A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

hiszem, felesleges is lenne itt a hadügyminister űr és szakértőinek jelenlétében értekezést tartanom arról, hogy mik azok a körülmények a hadseregnek és a hadsereg egyes fegyvernemeinek használhatóságát érintik. Csak rövidesen kívánom említeni, hogy véleményem szerint, melyek a hadseregnek minden jelenleg létező fegyvernemre szüksége van és hogy a felderítő szolgálat szempontjából a lovasság épp oly nélkülözhetetlen, mint a tüzérség és gyalogság, a mely az ütközet sorsát eldönti. De mégis azt hiszem, igazat fognak nekem adni azok, kik e kérdésekkel szakszerűen foglalkoznak, abban, hogy a jelenlegi viszonyok közt is kétségtelenül a gyalogság az, mely a háború sorsára döntő befolyást gyakorol.

A gyalogság használhatóságát, annak har- czászati értékét én abban találom, hogy ha az a gyalogság egyrészt képes a mai lőfegyverek mellett és azok hatását ellensúlyozandó, a terepet kellően felhasználni, másrészt képes a kezébe adott fegyvert ügyességgel, biztossággal kezelni. Ámbár katonai kérdésekben magamat szakértőnek nem tarthatom, mégis a mennyire a dolgokat ismerem, az osztrák-magyar hadseregben a gyalogságnak a terep felhasználásában való ügyessége folytonos gyakorlat által a kellő niveaura van emelve. De nem mondhatjuk ezt a lövésbeli ügyességről, melyre véleményem szerint kellő gond és figyelem nem fordittatik. Pedig én teljesen helyesnek találom és csatlakozom azokhoz a fejtegetésekhez, melyeket ezen országos bizottságnak előbbi ülésén Szemere Miklós t. bizottsági tagtársam előadott és súlyt fektetek arra, hogy a hadvezetőség a Szemere tagtárs amaz eszméit megfontolás tárgyává tegye, a katonaság lövésbeli ügyességének gyarapítására az eddiginél nagyobb figyelmet fordítson. (Helyeslés.)

Ugyancsak a hadsereg használhatóságát lényegesen befolyásolja véleményem szerint annak az intézménynek az országban és az ország közvéleményében való népszerűsítése és lényegesen befolyásolja az, hogy ha a hadsereg a nemzettel, a nemzet érzelmeivel minden tekintetben egybeforr; lényegesen befolyásolja és pedig nemcsak a hasznosságát, hanem másrészről viszont a közönség áldozatkészségét is, hogy ha a

nemzet közvéleménye abban a hadseregben a maga védelmezőjét és támaszát látja.

E tekintetben, vagyis az intézmények népszerűsítését illetőleg az a radicalis eljárás vezethetne teljes és megnyugtató eredményre, hogy ha megvalósíttatnának azok az óhajok, kívánságok és követelések, a melyekhez ma is ragaszkodunk s a melyeket Lovászy Márton igen t. bárátom oly szépen és behatóan éppen az imént fejtett ki.

Sajnos, hogy ma éppen az előzetes megállapodás, a létrejött fegyverszünet következtében nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ideálunkat, az önálló magyar hadseregnek azonnali megvalósítását követelhessük és, fájdalom, nem vagyunk abban a helyzetben sem. hogy a nemzeti érzésnek, a nemzeti szellemnek és nyelvnek a mostani közös hadseregbe való bevitelét kivívhassuk. Mindazonáltal a magunk részéről ezen kötött és korlátolt helyzetben is szükségesnek tartom én, hogy e radicalis és bizonyára czél- hoz vezető eszközök alkalmazása nélkül is mindent elkövessen a hadügyi vezetőség arra nézve, hogy a hadsereg és a polgári társadalom közti összhang, egyetértés és egymás iránti kölcsönös bizalom erösittessék, másrészről eltávolittassék mindaz, a mi ezt a viszonyt bármi tekintetben is károsan befolyásolná. (Élénk helyeslés.)

Én azt hiszem, hogy nemcsak mi, hanem maga a t. hadügyminister úr is tisztában van azzal, hogy azt a békés egyetértést, mely a legtöbb helyen a társadalom és a közös hadsereg, valamint annak tisztikara között fennállott, károsan befolyásolták a legközelebb múlt időknek valóban gyászos és káros eseményei. Lényegesen és kedvezőtlenül befolyásolta az a körülmény, hogy a letűnt sötét korszakban a nemzeti közdelemnek letörésére és megfékezésére előszeretettel sokszor tényleges szükség nélkül is éppen azt a hadsereget alkalmazták, melynek feladata és hivatása lenne a nemzetet úgy a külső, mint a belső ellenségek ellen megvédelmezni. Ez a káros befolyás nemcsak a közös hadseregnél észlelhető, hanem lényegesen redu- cálta magának a honvédségnek népszerűségét is. És én a magam részéről éppen a legközelebb elmúlt idők tapasztalatai következtében kétszeresen figyelembe veendőnek tartom azt, hogy a