A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

Will. fl.KS.

127

tengerészet vezetőségét, hogy ezen költségvetést nem őszintén terjesztette elő. Bocsánatot kérek, t. országos bizottság, ki van mutatva a 120 millió hat tételben, határozottan ki van emelve, hogy a csatahajók teste 23'3, a fegyverzet 14*7 millió koronába s a cirkáló 7 millió koronába fog kerülni. Az őszinteség hiányának vádja tehát nem érheti a tengerészet vezetőségét, mert mindezen számadatok benn vannak a költség- vetésben és benn vannak a tengerészeti albizottság jelentésében is.

Sághy t. bizottsági tag ur azt a megjegyzést tette, hogy a tengerészet költségvetése egy esztendő alatt 50°/o-kal emelkedett. Látszólag igaza van a t. bizottsági tag urnák, de a tény az, hogy a tengerészet költségvetése 1904-ben 52 millió volt. Ebből az 52 millióból, ismeretes okok folytán, a rendkívüli hitelre való tekintettel, 22 millió kiliasittatott.

Tehát a 22 millió helyett lett most beállítva nem 22, hanem csak 10 millió, mig tehát 1904-ben 52 millió volt a költségvetés, most 1907-ben még nem éri el ezen magasságot, hanem ez idő szerint csak 45 milliót mutat. Ez tehát csak látszólagos.

A mi a 34 milliót illeti, a melyet torpedónaszádokra és járművekre felvettünk, az egyik bizottsági tag ur kifogásolta, hogy még az el sincsen költve, máris uj igényekkel lép fel a tengerészet. Erre az a megjegyzésem, hogy ezen összeg azért nincs elköltve, mert nem folyósit- tatott idejekorán. Ez az egyedüli ok.

Végül azon megjegyzést is hallottam több bizottsági tag ur részéről, hogy haditengerészetünk teljesen osztrák intézmény és abban a magyar állam közjogi állása, a magyar államiság semmikép sem nyer kifejezést.

Tény az, t. országos bizottság, hogy a magyar elem a tengerészet tisztikarában nincsen ma Magyarország részesedésének megfelelő arányában képviselve. L)e najltóztassék elhinni, hogy leginkább a tengerészeti vezetőség sajnálja, hogy ez igy van. Hallottuk a hadügyi költségvetés tárgyalásakor egy igen előkelő helyről, hogy a magyar ifjúság nem keresi fel szívesen a katonai pályát és ha ez áll ott, t. országos bizottság, fájdalom, még inkább áll az a tengerészeire nézve, miután a haditengerészet a magyar nép eszmekörétől mégis távolabb esik, mint a katonai pálya. Mondom, ez egy sajnálatos tény, de utóvégre ezen segíteni a tengerészet hatáskörén kívül esik.

Az is tény, hogy a tengerészeinek legtöbb intézménye a másik állam területén fekszik. Ez is olyan dolog, a mi a geographiai fekvés következménye és ezen segíteni nem lehet.

Minden egyéb tekintetben méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a tengerészetnél a magyar államnak különállása épugy kidomborodik, mint minden egyéb közös intézményben. A haditengerészetnél az összes intézményekben ugyanazon szabályok állanak fenn, mint a közös hadseregben.

Azt hiszem, hogy miután ezen állításnak bővebb indokolását nem hallottam, ezen rövid megjegyzéseimmel végezhettem e kérdésekkel.

Végre, t. országos bizottság, legyen szabad azon határozati javaslatra nézve is nyilatkoznom, illetőleg erre nézve a tengerészet vezetőségének állását körvonaloznom, a melyet az albizottság előterjesztett, t. i. a második határozati javaslatra nézve, a mely úgy szól, hogy a jövő tanévtől kedve a fiumei tengerészeti akadémiában a magyar nyelv kötelezően tanittas- sék az összes növendékeknek.

Még egyszer hangsúlyozni kívánom mindenekelőtt, t. országos bizottság, hogy a tengerészet vezetősége teljes tudatában van annak a jogi különállásnak és azon előjognak, a mely a magyar nyelvet, mint a monarchia egyik államának törvényben lefektetett hivatalos állam nyelvét megilleti. A magyar nyelvet tényleg tanítják is az akadémián, de kötelező ez csakis a magyar anyanyelvüekre nézve; méltóztatnak ezt látni az évi jelentésből is, hol az ezen tantárgyban elért eredmények ki vannak mutatva. A magyar anyanyelvű növendékeken kívül részt vehetnek és tényleg részt is vesznek önként jelentkezők.

Hogy a magyar nyelv ilyen módon tanit- tatik az akadémiában, az az országos bizottság egyik régebben nyilvánított kívánságára történik. Hogy azonban a magyar nyelv az összes növendékek részére kötelezővé tétessék, erre csakis gyakorlati szempontból legyen szabad a következőket felhoznom. A tengerészeti akadémia, hogy a hadseregből vett hasonlattal éljek, a főreáliskola és az akadémia között álló intézmény, a mely négy évfolyama alatt nemcsak a humanitárius tantárgyakat tanítja egy főreáliskola terjedelmében, de a szaktudományokat is. Ennélfogva a tanterv már annyira tömött, hogy azt újabb tantárgygyal súlyosbítani alig lehetne : nyelveket illetőleg tanítják ott a horvát nyelvet, a legénység túlnyomó részének anyanyelvét, olasz nyelvet, franczia nyelvet, angol nyelvet és végül a német nyelvet ; igy egy újabb nyelv beillesztése lényegesen súlyosbítaná a tantervet (Zaj.) és különösen tekinte tel arra, hogy csak egy tengerészeti akadémiánk van, a monarchia másik állomából jövő növendékekre nézve talán nem is lenne méltányos.

Hogyha arról volna szó, hogy azon ifjak részére tétessék kötelezővé a magyar nyelv tanulása, a kik magyar állampolgárok, a tengerészeti vezetőség nagy készséggel hozzájárulna ehhez, azonban azt a határozatot, hogy az összes ifjak részére kötelező legyen a magyar nyelv, a haditengerészeti vezetőség elejteni kéri.

Ezekkel, t. országos bizottság, azt hiszem, megfeleltem az összes felhozott kívánságokra és kérdésekre és a haditengerészeti vezetőség ne-