A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
82 XVII. ÜLÉS. a hadsereg a fegyvernek szolgálaton kiviil való viseléséről lemondjon. Nagyon komoly törvénytelen állapotokra akarok még csak néhány szóval rámutatni, a melyeket nem volt alkalmam a hadügyi albizottságban érinteni. Ezekkel szemben az albizottság jelentését nem tartom egészen kielégiten- dőnek. Ilyen mindenekelőtt a hadügyminister ur elnevezésének, illetőleg czimhasználatának kérdése. Azzal ütik el most már, — gondolom több év óta e kérdést, hogy a császári leirat Reichskriegsministernek nevezi a közös hadügyminister urat, úgy neveztetik ki, nem használhatja tehát mindenkor a közös hadügyminister elnevezést. A császári leiratot tisztelem, de csak, a mennyire kell. A magyar törvényben, a magyar törvényhozás akaratában a császár, illetőleg a király akarata is benne van. A törvény sokkal több, mint császári leirat. A törvénynyel ellentétes császári leirat semmis és nem kötelező. Az 1867 : XII. t.-cz. közös had- ügyministernek nevezi ő excellentiáját, a hadügyminister urat és azt hiszem, a törvénynek köteles engedelmeskedni minden huzódozás nélkül. Nem lehet erre mentség, hogy a törvényben megállapított czimet nem használja. Bátor vagyok arra utalni, hogy a törvényben megállapított elnevezéssel ellenkező czim használata törvénysértés, a melyért a törvény értelmében a t. minister ur, ha továbbra is ezen az állásponton megmaradna, ezen delegatio előtt jogi felelősséggel is tartozik. Ebben tárgyalások nem folyhatnak, vagy ha folynak, tökéletesen félreismerik az alkotmányjogi helyzetet és a kérdés természetét. Ha egyszer az ő Felsége szentesítette magyar törvény közös hadügyminister- ről beszél, itt semmi körülmények között tárgyalásokra a dolognak tisztázása végett szükség nincs. A törvényt tessék megtartani. Egy további komoly törvénytelenség, a melynek jogi természetére vonatkozólag, ugy- látszik, megint nemcsak a közös ministeriu- moknál, de a magyar kormánynál is meglehetős félreértések és helytelen felfogások uralkodnak : a hadsereg czimerének és jelvényének kérdése. Megint bizottságolnak, azt hallom, történettudósokat is meg fognak hívni. Mit keresnek ott a történettudósok ? Nagyon tisztelem őket ott, a hol az ő tudományukra csakugyan szükség van ; de annak megállapítására, hogy mi a magyar állam czimere és lobogója, történettudósok kutatásaira és szakvéleményeire szükség nincs. Mi a törvény alapján, Magyar- ország államiságának alapján állunk. Soha semmiféle más czimert, mint a magyar állam czimerét és lobogóját, hadseregünk czimeréül és lobogójául el nem ismerünk. De ez meg van állapítva. Hogy a magyar szent korona országainak egyesitett czimere micsoda, meg van állapítva törvénynyel és rendelettel; e tekintetben kétségek nem merülhetnek fel. Vagy talán azt is meg akarják állapítani történészekkel, hogy piros-fehér-zöld-e a magyar lobogó ? Éppen ennélfogva, mert ez a kérdés élő törvény szerint tisztázva van, mi a magyar hadseregben, mint az egész hadsereg kiegészitő részében — az úgynevezett közöshadseregről beszélek tehát, vagyis a 67-es értelemben való magyar hadseregről — czimerül és lobogóul semmi más, mint a magyar állam czimerét és lobogóját el nem ismerhető és semmiféle közös, semmiféle együttes, semmiféle combinált. semmiféle összefoglalt czimereket mi a magyar állam haderejére vonatkozólag hadi lobogóul el nem fogadhatunk. Sokkal inkább méltóztassék a sárga-fekete szint, a császári czimert : a kétfejű sast megtartani, semmint valami olyan mixtum compositummal állni elő, a mely ellenkezik az élő törvényes joggal és a magyar államisággal. A mostani színről és jelvényről legalább tudja mindenki, hogy törvénytelen. Tudjuk, hogy ő Felsége is kijelentette, és ő excellentiája Széli Kálmán is úgy nyilatkozott legmagasabb helyről nyert felhatalmazás alapján, hogy a mai czimer és lobogó nem felel meg a 67-es alapnak. T. országos bizottság ! A közös hadügyminister ur felelősségével kapcsolatban hozom fel ezeket. A közös hadügyminister ur ugyanis felelős nekünk azért, hogy Magyarország élő joga a magyar hadseregben, mint az egész hadsereg kiegészitő részében végrehajtassák. Jogi felelősséggel tartozik nekünk a közös hadügyminister ezért. És bármiféle bizottságoltatási eljárást se méltóztassék e tekintetben követni, mert Magyarországon eziránt semmiféle kétség nincs, mert Magyarország tudja, hogy melyik az a lobogó és melyik az a czimer, amely a magyar katonaságot az 1867 : XII. t.-czikk értelmében megilleti. (Igaz! Úgy van!) A t. országos bizottság engedelmével pár perczig beszélek még erről a dologról és a módozatokat is érintem. (Halljuk! Halljuk!) Ha talán valami kétség volna jogainkat illetőleg, kijelenthetem, hogy a magyar hadtestek többsége képezi azt a kiegészitő magyar hadsereget és a hozzájuk tartozó magyar katonai intézetek, a melyet a törvény értelmében Magyarországból egészítenek ki. Hát ilyen magyar hadtest képezi az exercitus Hungaricust, a kiegészitő magyar hadsereget. Ennek a hadseregnek kétféle lobogója : osztrák és magyar nem lehet, ennek lobogója csakis a magyar állami lobogó lehet, czimere pedig csak a magyar állam czimere. (Igaz! Úgy van ! Helyeslés.) Én legalább részemről semmiféle más megoldásba bele nem megyek. Addig, a mig közös hadsereg van és vannak olyan katonai szervezetek, a melyek úgy az osztrák kiegészitő résznek, mint a magyar kiegészitő hadseregnek közös hatóságai és szervei, addig méltóztassék a két állam czimerét együt-
