A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ÜLÉS. 169 des Seelsorgers einer der beiden, im Glaubens­wechsel in Frage kommenden Religionsgenossen­schaften und zwar in folgenden Fällen« stb. Hát, t. közös pénzügyminister úr, sem a convertáló nem kérte e vizsgálatot, sem annak gyámja vagy atyja, hisz nem is állott curatela alatt, sem pedig egyik Seelsorger, egyik lelkész sem. Milyen jogalapon merték tehát ellene e verificationalis eljárást intézni? De megtörtént 1903. április 11-én Konyicz- ban, hogy a kerületi elöljárónak Kuczovicznak adatott át Szála és az Ibrahim bég Hadsiz, vagyis a konyiczi polgármester jelenlétében ki is hallgatta Szálát. Minden kérdésre igenlő volt a felelete abban a tekintetben, hogy ő katholi­kus és katholikus akar maradni. De ezzel nem elégedtek meg, hanem valami Achmed Lubosic, t. i. az egyik mohamedán őrnek az őrizetére bízták Szálát. Többször megjelent ott a moha­mohamedán Sheriat — biró is. Azt mondják — ezt nem merem állítani, mert nem tudok bizonyítani, mig a többit bi­zonyítani is tudom, t. pénzügyminister úr, még pedig igen előkelő tanukkal, kik még esküre is készek, mondom, ezt nem merem állítani — hogy valami Raschid mohamedán rendőr, kivont karddal rohant neki több Ízben és fenyegette őt, hogy levágja, ha az izlámra vissza nem tér. Két napon keresztül állt ellen folytonosan min­den csábításnak, erőszakoskodásnak abban a tekintetben, hogy hagyja el a katholikus vallást és az izlamra. térjen vissza. Gyermeke, az a fiúcska is megjelent az igazolási eljárás alatt és sirva, zokogva állt anyja mellett. Ennek is azt mondta : »Ne busulj fiacskám, te is nemsokára hasonló leszesz hozzám?« T. i. katholikus. Ekkor az egész szomorú dolog a tragoedia comoediává változott át, illetőleg az az eljáró bíróság akarta azt azzá változtatni, mert mint a vígjáték átalában mariagezsal, házassággal szokott végződni, úgy itt is ilyen házasságfélét inscenáltak. T. i. 1903. április lő-én meghalt a konyiczi rendőrszolga. Ekkor a kerületi elöl­járó megígérte, hogy annak a töröknek adja azt a megürült állást, a ki Szálát »feleségül« veszi. Akadt is mindjárt egy még pedig a polgármes­ter ur szolgája, ki vállalkozott rá, hogy Szálát »el­veszi« és gyűjtöttek számukra mindjárt pénzt is A közősügyi országos bizottság naplója 19l)6. 1000 koronát, melyből egy jó összeget maga a kerületi elöljáró úr adott. Azonban itt nem végződött, — non e finita la commedia, — mert daczára annak, hogy oda akarták kényszeríteni, sőt mint mondják oda is adták Szálát — jóllehet tudták, hogy katholikus egyén törökkel nem köthet házasságot — mon­dom, daczára annak, hogy odaadták ahhoz a török­höz Szálát, mi történt? Talált utat-módot, hogy a háremből tudósítást küldjön ez a sokat zaklatott szegény asszony a szarajevói érsek úrhoz és könyörögjön hogy mentse ki őt fogságából, mert katholikus akar maradni és úgynevezett férjétölel- válni. A t. pénzügyminister úrnak is kell erről tudnia, mert hiszen a bosnyák püspöki kar hozzá folyamodott és kérte, hogy vegyes bizott­ság, katholikusokból és mohamedánokból álló bizottság elé Állíttassák ez a Szála Szivric és nyilvánítsa ki akar-e katholikus maradni és természetesen, eltávozni azon török férfiútól, vagy pedig a mohamedán vallásra akar visszatérni és a férfiúnál maradni. A t közös pénzügyminister úr legjobban tudja miért, — én nem tudom, — e folyamodványra a mai napig sem kapott a bosnyák püspöki kar választ. Ez az egyik példa, hogy hogyan üldözi a bosnyák kormány azokat, a kik e lehetetlen rendeletnek nem akarnak hódolni, vagyis azon mohamedánokat, a kik azt a bejelentést, melyet az áttérési törvény rendel, nem teljesitik, mert nem teljesíthetik életök veszélyeztetése nélkül. Hogy miként jár el a t. kormány azok ellen, a kik az ilyen szegény mohamedánokat mégis megkeresztelik, arra, mint Ígértem, szintén mondok, még pedig egy classicus példát, a mely néhány hónappal ezelőtt történt Sara- jevóban, magával az érsek úrral. Egy mohame­dán, valami Mehmed Sinonovic, trebiujei szár­mazású, huszonhárom éves ifjú jelentkezett az érsek úrnál, hogy katholikussá kíván lenni. Az érsek úr figyelmeztette a következményekre, különösen arra, hogy semmi anyagi előnyt a megkereszteltetésből nem fog huzni. Az ifjú mind e mellett rendíthetetlen maradt kívánságá­ban, követelésben, úgy, hogy félesztendei taní­tás után, az érsek úr őt a saját palotájában, saját kápolnájában, secretáriusa, titkára által meg is kereszteltette 1905. deczember 17-én. •I'i k

Next

/
Thumbnails
Contents