A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVIII. ÜLÉS. 113 ter ur — kimutatásaiból látjuk — törekszik a magyar növendékek létszámát szaporítani. Hiszen a magyar honosoknál a jelentkezetteknek sokkal nagyobb arányszámát veszik fel, mint az osztrák honosoknál. Ebből tehát látjuk a had- ügyminister helyes törekvését ; de az nem áll a hadügyminister hatalmában, hogy a növendékek 42 százalékát magyar honosokból állítsa össze. Ezt csak úgy lehetne megtenni, ha az osztrák honosok bizonyos százalékát csakis azért utasítanák vissza, hogy meglegyen ez az arány. A határozati javaslatnak ez a rendelkezése tehát keresztülvihetetlennek látszik. Az alapítványi helyek betöltése már a delegatio nyári ülésezése alkalmával is részletes megbeszélés tárgya volt. Vannak közös kincstári alapítványi helyek, a melyek a quota arányában, 34 százalékos arányban töltetnek be magyar fiukkal; ezen felül a 42 százalékos arányig, vagyis az ujonczjutalék arányáig a magyar alapítványi helyek vétetnek igénybe. A hadügyminister tehát úgy is keresi a quota minket illető részének a növendékekben is biztosítását, hogy a felvételi vizsgára csak a magyar nyelvet biró honosok legyenek bocsáthatók, ez egyelőre nem teljesíthető, mert vannak olyan magyar honosok, nevezetesen katonatisztek gyermekei, a kik középiskolai tanulmányaikat osztrák középiskolában kezdik meg és — magyar honosok lévén — magyarországi hadapródiskolában vagy katonai alre ál iskolában kívánják folytatni. Ezeket tehát ettől miért zárjuk el ? (Felkiáltások: Magyar tisztikar kell!) Kérem, elértük már azt, hogy a hadapródiskolákban és a katonai reáliskolákban bizonyos tantárgyak magyar nyelven taníttassanak. Ezzel a magyar nyelvű tanítással kívánjuk elérni azt, hogy azok a növendékek, a kik bejöttek abba a katonai iskolába a magyar nyelv tudása nélkül, tanulják meg a magyar nyelvet; de kizárni őket csakis azért, mert, mint katonatisztek gyermekei, kénytelenek voltak a polgári középiskolának alsóbb osztályait ausztriai iskolában végezni, ez épen azt jelentené, hogy lehetetlenné teszszük rájok nézve a magyar nyelv megtanulását. Az a szám, a melyről itt szó van, amúgy is nagyon csekély. Lovászy Márton : A magyar honosoknak még a fele sem tud magyarul ! Okolicsányi László előadó: A nagyobb százalék az, a mely tud magyarul. A legtöbb növendék magyarországi alreáliskolából vagy al- gymnasiumból került a hadapródiskolába vagy reáliskolába, tehát annak a magyarországi középiskolában már kellett magyarul tudnia és csak igen csekély szám lehet az, a mely a magyar nyelv tudása nélkül jut oda. Mindezeknél fogva ajánlom a t. országos bizottságnak, hogy ezt a határozati javaslatot mellőzni méltóztassék. Elnök: Kíván még valaki szólni? Az 190C). évi budapesti delegatio naplója. Zboray Miklós jegyző: Zichy Miklós gróf! Zichy Miklós gróf: T. országos bizottság! Nem az imént felolvasott határozati javaslathoz, hanem a czimhez kívánok szólni. A mint már a hadügyi albizottságban szerencsés voltam kifejteni, nem fogadhatom el ezt a tételt, nem legalább is abban az összeállitás- ban és összetételben, a melyben itt a költség- vetés feltünteti. Ne méltóztassanak engem félreérteni. Nem azért nem akarom elfogadni a tételt, mert e czélra egyáltalában költségeket megszavazni hajlandó nem vagyok, hanem azért, mert nem tartom magamat feljogosítva ezen a helyen és ilyen czimen költségeket megszavazni. Én a költségeket ott szavazom meg, a hol azok megszavazására magam feljogosítva érzem : t. i. az országgyűlésen. T. országos bizottság ! A véderőtörvény azt mondja, hogy 17-ik életévének betöltése előtt senkit sem, még a felvételre önként jelentkezőt sem lehet besorozni. Az alreáliskolák növendékei nem katonák, tehát az ezek neveltetésére fordított költségeket nem lehet közösügynek tekinteni ; még kevésbbé lehet közösügynek tekinteni a wittenbergi katonai árvaház növendékeinek neveltetése körül fen- forgó költségeket, legkevésbbé pedig a wieni és a soproni leánynevelő intézetek növendékeinek neveltetése körül felmerülő kiadásokat. Ezek nem képezhetnek közösügyet. Az 1867 : XII. t.-cz. 37. §-a a delega- tiókról intézkedvén, igy szól (olvassa): »E bizottságok hatásköréhez csak azon tárgyak tartozhatnak, melyek a jelen határozatban mint közösek határozottan e bizottságokhoz vannak utasítva ; ezeken túl a bizottságok intézkedéseikben nem terjeszkedhetnek.« T. országos bizottság ! Ebben a tételben voltakepen közös és nem közös költségek vannak commassálva, tehát addig, a mig ezeket a költségeket szét nem választják, nem vagyok hajlandó és nem érzem magamat feljogosítva, hogy az ezekre vonatkozó költségeket megszavazzam. Elnök: Kíván még valaki szólni? Zboray Miklós jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. országos bizottság! Az, a mi Kmety t. bizottsági tagtárs ur indítványában van, körülbelül vág azzal a felfogással, a melynek én délelőtti felszólalásomban kifejezést adtam. Most csupán az előadó urnák néhány állítását, melyek szerintem tévesek, kell kiigazítanom. Itt ugyanis nem arról van szó, t. országos bizottság, mintha mi némely kivételt nem akarnánk statuálni azzal, hogy azt mondjuk : engedtessék meg, ha véletlenségből előfordult, hogy külföldön vagy Ausztriában volt katonatisztnek gyermeke jelentkezik, a ki magyarul nem tud, hogy az felvétessék. Mert ha igy járunk el, nem jutunk előbbre. 15
