A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
180 VI. ÜLÉS. legfőbb orgánumait, a katonai dictaturát, mint mondta, és a civil-adlatust Kérem, a gyakorlatban ez sem olyan elriasztó, mert a közigazgatást tényleg a civil-adlatus vezeti ; mióta a közigazgatás polgárivá lett, a katonai parancsnok tulajdonképpen a közigazgatásnak csak ellenőrzések 'ppen működik é, mint annak legfőbb szerve, kifele a feje. Hogy a legfőbb hatóság, tudniillik a katonai és a polgári hatóság egy kézben van egye sitve, arra van példa másutt is, meg van pl. Dalmácziában az analógiája, hol tudtommal a mostani polgári kormányzó a második; azelőtt egyesítve volt a polgári és katonai fenhatóság. A civil-adlatus teljesen szabadon intézi az ügyeket ; csak referál kormányzó katonai parancsnoknak s ez, ha van észrevétele, megteszi ; de nézeteltérés nem fordul elő, mert azt intézményesen mindig a ministerium bírálja el. A t. bizottsági tag úr Boszniára nézve egy vitalis kérdést említett, az uzsora kérdést és említette, hogy ott 12°/o-ot szednek Ez tényleg az ott divó uzsora és törvényes kamat. De ne méltóztassék ebből azt következtetni, mintha mindenki, ki pénzt vesz föl, ennyit fizetne. Ez megfelel az ország szokásainak és méltóztassék elhinni, ezt kiirtani törvénynyel nem lehet (Mozgás) Megpróbálták ezt már sok más helyen ; magától javul ez, ha a többi intézkedések siker rel működnek. Ide tartoznak oly intézkedések, melyek meg- emlitésével rátérhetek Tuskan bizottsági tag úr megjegyzésére, a ki felemlítette, hogy micsoda állapot az, hogy Boszi iában a tartományi bank monopóliumot élvez, hogy monopolizálja a bankügyét. A monopolium megjelölés egyátalán nem illik rá, mert kiváltságai igenis vannak, de monopóliuma nincs. De működnek ott más bankok, belföldiek és külföldi bankintézetek működése sincs kizárva, igaz, hogy hozzá van kötve ahhoz a megszorításhoz, melyet a t. bizottsági tag úr felemlített, hogy t. i. minden részvénytársaság köteles megnevezni az országban egy képviselőjét. És én abban igazat adok a t. bizottsági tag úrnak, hogy ez némiképp bilincs a forgalomra nézve, de a mi eredetét illeti, ez a rendszabály a publicumnak védelmére, nem pedig ártalmára volt behozva, mert az első év tapasztalatai oda vezettek, hogy oda bizony sok mindenféle kétes vállalat iparkodott bejutni. Azonban azt is megígérhetem a felszólaló t. bizottsági tag úrnak, hogy magam is azon leszek, hogy ez a bilincs mihamarabb leessék, mert én sem értek evvel egyet theoridban s ha egyszer ez a praxisnak is követelménye, bizonyára meg fogjuk ezt lenni. Némi kezdeményezés már történt is, magam szólítottam fel egyes vállalkozókat, hogy oda bejöjjenek és hogy törekedni fogunk őket az ily nehézségektől megszabadítani. Az adó kérdését Zboray t. bizottsági tag úr nem tárgyalta egész terjedelmében, de mint az ottani elmaradt és barbár adórendszer maradványát felemlítette a juh- és kecskeadót, azért ennek is kell pár szót szent einem. (Halljuk i') Méltóztassék elhinni, ha a kecskeadó ellen valami szemrehányást lehet tenni, ez csak az lehet, hogy nem 10-szer akkora, mert a kecskék rémitő kárt tesznek az erdőségekben. A kecsketartást, mivel az a bosnyáknak nélkülözhetetlen házi czikke, megtiltani nem lehet, tehát csak azt tehettük, hogy az adót emeltük. A juh- adőn azonban ott senki sem ütközik meg, mert ez mindig meg volt; valamint átalában csak arra bátorkodom felhivni becses figyelmöke!, hogy mi új adórendszv rt nem hoztunk be, hanem megtartottuk olt a török adórendszert, mint a nép szokásainak legmegfelelőbbet, csak rendeztük azt, biztosítottuk az adófizetőket minden önkény ellen s arra törekszünk lassanként, — és ebben magam is némi tevékenységet fejtettem ki — hogy ezen adórendszerről fokozatosan átmenjünk egy modern adórendszerre, a mely azután az egész lakosság egye'értésével fog találkozni. A mi a törvényes állapotokat illeti, azok védelmére nem fogok itt részletesen kiterjeszkedni. De egy pár, talán félreértett information alapuló állítást helyre kell igazitanom. Egyik, Zboray t bizottsági tag úrnak azon észrevétele, mely a járásbíróságokra vonatkozott. Ô úgy állította oda az ügyet, mintha a bíróság most választatott volna el a közigazgatástól. Ez nem igy van, régen el van választva, csak a legalsóbb fokon maradt együtt s nekem egyik legelsőbb intézkedésem az volt,
