A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
200 VI. ÜLÉS. Végezvén a pénzügyi albizottság jelentésével, áttérünk a zárszámadás tárgyalására. Első sorban kérem a t. bizottságot, méltóztatnak a kiosztott jelentést felolvasottnak tekinteni? Ha igen, úgy az előadó urat illeti a szó. Nagy Emil előadó : Mélyen t. orsz. bizottság ! Mielőtt rátérnék a zárszámadás ismertetésére, kénytelen vagyok megemlíteni azt, hogy pártállásomnál fogva nem érdekem ugyan, hogy a közös intézményeket szaporítsuk, mindazonáltal nem hallgathatom el, mint teljesen uj delegátus, abbeli csodálkozásomat, hogy a közös fö- számszék egész intézménye, működése törvény által máig sincsen szabályozva. Működését nem szabályozza egyéb, mint az 1866-ban készült császári pátens, a mely akkor az osztrák számvevőszék javára készült és a melyet 1868 óta átvittek a közös számszékre. Ezt rendkívül nagy anom diának tartom, hogy a közösügyeknek 35 év óta történt kezelése alatt nem vett magának sem a kormány, sem más tényező annyi fáradságot, hogy ne császári pátensre, hanem törvényre alakuljon ez az intézmény. Áttérek a zárszámadások átalános ismertetésére, mely a következőkben alakul: Meg zavaztatott netto: 1. rendes szükségletben 331,918.791 K, 2. rendes póthitelre 765,450 K, 3. rendkívüli szükségletre 34.133.581 kor., 4. rendkívüli póthitel czímén 1,358.700 K, 5. az 1902-ik évből áthozott hitelmaradványok kitesznek 34,289.802 koronát, végül pedig a megszállott tartományok hitele czímén a rendkívüli költségvetés kitett 7,814.000 koronát. Ha mindezeket a főtételnél összeadjuk, az egész megszavazott összeg kitesz 4-10,280.324 koronát. Ezzel szemben ténylegesen el lett költve és pedig a rendes szükségletben s annak póthitelében 332,850.120 K, továbbá a rendkívüli szükségletben, annak pólhitelében, valamint a fent említett 5. pontban 51,011.943 K, végül a megszállott tartományoknál 7,037.112 K. Végeredményben tehát kitűnik, hogy el lett költve a megszavazott 410,280.324 K-ból 395,899.175 korona. Ez annak látszatát kelti fel, mintha 14,381.148 K. lenne a megtakarítás. Azonban ez csak látszat, miután 1903-ról 1904-re 17,831.331 korona vitetett át, mint hitelmaradvány. Ha eme nagyobb átvitelből levonjuk a látszólagos megtakarítást, marad valóságos tulki- adásként 3,450.183 korona Azonban ez még nem mind, miután 4,727.512 koronát meg kellett volna takarítani azon a czímén, hogy a hegyi tüzérség számára, mert a hegyi ütegekre meg lett szavazva bizonyos költségvetés különböző tételekben a delegatio által, az ennek alapjául szolgáló legénységet azonban a magyar parlament nem szavazta meg, ennélfogva substratum nélkül kiadások sem eszközöltethetvén, azok nem adattak ki ezen tételekre, de tényleg mégis kiadattak más tételekre, úgy hogy ezt a 4,700.000 koronát hozzá kell adni a 3,450.000 koronához s akkor ki fog tűnni, hogy a tényleges hiteltullépés majdnem 8 millió koronáL tesz ki, mely azután tételekben lesz később jóváhagyandó. Ha vizsgáljuk azt, hogy a 3*95 millió 899.000 koiona tényleges kiadás mivel lesz fedezve, hogyan oszlik meg a két állam közt, akkor kitűnik, hogy ezen tényleges kiadás fedezve lett 129,682.000 koronát kitevő vámbevétellel. Ha ezt levonjuk a fenti összegből, marad 266.217.000 korona olyan összeg, a mely quota-arány szerint fedezendő. Ebből le kell vonni a két percent precipiumot, s igy marad 260,892 000 korona quota által fedezendő összeg, a melyből Ausztriára 174,638.385 korona, Magyarországra 86,254.324 korona esik. Mielőtt továbbmegyek, tisztelettel felhívom becses figyelmöket egy szerintem fontos kérdésre. Halljukk ! Halljuk!) Ugyanis a zárszámadásban az van kitüntetve, hogy a vámbevételekből tulajdonképen csak 14 millió koronát szolgáltat be a magyar kincstár, a többit mind az osztrák kincstár szolgáltatja be. Személyes tapasztalatból merítettem, hogy egy osztrák delegatustársam privatbeszél- getésben felhányta azt, hogy itt nincs quotáról szó, hogy a magyar vámbevétel mennyivel csekélyebb, mint az osztrák s annak mintegy egynegyed-egyötöd részét képezi. Ezzel szemben én tisztelettel fogom kérni a magyar kormánytól, hogy méltóztassék az ilyen zárszámadási kimutatásokat nem pusztán ilyen formalis hasisra helyezni, mert igy az osztrák határon történő vámbecassálás, a mely tulajdonképpen Magyar- országba jövő árúczikkekre vonatkozik, ezen ki-
