A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XII. ÜLÉS. 15 tel együtt kivetni és beszedni.« Itt expressis verbis benne van, hogy szentesittetik. Nem törvény, de szentesittetik. Ezen elvi kijelentés után imént beadott indítványomat módosítom ekként (olvassa): »Módosítás az indítványhoz. A bizottság a négy albizottság jelentésében foglalt határozatot elfogadja a nélkül, hogy az indokolást magáévá tenné.« A másikat pedig visszavonom. (Helyeslés.) Zboray Miklós jegyző : Batthyány Tivadar gróf ! Batthyány Tivadar gróf: T. országos bizottság! Felszólalásom egy része elesik azáltal, hogy Rakovszky István t. bizottsági tag ur most előbbi indítványát visszavonta, s nézetem szerint helyesen egy másikkal pótolta. Mert bocsánatot kérek, akár helyes, akár nem helyes annak a bizottságnak jelentése, hogy azután egy felsőbb fórum módosítsa az alsóbb fórumnak jelentését, az oly logicai absurdum lenne, a melyhez bla- mage nélkül ezen országos bizottságnak hozzájárulnia lehetetlen. Az ellen, hogy ezt ki méltóztassanak jelenteni, semmi kifogásom nincs. De megvallom, alig volt fontosabb törvényjavaslat, melyet a ház letárgyalt s a melyet én magamévá tettem, hogy annak indokolását is elejétől végig szintén magamévá tettem volna. Mindenesetre szokatlan eljárás, hogy itt egy bizottsági jelentés módosítása iránt egyáltalán indítvány terjesztetik elő. A mi magát a kérdést illeti, az úgynevezett indemnités tárgyalása jogot adna arra, hogy az ezen országos bizottság hatáskörébe tartozó összes ügyekkel foglalkozzunk, azokat itt szóvá tegyük. Erre nézve nem akarom a mélyen t. országos bizottság idejét hosszasabban igénybe venni, csak egy-két megjegyzést kívánok tenni, különösen azon kérdésre nézve, a melyet előttem szólott igen t. barátom Okolicsányi László felhozott, s a mely vonatkozik az osztrákoknak velünk szemben elfoglalt álláspontjára. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. országos bizottság, én először és mindenekelőtt tartózkodom attól, hogy a nyugati Culturvolkok terminológiájáról, a melyről volt alkalma a t. országos bizottságnak az elmúlt nyáron Becsben is bő tapasztalatokat szerezni, hogy mondom az osztrák, nyugati Cultur- volkok eljárásáról és parlamentáris niveaujáról véleményt alkossak. Ez teljesen Ízlés dolga. Mi szegény keleti barbár népek, a mi műveltségünk természetesen egész más lévén, a mi szótárunkban ilyen terminológiát itt ezen termekben, a törvényhozás termeiben nem ismerünk. (Úgy van ! Élénk helyeslés.) Azonban, t. országos bizottság, ámbár ízlésemmel ezek a dolgok meg nem egyeznek, mégis nagyon örvendek, hogy Ausztriában ellenünk már ilyen hangnemben küzdenek. Örvendek ezen két szempontból. Az egyik szempont az, hogy a mélyen t. osztrák testvérek már a komoly argumentumokból kifogytak, mert ha ki nem fogytak volna, ilyen argumentumokkal ellenünk nem jönnének. A másik, a miért ennek igen örvendek, az, hogy ebben nap nap után újabb bizonyítékokat találok a mellett, hogy helyesen tettem, midőn a 67-es alapot ott hagytam és ráléptem a personalis unióra. Ezt ugyanezen tények és tapasztalatok indokolják. Valahányszor csak a legkisebb lépéssel közeledünk a a paritas felé, rögtön felhangzik Ausztriában a Los von Ungarn. Nekem igen kellemes és örvendetes, hogy ez Ausztriában mind gyakrabban elhangzik, mert majd megszokják az igen t. osztrák testvérek, ugyanúgy, mint egy kisebb kérdésben, az annak idején fennállott osztrákmagyar Lloyd kérdésében, a melyben mi éveken át törekedtünk, hogy szabaduljunk a közösségből, és Ausztria a maga folytonos tulkövetelé- sével végre maga volt kénytelen a tengeri hajózás közösségét az osztrák-magyar Lloydban megszüntetni és a közösség megszüntetését követelni. És mi volt az eredmény ? Az, hogy Ausztria tengeri hajózása azóta fellendült és Magyar- ország tengeri hajózása és kereskedelme szintén fellendült. Ez a példa is azt mutatja, hogy jól teszik az igen t. osztrák testvéreink, csak szidjanak bennünket mennél hangosabban, mennél nyersebben, mert a végén a Los von Ungarn-t ők fogják megérlelni. De van egy más momentum is, a mely engem arra késztet, hogy mindinkább meg legyek nyugtatva az iránt, hogy helyesen jártam el, midőn a 67-es alapot elhagytam s ez épen azon vita, a mely ezen kérdés körül forog. Napok óta tanácskoznak az urak, legkiválóbb közjogászaink a felett, hogy tulajdonképen az 1867 : XII. t.-cz. alapján kell-e indemnitást, itt kell-e, amott kell-e kérni, e felett tanácskoznak az urak. Széli Kálmán: Előttünk világos volt mindig! Balthyány Tivadar gróf: Bocsánatot kérek, én meghallgattam a mélyen t. országos bizottsági tag urat; ha parancsol közbeszólni, szívesen abbahagyom felszólalásomat. Széli Kálmán : Nem kell azért abbahagyni. Csak azt mondtam, hogy mi nem tanakodtunk. Batthyány Tivadar gróf : De méltóztassék azt venni, hogy itt a 67-es kiegyezés legkiválóbb interpretátorától, Széli Kálmán bizottsági tag úrtól hallottam épen egy kifejezést, a mely szintén helytelen. Azt méltóztatott ugyanis mondani a beszédje során, hogy az itt megállapított közös költségvetés az országgyűlésen tárgyalás alá nem vehető. Tudom én azt jól, hogy ez lapsus volt, mert azt méltóztatott mondani akarni, hogy részleteiben, tételeiben nem tárgyalható, hanem hogy általánosságban igenis tárgyalható, azt tudja az igen t. bizottsági tag ur, mi is tudjuk ; de ime még ő is, a ki a legkiválóbbja a kiváló hatvan- heteseknek, lapsust követ el. Ily körülmények közt méltóztassék megbocsátani, ha e bizottság elnöke és előadója, a kik más közjogi alapon állnak és röviden akarták kifejezni azokat a
