A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
107 gyár anyanyelvű és 500, a ki más anyanyelvű, bár magyar honos. Ez az arány is kedvezőtlen. Magyarországon kétszer annyira venni a többi anyanyelvűt, nem quadrál, különösen ha a horvátországiakat külön számítjuk. De nem is az az irányadó, hogy magyar anyanyelvű legyen, de fódolog, a melyre súlyt kívánok helyezni és azért is szólaltam fel, hogy Magyarország területén levő tisztképző intézetek mást, mint a ki a magyar állam nyelvét bírja, ne vegyenek fel, hiszen az illetők úgy is előzőleg iskolába jártak, kellett valamely alsó polgári iskolát, vagy a magyar állam más intézetét járni ok. Azáltal, hogy más nyelvüeknek felvételét lehetővé teszszük, azt érjük el, hogy osztrák honosok gyermekei kerülnek be ; tisztelem, becsülöm Ausztria állampolgárait, de a magyarországi katonai intézetek nem arra valók, hogy osztrák honpolgárok fiait neveljük Magyar- ország, a magyar contingens részére. A tiszti állomány tekintetében akkor az a szám, hogy 14.000 tisztből csak 2.000 tiszt a magyar anyanyelvű, nem fog megváltozni. Csak akkor remélhető ez, ha magyar katonai intézetbe csupán oly növendéket veszünk fel, a ki a magyar állam nyelvét tudja. Nem mondom, hogy csak magyar anyanyelvű veendő fel, de bírja az állam nyelvét, hogy azután a katonai szolgálatot teljesíteni tudja. Positiv indítványt ebben a tekintetben nem teszek, nem akarom megzavarni most a dolgot, csak felhívom a hadügyi kormány figyelmét, hogy a felvételnél magyarországi intézeteknél méltóztassék arra figyelemmel lenni, hogy a kiket felvesznek, tudják már a magyar állam nyelvét. Nem azért, mintha később meg nem tanulhatnák, de mert nem akarom, hogy magyarországi intézetbe osztrák honos vagy más állampolgár is jöjjön, arra nincs szükség, mert Ausztriában megtalálják a tanintézeteket, a magyarországiakat tartsuk fenn a magyar ifjaknak. Ha igy lesz, akkor az a felhívás, a melyet a vezérkari ezredes úrtól hallottunk a hadügyminister ur nevében, és a melyet elfogadunk és ismétlünk, hogy a magyar állampolgárok fiai menjenek katonai pályára, eredményessé válik, de most nem mehetnek, mert azok a kincstári helyek nagyrészt másokkal le vannak foglalva, osztrák katonai tisztek gyermekei, vagy mások részére. Ezeket kívántam előadni. Elnök : Kíván még valaki szólni ? Zboray Miklós jegyző : Bakonyi Samu ! Bakonyi Samu : T. országos bizottság ! Ennél a határozati javaslatnál méltóztassék megengedni, hogy az igen t. vezérkari ezredes urnák a t. hadügyminister ur nevében adott válaszára néhány rövid megjegyzést tegyek. Az ezredes ur készséggel elismeri, hogy a tanintézetek elhelyezése tekintetében aránytalanság volt a múltban. Ezen elismerése kapcsán kilátásba is helyezte, hogy a jövőt illetőleg XVIII. olyan intézkedések tétetnek és már részben tétettek is, a melyek ezt az aránytalanságot lejebb szállítják. T. országos bizottság ! Én ezt a választ tudomásul veszem, de az aránytalanság lejebb szállítására vezető módozatoknak helyességét nem egészen ismerem el. Mi nem annyira azt kívánjuk, t. országos bizottság, hogy az Ausztriában lévő intézetek száma csökkentessék, mint inkább azt óhajtjuk, hogy a magyarországiak száma szaporittassék. A mi törekvésünk ugyanis, t. hadügyminister ur, arra irányul, hogy Magyar- országon is minden fegyvernemben állíttassák fel szakiskola. Nagyon kevés satisfactiót nyújt tehát nekünk az az értesítés, hogy a wieni tüzérségi hadapródiskolával fel fognak hagyni, ellenben egy Magyarországon felállítandó tüzérségi hadapródiskolának még csak a gondolatával sem méltóztatnak foglalkozni. És igy vagyunk az utász- és a lovassági hadapródiskolával is. T. országos bizottság ! Én az aránytalanság megszüntetésének azt a másik, a mi igényeinket sokkal inkább kielégítő módját kívánom hangsúlyozni, a mit már voltam bátor kifejezni, hogy minden fegyvernembeli katonai szakiskola, a műszaki katonai akadémiától kezdve egészen a tüzérségi, utász- és lovassági hadapródiskoláig, Magyarországon is állíttassák fel. Ezzel kapcsolatban, t. országos bizottság, méltóztassék nekem megengedni, hogy röviden utaljak arra, a mit már az albizottságban voltam bátor hangsúlyozni, hogy annak, miként a magyar nyelvi oktatás nem mutat fel olyan eredményeket, a minőket mi kívánatosaknak tartanánk, fő okát abban látom, hogy a tantervben épen azon tárgyak nem adatnak elő magyar nyelven, a mely tantárgyak magyar nyelven való előadása a magyar nyelvi oktatás eredményének fokozását leginkább biztosítaná : t. i. a történelem és a természetrajz. És mert ez igy van, ebből következik az a nagyon szomorú eredmény, a mit különösen a IV. osztálybeli növendékek számának és azok közül a magyar nyelvben tökéletes, jeles előmenetelt tanúsítók számának összehasonlításából állapíthatunk meg. Nagyon jól tudom, t. országos bizottság, hogy ezzel szemben az az ellenvetés fog felhang- zani, hogy hiszen ez a tanterv még rövid idő óta lévén hatályban, épen a negyedik osztálybeliek között érvényesülhetett a legkevésbbé. Én azonban, t. országos bizottság, azt hiszem, hogy sohasem is fog olyan mértékben érvényesülni, a mint azt mi jogosan megkívánhatjuk, ha csak a tanterv nem fog akként módosíttatni, hogy a magyar előadási nyelv kitérj észté tik azon két tantárgyra is, a mely legalkalmasabb a nyelv- tanulás fejlesztésére. Az eredmény, melyet a negyedik osztály feltüntet, az, hogy 671 negyedosztályu növendék közül — a gyalogsági hadapródiskoláról beszélek — 115 tud teljesen magyarul. Ha ehhez hozzáÜLÉS. 14*
