkedés abban a részben, hogy a közös ministerek a két parlament elé idézhetók s ott lennének felelősségre vonhatók. Mindaddig tehát, mig e részben megfelelő alkotmányos intézkedés nem történik, én részem­ről úgy czélszerüségi, mint különösen az alkotmá­nyos ellenőrzés hatályossága és közvetlensége szempontjából ezt a gyakorlatot nem difficultál-

Next

/
Thumbnails
Contents