A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVIII. ÜLÉS. iÔâ hère esnek. Erre válaszolólag viszont Nagymél- tóságod hivatali előde idézett átiratában kijelentette nekem, »hogy a hadügyi igazgatás erre vonatkozó álláspontja teljesen egyezik az általam képviselt felfogással«. A magyar kormány állandóan az ipari beszerzésekről tárgyalt a hadügyministeriummal, természetesen az ipari quotába való beszámítást értette, a mint máskülönben nem is lett volna semmi értelme annak, hogy csak oly feltétel alatt egyezett bele a munkabérekre vonatkozó rendelkezésnek a Megállapodásokból való kihagyásába, ha ez a gyakorlatban az 1904. évi megállapodások idevonatkozó része értelmében kezeltetik, mire nézve várta az idézett átirat szerint Nagyméltóságod hivatali elődje megnyugtató nyilatkozatát. Ha azonban ez a nyilatkozat úgy ér tel - meztetik most, — mint az Nagyméltóságodnak az osztrák kereskedelemügyi minister úrhoz intézett legutóbbi átiratából kitűnik, — hogy ezek a bérek nem az ipari quotába, hanem az általános quotába számíttatnak bele, úgy itt Magyarország rovására oly értelmezés történnék, mely a jogos magyar érdekeket érzékenyen sértené, a mit szükségesnek tartok ezennel Nagyméltóságod nagybecsű tudomására hozni. A munkabérek kérdése kihasittatván most már a Megállapodásokból, külön tárgyalandó közöttünk, és ha e részben félreértés esete forog fenn, úgy kérem annak tisztázását, mert köte- lességszerüleg kijelentem, hogy a magyar kormány egy pillanatig sem értette sem az április 6-diki tanácskozáson a kadügyministerium elnöklő képviselője által tett kijelentést, sem Nagy méltóságod hivatali előde idézett átiratának erre vonatkozó részét másként, mint úgy, hogy az ipari munkabérek az illető állam ipara terhére esvén, egyebekben az ipari quota felosztásánál nem vétetnek számításba, és nem is érthette ezt másképen, mert az említett értekezleten az eddigi gyakorlatra történt hivatkozás, a mit nem értelmezhettünk másképen, mint az 1904. évi megállapodások értelmében, melyekre nézve nagyméltóságod hivatali előde ismételten kijelentette, hogy addig, mig a két kormány a hadseregszállitások kérdésében meg nem egyezik, az 1904. évi megállapodások hajtatnak végre. Midőn tehát erről az álláspontomról Nagyméltóságodat ezennel tisztelettel értesíteném, egyúttal engedje kérnem, hogy méltóztassék módját ejteni a szóban levő Megállapodások azon téves és inindenekfelett egyoldalú magyarázata helyesbítésének, melyet az osztrák kereskedelemügyi minister úrhoz intézett és velem másolatban közölt átirata tartalmaz, és a melyre nézve sajnálatomat kell kifejeznem, hogy velem előzetesen nem méltóztatott érintkezni; valamint méltóztassék gondoskodni arról, hogy a hadi- tengerészet vezetősége tartózkodjék hasonló magyarázat és felvilágosítás nyújtásától. Végül tisztelettel kérem Nagyméltóságod nagybecsű mielőbbi közlését, mert tartok attól, hogy ez az ügy a magyar országgyűlésen nagyon kellemetlen tárgyalásokra fog alkalmat adni, a mit épen a hadsereg érdekében óhajtanék mindenképen elkerülni, különös tekintettel azokra a nagy érdekekre, melyek a hadsereg tekintetében megoldásra várnak. Fogadja stb. decz. 17. Kossuth.« (Élénk helyesléi és éljenzés.) Elnök: Kiván-e még valaki szólni? Zboray Miklós: T. országos bizottság! Örömmel hallottam és láttam, hogy a kereskedelmi ministerium fentartja azt az álláspontot, a, mely a mi jogos érdekeink megóvását czélozza. Én azt hiszem, hogy ezt az álláspontot mindenki elfogadja és örömmel járul hozzá az egész delegatio ahhoz, a mit az államtitkár ur itt szives volt mint a ministerium álláspontját jelezni. Én csak azt kívánom még megjegyezni, hogy midőn először szó volt ezekről a megállapodásokról, engem némileg gondolkozóba ejtett az, hogy miért kellett bizalmasoknak ezeknek a tárgyalásoknak lenniök, és miért kellett mondhatni titokban történniük? Mert én azt látom és úgy érzem, hogy akár nyilvános, akár titkos legyen az a tárgyalás, ahhoz kétség nem fér, hogy a legcsekélyebb az, a mit a magyar ipar érdekében tehetünk, hogy azt az álláspontot, a melyet a kereskedelmi minister elfoglalt, megálljuk és megvédjük. Teljesen hozzájárulok ahhoz a felfogáshoz, a mit Chorin ő méltósága itt előadott, hogy ezek lezár tacták, melyekhez hozzászólás nincs. Azonban kénytelen vagyok a magam részéről, de azt hiszem, az egész delegatio nevében szólhatok, kijelenteni azt, hogy akárki próbál ahhoz hozzányúlni, abból az álláspontból, melyet már elfoglaltunk, sem titkos, sem nyilvános gyűlésen egy hajszálnyit sem engedünk. Ha odaát Ausztriában a mi jó barátaink megtámadnak minket és kormányukat felelősségre vonják, jogtalanul teszik, mert azt az abusust, hogy a magyar ipar silány módon részesedjék akkor, mikor oly vér- és anyagi áldozatokat hozunk, mint a múltban, tovább tűrni nem fogjuk és nem engedjük. Ezt kívántam kijelenteni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kiván-e még valaki szólni? Nagy Ferencz : Csak egy dologra vagyok bátor még utalni azon beszédből, melyet az osztrák kereskedelemügyi minister tartott, és a melyre vonatkozik a mai tárgyalás. Ott t. i. az is van, hogy évenkénti repartitio, illetve compensatio kell hogy történjék és hogy az osztrák kormány azért is helyezett súlyt arra a megállapodásra, nehogy, ha egyik esztendőben a magyar ipar kevesebbet kapna, a jövő esztendőben esetleg Magyarország részéről kárpótlás követeltethetnék. Mikor ez a megállapodás történt, az évenkénti elszámolás és repartitio tekintetében nekünk az volt az álláspontunk,
