A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
44 V. ÜLÉS. az egészen egyszerű elvből kiindulva, hogy a diplomatiánál és a consuli hivataloknál alkalmazott tisztviselők magyar állami tisztviselők is, a magyar államnak is tisztviselői, a magyar áll im által fizetett hivatalnokok, tehát megkövetelhető, hogy annak az államnak nyelvét, a mely állam pénztárából fizetésöket húzzák, a mely államnak alkalmazottai, annak a nyelvét ismerjék és tudják. Ez nehéz kérdés, meglehet, hogy csak nehezen keresztülvihető óhaj, mert szakit egy egészen megcsontosodott, megkövesedett traditioval, de paritásunk és annak az előadói jelentésnek az álláspontja alapján, a melyet az előbb bátor voltam felolvasni, kérhető és ebbe a keretbe teljesen beilleszthető. Kérném azután, harmadszor, méltóztatnék intézkedni az iránt, a mint már ezelőtt két évvel kértem az igen tisztelt külügyminister urat, hogy a külügyministerium kebelében alakitlassék egy magyar osztály, a mely a külügyministerium kebeléből kikerülő minden ügyet abból a szempontból fontolna meg, vájjon abban kifejezésre jutnak e azok a közjogi és magyar gazdasági érdekek, a melyeknek minden egyes rendeletben, a mely a monarchia érdekében kiadatik, meg kell nyilatkozniok, és miután a külügyi hivatal részéről akaratlanul, — és ezt, hogy akaratlanul, hangsúlyozom, — egyes rendeletek kiadattak, a melyekben a magyar érdekek véletlenségből figyelmen kívül hagyattak, hogy ez jövőre elkerülhető legyen, talán e kérelmem gyakorlati szempontból is indokolt, eltekintve attól, hogy a törvényes alapnak is teljesen megfelel, Kérem továbbá, hogy azokban az esetekben, a mikor külföldi magyar állampolgárok fordulnak a követséghez, vagy consulátusokhoz, ezen állampolgárokról méltóztassék tudomásul venni, hogy a magyar állami, a magyar nemzeti nyelven kivül mást nem beszélnek, más nyelvök e világon nincs ; kérem, hogy a mikor ezek az iparosok, kereskedők, vagy munkáért kivándorló magyarok consulatusainkhoz segítségért, tanácsért, támaszért, közvetítésért fordulnak, ne kapjanak német nyelvű végzést, mert rájok nézve tökéletesen mindegy, akár japáni, akár német nyelven szerkesztik azt A kecskeméti, a debre- czeni, a makói magyar nem tud csak magyarul, annak hiába adja az osztiák-magyar consulatus a német végzést, mert keresnie kell egy embert, a ki tud németül és magyarul, hogy neki azt megmagyarázhassa. Ez circulus vitiosus; ha a mi emberünk ilyen német értesítést kap, az nem segít rajta és volt rá esetem, hogy az ilyen ember elküldi a végzést Budapestre és igy kérdi, hogy mi is van ebben a végzésben? így azután nem értük el a czélt, a melynek teljesítése con- sulatusaink kötelessége volna, hogy ugyanis odakint támogatólag lépjenek fel azok mellett a magyar állampolgárok mellett, a kik nem ismervén az oltani viszonyokat, a nyelveket, magyarul szeretnének felvilágosítást kapni. Kérem tehát, hogy az ily magyar állampolgároknak, a kik csak magyarul tudnak, akár szóbeli, akár írásbeli megkereséseire a választ, az értesítést magyar nyelven adják meg. Kértem azután a külügyi albizottság ülésén, hogy legyen kegyes a t. külügyminister úr és állíttatna össze egy kimutatást, a mely magába foglalja, hogy kik, milyen ügyben keresnek a külügyi képviseletnél segítséget és mily eredménynyel végződött az ő kívánságuk, vagy az az ügy, a melyre nézve a consulatus támogatását kérték. Ez hosszú és unalmas kimutatás lenne, de nem is azért akarom ezt kérni, mintha kiváncsi lennék arra, hogy A. vagy B. Amerikában, vagy Ázsiában mit akar, mily ügyben akar támaszt keresni, mily ügyei nem nyertek az ő óhaja szerint kielégítést. Én ezzel akarnám elérni, hogy külügyi alkalmazottaink, a kik sok esetben nagy lelkiismeretességgel és kötelességtudással járnak el, de igen gyakori esetekben kerülik az olyan kérdések elintézését, a melyek a külügyi államokkal való érintkezésben, talán egy kis different iára adnának okot és talán egy kis kellemetlenséggel járnának külügyi képviseletünkre, hogy ezek az urak tudomással bírjanak arról, mi szerint közbenjárásaik eredményéről az a testület is felvilágosítva lesz, a mely hivatva van Ítélni a felett, vájjon kötelezettségeiknek eleget teltek-e, a mely hivatva van pótolni azon hiányokat, melyeket esetleg e kimutatások alapján szükségesnek tart. Ennek czélja egyszerűen az lenne, — a mint már egyszer jelezni bátor voltam, — hogy külügyi képviseletünk alkalmazottai ne mérlegeljék önhatalmúlag, érdemes-e ebben az ezer forintos ügyben közbenjárni,
