A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
178 VI. ÜLÉS tőlem függ és erőmben van, az intézmények fejlesztésében semmiféle szünetet nem tűrök. Egy ilyen tartománygyülés jövendőbeli alkotásába természetszerűleg bejátszik a közjogi helyzet is, azért e tekintetben is nagyon óvatosan kell kezelni ezt a kérdést és végül mint nem éppen a legkevésbbé fontosat, hozzáteszem még azt, hogy a dolog nem függ tőlem. Mert hiszen a mint tudni méltóztatik, az 1880: VI. t.-cz. határozottan megállapítja, hogy minden, a mi Boszniában a kormányzat irányzatának és elveinek megváltoztatását illeti, ez a két kormány hozzájárulásához van kötve. Méltóztatnak tehát látni, hogy itt csak óvatosan és sok mindenféle fac- tornak meghallgatásával és közbenjárásával lehet előre haladni. Szükségesnek tartom, hogy első sorban Zbo- ray t. bizottsági tag urnák egyes, nagyon bőven kifejtett megjegyzésére reílectáljak. Az egyik az, hogy ő azon thésisnek bebizonyítására, hogy Boszniának egész belügyi fejlesztése inkább osztrák, mintsem osztrák-magyar — hogy ne is szóljak magyarról — legelőbb azt hozza fel, hogy Boszniának már területi beosztása is osztrák mintára készült. Ezt bátor vagyok helyreigazítani. Boszniának és Herczegovinának területi felosztása megtartatott úgymint a hogy az a török időben volt, a kerületek és járások egész pontosan megfelelnek az előbbi törők beosztásnak. Itt mellesleg reflektálok arra a bizottsági tag úr által talán nem is olyan komolyan vett megjegyzésre, illetőleg kifogásra, hogy még a czí- mekben is meglátszik az osztrák befolyás, mert ott udvari tanácsosok vanak, mig udvar nincsen. Nem akarok erre azzal felelni, hogy hiszen e tekintetben verba valent usu Valami czímet kellett oda állítani és igy a monarchiában használatosat hoztuk gyakorlatba A czimek ethimolo- giai értelmét talán most nem is kell annyira hajszolni, mert ha ezt tennék, akkor a hadnagyot minden tábornok fölé kellene helyezni. Kifogásolta továbl á a t. bizottsági tag úr a szolgálatban alkalmazottaknak arányszámait Ezen arányszámokat már az albizottságban voltam szerencsés bemutatni és azt hiszem beb zo- nyitani azt, hogy e tekintetben a magyarországi honosok számaránya, ideértve természetesen a horvát és szlavón honosokat is, távol sem oly aránytalan, a mennyiben körülbelül egyenlő az osztrákokkal. Hiszen az arányszám az, hogy a magyarok 37 6, az osztrákok 35‘5 és a benszfi- löttek 27 6°/o arányában foglalnak helyet. Többszörös felszólalás tárgyát képezte a német nyelv. Mielőtt a mostani állapotot megbeszélés tárgyává tenném, ki kell térnem ezen állapotnak eredetére. Méltóztatnak tu Ini hogy a megszállott tartományok első kormányzata katonai kormányzat volt, a minek természetes következménye a német nyelv használata, mint a hadsereg szolgálati nyelve. Midőn később a civil szolgálat lett bevezetve, minthogy ez a szolgálat csupán monarchiabeli emberekből, még pedig túlnyomólag osztrákokból állott, a német nyelv olyan tért foglalt el, a melyet privilégiumnak tekinthetünk, a mely azonban inkább csak ma tűnik fel olyan tarthatatlannak. Megvallom, hogy itt mi egy egészben vagy részben megoldandó problema előtt állunk. De ezen problémának megoldása már régebben vette kezdetét és rohamos előhaladást vett. Hiszen a mostani állapot sem olyan sérelmes, mint a milyennek azt itt feltüntetni iparkodtak. Hiszen a belső szolgálatnak nyelve az országnak a nyelve és a német ma csak a hatóságok és felettes hatóságok között képezi a hatóságok nyelvét felfelé. De a meddig egyátalában egy idegen nyelven folyik ez a közérintkezés, a mai viszonyok közt talán mégis csak czélszerűbb, hogy ez egy nyelven történjék, mintsem kettőn. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a német nyelvnek ez állása által semmiféleképpen sem tendálunk valami előjogra. És hangsúlyoznom kell azt, hogy a boszniai kormányzat egyátalában nem tartja feladatának, hogy akár a német, akár a inagyar nyelvnek térfoglalását ott biztosítsa. Ezzel kapcsolatban ki kell térnem arra, hogy a német nyelv az iskolákban miért foglalt el az elmondott okokon kívül is olyan kiváltságos és el nyös állást. Ha egy bosnyák ember valamilyen idegen nyelvet megtanul, azt azért teszi, hogy kifelé érvényesüljön, például mint kereskedő.
