A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XV. ÜLÉS. 29 nemzetben a hadsereg iránt általánosan élő bizonyos idegenkedésnek, csaknem azt merném mondani : ellenszenvnek. Ennek okai egyrészt gazdaságiak, másrészt politikaiak vagy közjogiak. Gazdasági tekintetben megszoktuk a hadseregre hozott áldozatokat egészen idegen czélra, ránk nézve közömbös intézmény érdekében hozott áldozatoknak tekinteni, a melyekből semmi hasznunk, a melyekből nekünk semmi meg nem térül, a melyek ránk nézve el vannak veszve, gazdaságilag improductivak. Politikai tekintetben pedig hozzászoktunk ahhoz, hogy magát a hadsereget idegen intézménynek tekintsük, mert annak egész belső élete, külső megjelenése összes politikai és közjogi intézményeinkkel, múltúnkkal, hagyományainkkal, eszméinkkel és törekvéseinkkel nemcsak összhangban nincs, hanem határozottan éles ellentétben van. (Igaz ! ügy van !) Ezen az állásponton, mindnyájan érezzük, segíteni kell. Azokat az ellentéteket, a melyek a nemzet és a hadsereg között fennállónak, megszüntetni, a még mindig létező ellenszenvet eloszlatni, a nemzetnek visszaadni a hadseregét és a hadseregnek megszerezni a nemzet szere- tetét és rokonszenvét : (Elénk helyeslés.) ez volna egyik legszebb és legnagyobb czélja mindazoknak, a kik igazán akarják és kívánják hazánk belső életének békés fejlődését, az Ausztriával való barátságos viszony fentartását és igazán súlyt helyeznek a monarchia tekintélyének és hatalmi súlyának kifelé való biztosítására. E czél elérése talán, mint minden nagy feladat, nehéz- 'ségekbe ütközik, talán hosszabb időt, bizonyos czéltudatos, magasabb nézőpontból vezetett előkészítő munkát követel meg, de addig is, a mig e czél eléretik, kötelességünk a hadügyi vezetőség egész működését ezen czél szempontjából bírálat alá venni és azt vizsgálni minden iztéz- kedésében, hogy ezen czél felé közelebb visz-e bennünket vagy nem. Ebből a szempontból vizsgálva a hadügyi vezetőség működését, azt találom, hogy gazdasági téren olyan irány, olyan törekvés nyilvánul meg a hadügyi vezetőségben, a mely a legszebb reményekre jogosít minket és a melynek már is vannak gyakorlati eredményei. Ha azt a jelentést, melyet a hadügyi albizottság nevében volt szerencsém a t. országos bizottság elé terjeszteni, át méltoztatnak nézni, abban közölve vannak azok a megállapodások, a melyek a magyar kormány és a had ügy minister ur között a hadsereg és a haditengerészet ipari szükségleteinek beszerzésére vonatkozólag létrejöttek, s a melyekről a mai ülés elején napirend előtt is szó volt. Ezeknek a megállapodásoknak lényege tulajdonképen az, hogy a hadsereg és haditengerészet az ipari czikkekben mutatkozó szükségleteit azon államoktól szerezze be, a mely államok ezt a hadsereget és haditengerészetet fentartják, még pedig szerezze be ezen államoktól abban az arányban, melyben a két állam mindenike a hadsereg és haditengerészet fentartásához hozzájárul. ( Helyeslés.) Mikor ezeknek a megállapodásoknak végrehajtását mi a jövőben elvárjuk és megköveteljük, akkor tulajdonképen nem tettünk egyebet, és ezen megállapodások létrehozatala által a kormány sem tett egyebet, mint hogy egy évtizedek óta fennállott igazságtalanságot, a mely Magyar- országot sok millióval károsította, helyrehoztunk, helyrehoztunk pedig úgy, a mint a kereskedelemügyi államtitkár ur az előbb jelezte, hogy nem is kívántunk a múltban szenvedett károsodásokért recompensatiót, hanem csak a jövőben való károsodást, megrövidítést kívántuk kizárni. Nincsen tehát senkinek joga és oka ezen megállapodások miatt akár nekünk, akár a hadügyministeriumnak szemrehányásokat tennie. Mert mi Ausztriának az érdekeit vagy jogait a legkisebb mértékben csorbítani nem kívánjuk. Többet ezen a téren igénybe venni nem akarunk. mint a mi bennünket a hadsereg és hadi- tengerészet költségeihez való hozzájárulásunk arányában természetszerűleg .... Sághy Gyula: Jog szerint! Okolicsányi László előadó: . . . megillet. A jelentésben méltóztatik megtalálni a nyerstermények beszerzésére vonatkozólag a had- ügyminister ur eljárásának ismertetését is. S ebből méltóztatik meggyőződni, bogy a hadügy- minister ur teljesen magáévá tette azon immár évtizedek óta általunk és elődeink által folytonosan hangoztatott elvet, hogy a hadsereg számára szükséges nyerstermények mennél nagyobb mértékben szereztessenek be közvetlenül a termelőktől, mert csakis ezáltal nyújthat a hadsereg ellátása egyúttal a magyar mezőgazdaságnak igazán hathatós és megérdemelt támogatást. ( Helyeslés.) Méltóztatik a jelentésben megtalálni azon intézkedéseket is, melyeket a hadügyminister ur a pótlovak beszerzése iránt tett és méltóztatik ebből látni, hogy eltekintve attól, hogy a pótlovak a hadsereg részére ma is több mint háromnegyed arányban Magyarországból szereztettek be, a hadügyminister intézkedik, hogy ezen pótlovak mennél nagyobb mértékben köz- vetetlenül a tenyésztőktől szereztessenek be; sőt olyan intézkedéseket tesz a hadügyminister ur, melyek magának a lótenyésztésnek fejlesztésére, a melegvérű lovak tenyésztésének fellendítésére, előmozdítására, jó magánménesek fentartására és szaporítására fognak vezetni. Ha ezeket az intézkedéseket és az ezekben megnyilvánuló irányt vizsgáljuk, akkor kifejezést adhatunk annak a reményünknek, hogy mihelyt ezek hatása érezhetővé lesz a közvélemény a gazdasági kérdésekben csakhamar meg fog barátkozni a hadsereggel és hogy a közvéleményben tért fog foglalni az a felfogás, hogy azok a milliók, a melyeket a hadseregre
