A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
ez is előterjesztetik a két kormánynak és azoknak hozzájárulását kell, hogy kinyerje. Ha már most ezen a téren tovább akar valaki menni, annak egyedüli fóruma az, a mely ezt a törvényt megcsinálta, tudniillik a két kormány és a két parlament hozzájárulása. Mert akkor, ha ez mind előterjesztetnék és itt megszavaztatnék, azt hiszem, meg lehetne tudni, mint az igen tisztelt bizottsági tag úr mondta, hogy például most, a midőn egy nagyobb vasúti kölcsön terveztetik, nem lesz-e hiány és nem kell-e majd a törvény értelmében ezt fedezni ? Hát hogy hiány lesz-e vagy nem, azt én a jövő évekre nézve éppen olyan kevéssé tudom előre megmondani, mint akármelyik más országnak, például akár Angliának, akár Francziaországnak pénzügyministere. Eddig nem volt. Pedig eddig is tettünk befektetéseket. Ez, ha nem is nyújt teljes bizonyosságot, a mi nem is lehetséges, de mindenesetre legalább nagyon alapos reménynyel kecsegtet, hogy a fejlődés nem szűnt meg, a melyre nézve éppen volt szerencsém az adatokat az albizottságban szám szerint felhozni és a mely fejlődés tehát azt bizonyítja, hogy egészen alapos az a remény, hogy ez későbbre is be fog következni és hiánytól nem kell tartanunk. Wilczek Frigyes gróf bizottsági tag úr azt említette meg, hogy miután annyi befektétés történt, talán a közös activák miatt is kellene valamit tenni s hogy ezekből a leszámolást a közös pénzü^yminister a kormány közvetítésével terjeszsze elő a parlamentnek. Azt hiszem, igen tisztelt bizottság, hogy ez olyan eljárás volna, a melyet alkotmányosan nem igen lehetne igazolni ; hogy a közös kormány az egyik, vagy másik, vagy mindkét kormányt csak a saját előterjesztésének közvetítőjéül használja fel. Megfordítva igenis el tudom képzelni a dolgot, de igy nem. Tehát méltóztassék azt annak helyén kieszközölni, ha ezt helyesnek találják az igen tisztelt bizottsági tag urak. Hogyha ezt az illető fórumon elhatározzák, hogy a közös activák évenként előterjesztendők, ennek az eljárásnak az volna az eredménye, hogy a közös pénziigyminister, vagy a közös kormány ezen leszámolást átadja a két kormánynak, hogy az közvetítsen, de nem önállóan, mert a két kormány csak együttesen lehet abban a helyzetben, hogy mint közvetítő szerepeljen és terjeszsze elé azt, mint a saját felelősségével fedezett leszámolást a parlamentnek. Ez az én nézetem, ha nem helyes, méltóztassék azt megigazítani. A mi már most a közigazgatást illeti, azt mondták, hogy tarthatatlanok az állapotok, régi osztrák gyarmatpolitika, a melyből csak a rossz maradt meg nekünk és semmi hasznunk belőle. Az a régi osztrák gyarmatpolitika járja, a melynek következtében elvesztettük azokat a virágzó provinciákat. Hát én ilyen, egész V. Károly koráig hátramenő vizsgálatába az osztrák politikának nem akarok bocsátkozni, sőt azt sem akarom vizsgálni, hogy mennyiben volt része az akkori, vagy a későbbi közigazgatásnak ezen provinciák elvesztésében, csak egyet emlitek meg és azt talán a t. bizottsági tag urak is megengedik, hogy a franczia administratio mindig mint kitűnő volt odaállítva és daczára ennek, Elzást és Lotharingiát mégis elvesztették. Ebben pedig az adminstrátionak semmi része nem volt. líakovszky István : Azok visszakivánkoz- nak, de az olaszok nem vágyódnak vissza, minister úr! Kállay Béni közés pénziigyminister: Hagyjuk ezt a felelt ne vitatkozzunk, hogy vissza- kivánkoznak-e, vagy sem? De úgy állanak a dolgok. Hogy mily alapon állítja azt a bizottsági tag úr, hogy ott Bach-korszakbeli administratio van, azt nem tudom, de tőlem ez nem származhatik, mert én akkor még sokkal fiatalabb voltam, sem hogy azt még csak a messze távolban is vizsgálhattam volna. Mint hogy az egész országban nincsen egyetlen hivatalnok sem, a ki abban a korban hivatalnok lett volna, akár Magyarországon, akár Ausztriában, traditio alapján ezt nem hozhattuk oda. Nem is ilyen traditiókra alapítottuk az egész közigazgatást. Mindenekelőtt megtartottuk azon administrativ beosztásokat, a melyeket az országban találtunk és a régibb időkből erednek, megtartottuk a hat kerületet és azt a 48—49 járást, a melyeket azóta a nagyobbak kettészakitásával 2 — 3-al szaporítottunk, hogy igy az ügymenet gyorsabbá váljék. Ezt, valamint a török törvényeknek egy jórészét is megtartottuk és azokat alkalmazzuk
